Szegedi Szent Ignác jezsuita probációs ház

A Jézus Társasága magyar rendtartománya 1935-ben megvásárolta Szegeden a Kálvária utca 37–39. szám alatti ingatlant (ház és fűrésztelep), ahol 1939-ben kezdték el felépíteni új és korszerű rendházukat, az Aloysianumot. A vásárlás és építkezés közötti időszakban a házban a harmadik probációjukat végző páterek kaptak helyet, akik a végleges fogadalomtételükre készültek Csávossy Elemér irányítása alatt (kivéve az 1937/1938. évet, amikor nem voltak Szegeden harmadik probációsok, ebben az évben ismét külföldre, illetve Zugligetbe küldték őket). Rendszerint kilenc-tíz páter végezte el itt ezt az utolsó rendi képzést szigorú program szerint: fél ötkor keltek, majd az Institutumot tanulmányozták, elmélkedtek, lelki olvasmányokat olvastak, gyakorolták a szertartásokat és a házi munkából is kivették a részüket. Úgynevezett „próbákat” (gyakorlatokat) végeztek: kórházat látogattak, ahol miséztek és gyóntattak, továbbá missziókat, lelkigyakorlatokat tartottak, eldugott tanyákra látogattak el, ahol hitbuzgalmi beszédeket tartottak, megerősítették az embereket a vallásgyakorlatokban, és biztatták őket, hogy határolódjanak el a szektáktól. A probációnak a harmincnapos lelkigyakorlat is a része volt. ■ Az új rendház építésének kezdetétől, 1939-től a probációs ház működése szünetelt, az érintettek pár évig újra külföldre mentek.1942-től a háború végéig ismét Szegeden gyűjtötték össze a harmadik probációt végzőket, de már nem önálló épületbe, hanem az időközben ugyanezen a telken felépült új rendházba, az Aloysianumba. A háborús front megérkezése miatt 1944 őszétől a zugligeti Manrézában kaptak helyet. ■ (Szokol Réka, 2025)