A Jézus Társasága tagjai 1601-től kezdve többször is végeztek hosszabb-rövidebb ideig missziós munkát Kassán. Köztük volt Grodecz Menyhért és Pongrácz István, akik Kőrösi Márk esztergomi kanonokkal együtt 1619-ben mártírhalált haltak a városban. A jezsuiták rezidenciája 1649-től stabilizálódott, 1657-től pedig a nagyszombati egyetemhez hasonló felsőfokú oktatási intézményt működtettek. Szerepvállalásuk a rend 1773. évi feloszlatásával ért véget. ■ A jezsuiták Jozef Čársky kassai püspök hívására 1930-tól tértek vissza a városba, először a prágai központú csehszlovák provincia, majd 1931. január 1-től az eleinte rózsahegyi, majd pozsonyi központú szlovák viceprovincia keretében folytattak internátusi nevelő tevékenységet. A tartós megtelepítésüket célzó püspöki felajánlásra 1935-ben – a korábbi püspöki kertben – rendház építésébe kezdtek. Miután az első bécsi döntés alapján 1938-ban Kassa Magyarország része lett, a még nem teljesen befejezett épület 1939. május 13–15. között a magyar rendtartomány tulajdonába került. ■ A magyar jezsuiták tényleges tevékenysége az új épületkomplexumban annak belső átalakítása után a rendház és (a Budapestről ideköltöztetett) filozófiai főiskola 1939. július 31-én történt átadásával kezdődött. A kollégiumi státuszú rendház személyi állománya eleinte 45 jezsuitát számlált (6 szerzetespap, 31 növendék, 8 laikus testvér), a legmagasabb létszámot 1942-ben 54 fővel (10 szerzetespap, 37 növendék, 7 laikus testvér) érték el. ■ A kassai jezsuita közösség többnyire a rend szokásos szolgálatait végezte, a város vallási és társadalmi életébe való beilleszkedésüket a kassai vértanúk kultusza jelentősen elősegítette. Sokrétű lelkipásztori tevékenységük a városban és vonzáskörzetében élő társadalmi rétegek széleskörű megszólítását célozta, ezt főként a különféle katolikus egyesületekben és vallásos társulatokban való aktív szerepvállalásuk által érték el. A főiskola kápolnájában tartott szentmiséik egyre látogatottabbá váltak a városi lakosok körében, ezért a növendékek részére egy külön házikápolnát alakítottak ki az épület harmadik emeletén. A filozófushallgatók lelki szolgálatai közül az 1939 novemberétől vállalt börtönpasztoráció említendő. ■ A Jézus Szíve-tisztelet egyik megnyilvánulási formájaként ismert városfelajánlás Kassán 1941-ben történt, Szeged (1921) és Kalocsa (1935) után. Az ünnepet lelkigyakorlatok, triduumok, családok és intézmények ünnepélyes felajánlásai előzték meg. A városháza tisztségviselői az alkalomra színes üvegablakot adományoztak a jezsuita főiskola kápolnájának. Az 1941. jún. 22-i, városfelajánlás tervezett körmenete azonban elmaradt, mivel ezen a napon támadta meg Németország a Szovjetuniót. Az ünnepségre ehelyett – a légoltalmi készültség miatt – délután 5 órakor a kassai Szent Erzsébet-dómban került sor. A városfelajánlás – Szeged és Kalocsa mintájára – 1942-ben és 1943-ban is megújításra került. ■ Kassa bombázása következtében 1941. június 26-án Magyarország belépett a II. világháborúba, ez a helyzet újabb feladatokkal bővítette a jezsuita közösség szolgálatait. Az itt működő segítőtestvérek köréből 1940 nyarától történtek az első behívások. Az atyák a város vasúti közlekedésben való érintettsége révén 1942-től szerepet vállaltak a frontra induló, vagy onnan visszaérkező katonák lelkigondozásában. A növendékek pedig (szintén 1942-től) egyedülálló módon parancsnokhelyettesi feladatokat kaptak az egyes kassai légoltalmi alkörzetek parancsnokságain. ■ A főiskolán 1944 októberéig folyt a tanítás, ezt követően tíz jezsuita maradt még az év végéig, majd rektori engedéllyel három filozófus növendék – Jaschkó Balázs és fivére, Jaschkó (Fodor) Pál, valamint Schmotzer János – „menekültek házát” működtetett az épületben. Vezetésük alatt az impériumváltás idején is jezsuita tulajdonban maradt az épület: a két provincia közötti megegyezés alapján 1945 tavaszától a tanév végéig fiúinternátus működött benne, melynek révén egyszerre segítették a szlovák falvak fiatalságát az iskoláztatásban, mentették meg az elkobzástól az épületkomplexumot és mutattak hiteles példát az új körülmények között is. ■ 1945 júliusától ismét a szlovák jezsuita viceprovincia vette át, és látta el tagokkal az intézményt. A csehszlovák kommunista hatalom 1950. április 13/14-én a rendház tagjait a jászói premontrei monostorba, majd innen a hónap végén Podolinba deportálta. Az épületet államosították, és a Šafárik Egyetem különféle tanszékeit helyezték el benne (miközben a kápolnát 1973-ig tornateremként hasznosították). ■ A szlovák jezsuiták 1990-ben kapták vissza, napjainkban is a szlovák provincia rendháza, temploma és könyvtárral ellátott tudományos intézete működik benne. ■ (Boda Attila, 2025)
Elöljárók: Csávossy Elemér (1939–1942); Dombi József (1942–1944)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok