Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Jézus Társaságát a baszk Loyolai Szent Ignác alapította, és szerzetesrendként III. Pál pápa hagyta jóvá 1540. szeptember 27-én. XIV. Kelemen pápa azonban 1773 nyarán a Bourbon uralkodók nyomására feloszlatta. ■ A Társaság 1814-ben támadt újra életre, amikor VII. Pius pápa augusztus 7-én kiadott bullájával helyreállította. Ennek ►Osztrák Rendtartományát a rendfőnök 1846-ban hozta létre, miután Galíciai Rendtartomány tagjai az osztrák örökös tartományokban is letelepedtek. Magyarországon 1851-től működtek ismét jezsuiták, először Szatmárnémetiben a püspök meghívására, majd 1853-tól új rendházak alapításával hivatalosan is. 1858-ban megkapták a nagykapornaki volt bencés apátság birtokát és 1860-ban Kalocsán kollégiumot nyitottak. ■ A magyar házak leválasztása és önálló rendtartománnyá szervezése először 1891-ben, nem sokkal a budapesti letelepedés után merült fel. Végül az önálló magyar rendtartományt 1909. aug. 15-én kiadott rendeletével Franz Xaver Wernz általános rendfőnök állította fel, leválasztva annak területét a túl nagyra nőtt ►Osztrák-Magyar Provinciáról. A rendelet kihirdetésével szept. 7-én, az 1905-ben boldoggá avatott kassai vértanúk ünnepén jött létre a Magyar Provincia (védőszentjei is a kassai vértanúk lettek). Területe a Magyar Királyságra terjedt, leszámítva Horvátországot és Szlavóniát, melyek rendházai továbbra is az ►Osztrák Rendtartományhoz tartoztak, egy annak alárendelt horvát misszióként. ■ A magyar provincia megalakulásakor hat házzal rendelkezett, melyek közül kettő kollégium (Pozsony, Kalocsa), egy probációs ház (Nagyszombat), három pedig rezidencia volt (Szatmárnémeti, Budapest, Nagykapornak). A tartományfőnök székhelye a budapesti rendházban kapott helyett. A korábban meglévő házakon kívül 1912-ben létrejött a pécsi kollégium. ■ Az első világháború utáni területi változásoknak megfelelően ugyanakkor 1919-ben a nagyszombati és pozsonyi házak az új Csehszlovák Viceprovinciához kerültek, az Osztrák Provinciától elcsatolt cseh- és morvaországi házakkal együtt. A noviciátus 1920-ban Nagyszombatból Szegedre, majd 1921-ben Érdre költözött, a rendi filozófiai főiskola Innsbruckból még a világháború alatt Kalocsára, majd 1921-ben a szegedi rendházba került át. 1924-ben a rendfőnök megalapította a Lengyel Rendtartományhoz tartozó ►Romániai Missziót, amelyhez a szatmári rendházat is hozzácsatolták. A magyar jezsuiták 1923-ban Mezőkövesden alapítottak új állomáshelyet. 1928-ra felépült a zugligeti Manréza lelkigyakorlatos ház, ahová Érdről a noviciátust is áthelyezték, megszüntetve az ottani jezsuita közösséget. 1930-ban a szegedi püspök a jezsuitákra bízta a megcsonkított csanádi, nagyváradi és szatmári (valamint eleinte még a rozsnyói és kassai) egyházmegyék kispapjai számára létrehozott egyházmegyeközi szemináriumot. 1935-re a rendtartomány saját teológiai képzése végképp levált az Osztrák Provinciáról: addig ugyanis Innsbruckban, ekkortól Szegeden végezték tanulmányaikat a rendi növendékek. Ugyanígy 1935-től végezhették itthon a jezsuiták a képzésük sajátos, utolsó szakaszát, a harmadik probációt. 1936-ban vált önállóvá a magyar jezsuiták 1924-ben indult kínai missziója, amely az ottani kommunista hatalomátvétel miatt csak 1954-ig működött. (Az ezt követően Tajvanon megszervezett magyar jezsuita misszió már nem a Magyar Rendtartományhoz tartozott.) Magyarországon 1936-ban (Hódmezővásárhely) és 1939-ben (Kispest) további rendházak jöttek létre, a két bécsi döntés nyomán pedig előbb egy (még csak épülő) kassai, később a szatmárnémeti és az (1931-ben alapított ►Román Viceprovincia keretei között) 1935-ben létrejött kolozsvári házak kerültek a Magyar Provinciához (utóbbiak hivatalosan 1942–1948 között tartoztak hozzá). 1948-ban még sor került egy alapításra Kaposváron is. Eközben a rend tagjai széleskörű apostoli és szociális munkát végeztek folyóirataikon (A Szív, Magyar Kultúra, Katolikus Misszió stb.), és vallásos egyesületeiken (Mária-kongregációk, KALOT, Szívgárda, Szívtestőrség stb.) keresztül. ■ A kommunista rendszer nyomását érzékelve a magyar provincia tanuló rendtagjainak nagy része a római rendi vezetőség ajánlására 1948/1949 folyamán külföldre távozott, hogy lehetőségük legyen befejezni jezsuita képzésüket. Segítségükre velük ment néhány testvér (pappá nem szentelt rendtag), valamint idősebb atyák tanárként, többek között Borbély István tartományfőnök. Ezért Magyarországon Tüll Alajos, majd letartóztatása után Csávossy Elemér vette át a hazai elöljárói feladatokat tartományfőnök-helyettesként (viceprovincialis). 1949-ben, Borbély provinciálisi mandátumának lejártakor a rendfőnök a külföldre menekült (a világ bármely táján élő) magyar rendtagok élére külön viceprovinciálist nevezett ki, ezzel kettéválasztva a magyar rendtartományt két „Sectio”-ra, amely felosztás egészen 1990-ig fennmaradt, egyedi struktúraként a Jézus Társaságán belül. Mindkét Sectio saját elöljáróval rendelkezett: egyikük Magyarországon, a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása (1950) után illegalitásban, másikuk változó helyszíneken (a kanadai Hamiltonban, majd New Yorkban, Münchenben, végül Torontóban). Az ún. Sectio II. valóban az egész világon elterjedt, de emellett sok magyar jezsuitát más provinciák kötelékébe írtak át. ■ 1989-ben újra engedélyezték a szerzetesrendek, köztük a Jézus Társasága működését Magyarországon. Decembertől a magyar provincia Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya néven ismét jogi személlyé vált. A külföldön élő atyák közül sokan hazatértek, az eddig is itthon élők azonban nem rendházakban laktak, ezért még 1989 őszén a rendtartományt hat körzetre osztották, amelyek országrészek szerint helyezkedtek el. Az ezekbe sorolt rendtagok élére körzeti elöljárókat rendelt Morlin Imre tartományfőnök. A két Sectio végleges egyesülése az ő tartományfőnöki ciklusának lejártával, 1990 őszén történt meg. A körzeti elöljárókat innentől helyi kooperátoroknak nevezték, számuk egyre csökkent, majd a rendi közösségeken kívül élő jezsuiták elfogyása miatt 2006-ban ez a rendszer megszűnt. Mivel a rendtartomány II. Sectiójának saját rendházai voltak Kanadában, ezek egy darabig az egyesülés után is megmaradtak. Mára a rendtartomány a magyarországi rendházakon (Pest, Buda, Dobogókő, Miskolc, Szeged) kívül Marosvásárhelyen rendelkezik közösséggel, valamint Torontóban és Montréalban plébániával. Ezeken felül más intézményeket (lelkigyakorlatos házak, szakkollégiumok, óvoda és gimnázium, misszió, plébánia/templom, akadémia, könyvkiadó) is fenntart Magyarországon, továbbá Erdélyben, Szerbiában és Belgiumban. ■ (Siptár Dániel, 2025)
A jezsuiták a hármas szerzetesi fogadalom mellett külön engedelmességet fogadnak a pápának, mint Krisztus helytartójának, amely által elkötelezik magukat, hogy készek bárhová elmenni, ahová a Szentatya a hit hirdetése érdekében küldi őket. Az igazi jezsuita élet a Jézus személyiségétől való megérintettség jegyében áll. Ez a megérintettség a Szent Ignác-i Lelkigyakorlatokból táplálkozik. A Lelkigyakorlatok az Istenre irányultság, a Krisztus-központúság és a belső szabadság iskolája. ■ Elsősorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel, oktatással és médiával foglalkoznak, valamint szociális és egyéb lelkipásztori tevékenységet végeznek. Jelmondatuk: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” Küldetésük a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása. ■ A jezsuitáknak nincs sajátos munkaterületük. Amennyiben személyi állományuk és tehetségük megengedi, oda mennek, ahol jobban szolgálhatják Isten nagyobb dicsőségét. Figyelik az idők jeleit és a körülmények kihívásait, amelyekből felismerik Isten rájuk vonatkozó akaratát. Azokat a munkákat keresik, amelyekre nagyobb szükség van, az egyéni lelki vezetéstől a népmissziókig, a szociális tevékenységtől a tudományos munkáig, a középiskolai és egyetemi oktatásig. A világ minden táján megtaláljuk őket, ma a legnagyobb lélekszámú római katolikus férfi rend több mint 19 ezer taggal.
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, III, 103-269. – Szöllőssy 1878, II, 3-13. – Tóth Mike 1904, 13-19. – Balanyi 1923, 250-268. – Balanyi 1933, 69-72. – Heimbucher 1933-1934 II, 130-340. – LThK 1957–1967 V, 912-920 (B. Schneider). – DIP 1974–2003, III, 1262-1345; VII, 1464-1471; IX, 498-504. – MKLex 1993–2014, V, 823-834 (Szilas László SJ). – Puskely 1998, I, 553-559. – Hetényi Varga 1999–2002, II, 9-12. – MaMűL 2003–2014, IV, 455-466 (Sajó Tamás). – Remény 2020, 98-100. – [Névtárak:] MKA 1927, 226-228. – MKA 1930-1931, 250-252. – Catalogs of New Society of Jesus: https://arsi.jesuits.global/en/repertories/catalogs-of-new-society-of-j… – Bikfalvi Géza: Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003. Budapest, 2007. (METEM Könyvek 53) – Somorjai 2008, 236-237. – [Könyvek, tanulmányok:] Damián János, Jézustársasága a középiskolában, in Magyar Középiskola 2(1909), 405-416. – Gyenis András: Rendtartományunk negyven éve 1909–1949, in Provinciánk Hírei 1949:88, 1–7. – Borbély István: Az ötvenéves múltból 1909–1959, in Anima Una 4(1960), 1–35. – [András Imre]: A Jézustársaság magyar provinciája 1949–1968 között: Statisztikai, történeti és időmérleg elemzés (kézirat, Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Rendtörténeti Könyvtára). – Petruch 1992–1994. – A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig, szerk. Szilágyi Csaba, Piliscsaba, 2006 (Művelődéstörténeti műhely, Rendtörténeti konferenciák, 2). – Múlt és jövő: A magyar jezsuiták száz éve (1909–2009) és ami abból következik: Jubileumi konferencia Budapest, 2009. október 16–17, szerk. Molnár Antal–Szilágyi Csaba, Budapest, 2010 (METEM könyvek, 73) 13–48. – Jezsuiták Magyarországon 2021. – Bánkuti Gábor, Trianon és az erdélyi jezsuiták, in Trianon és az egyházak, szerk. Zombori István, Budapest, 2023, 207-212. – Klestenitz Tibor, Újrakezdés Trianon árnyékában: A Jézus Társasága Magyarországon 1918–1924 között, in Trianon és az egyházak, szerk. Zombori István, Budapest, 2023, 625-632. – Jezsuiták nyomában 2025. – [Web:] Wikipedia/hu (Jézus Társasága).
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok