Szegedi Szent József/Alajos jezsuita kollégium

A Csehszlovákiához csatolt Nagyszombatból 1920 nyarán a magyar jezsuita provincia noviciátusa Szegedre költözött, de a várostól kapott épület (Madách utca 17.) szűk mérete és rossz állapota miatt az elöljárók fontolóra vették, hogy inkább másik városba költöznek. 1921 januárjában a szegedi katolikus egyházközség felajánlotta, hogy átengedi a rendnek a székházát, az egykori Délvidéki Konviktus épületét (Kálvária utca 1.). A házat a Jézus Társasága megvásárolta a tulajdonosoktól, Várhelyi József préposttól és a Peidl családtól. Lakói 1921 nyarán a Kalocsáról érkező rendi filozófushallgatók és tanáraik lettek. ■ A közösség kollégiumi státust kapott. Elsődleges célja a rendi utánpótlásképzés volt, de az atyák megtelepedésüktől fogva pasztoráltak is, főként a szegény munkások és napszámosok lakta Rókus városrészben. Hittant tanítottak a fiatal gyári munkásoknak és kijártak a tanyákra misézni, katekizmust tanítani. Az iparostanoncok számára a Kálvária utcai rendházban egy társasjátékokkal felszerelt társalgót rendeztek be. Bús Jakab támogatta a hölgyek karitatív célú Szent József-akcióit, másik szívügye pedig a Mária-kongregációk létrehozása volt. A skolasztikusok (rendi növendékek) a Szívgárdák megszervezéséből és irányításából vették ki a részüket, játékkal, énekkel egybekötött hitbuzgalmi foglalkozásokat tartottak a gyerekeknek. A páterek a rendház működésével kapcsolatos feladatokat látták el, pasztoráltak, vezették a kongregációkat és tanították a skolasztikusokat, a laikus testvérek bevásároltak, mostak, főztek, szereltek. A Társaság fontos szerepet töltött be mind a szegedi társadalom, mind az egyházmegye életében. A helyi Actio Catholica összefogó szervezete a jezsuiták által működtetett Anyaszentegyházat Védő Egyesület, karitatív szerve a Szent József-akció lett, a KALOT pedig az AC ifjúsági mozgalmaként működött. 1930-ban a püspök a szegedi jezsuitákra bízta az új egyházmegyeközi szeminárium nevelői és oktatói feladatait is. ■ A pátereknek kezdetben még nem volt templomuk, csak egy nyilvános kápolnájuk a Kálvária utcai épületben, amelyet beköltözésük után, másfél hónap alatt alakítottak ki a laikus testvérek kétkezi munkájával, a hívek adakozásából és a városi tanács által megszavazott tízezer koronából. A jezsuita közösség fejlődése miatt a szegedi rendházat az 1920-as évek végére bővíteni és korszerűsíteni kellett, ekkor húzták fel a második emeletet, és ugyanekkor alakult meg a Jezsuita Templomegyesület, hogy pénzt gyűjtsön templomépítésre. A Szent József-templom 1933-ra készült el, de igen hamar szűknek bizonyult. 1936-ban elkezdték a bővítését, a gyóntatófolyosót bekapcsolták a liturgikus térbe és oratóriumot építettek. ■ Eközben a rendtartomány 1935-ben megvásárolta a Kauffmann testvérek telkét és házát, valamint tönkrement fatelepét a Kálvária utca külső részén (37–39. sz.). Itt a lakható részeken néhány évig a provincia ún. terciaprobációs háza működött, majd 1939-ben új rendház építésébe kezdtek. Az elkészült korszerű, háromszintes házba, amelyben tágas szobák, tantermek, könyvtár, házikápolna, nagy ebédlő, konyha, szabóműhely, raktárak és lift is volt, a rendi teológushallgatók, a tanáraik és a segítőtestvérek 1940-ben költöztek be. Az új kollegium Szent Alajos nevét kapta (Aloysianum) és 1941-ben „collegium maximum” rangra emelkedett (Collegium Maximum Nostrorum Sancti Aloysii). ■ Ugyanakkor a rendi növendékeket nem tanító, elsősorban lelkipásztorkodó atyák és a szegedi egyetemen világi tanulmányokat folytató rendtagok új lakóhelye a Szent József-templom mögötti ház lett (a régi rendházat pedig egyházi célokra bérbe adták). A két házban élt a rendtartomány legnagyobb közössége (1945 év végén például a növendékekkel együtt 92 rendtag). ■ A kommunista hatalomátvétel 1948-tól derékba törte a Társaság szegedi történetét. 1948 őszén erőszakkal iparostanoncok költöztek az Aloysianum alsó két szintjére, és folyamatos konfliktusokkal ellehetetlenítették az épületben lakók szerzetesi életét. Eközben a magyar provincia tanuló rendtagjainak nagy része a római rendi vezetőség ajánlására 1948/1949 folyamán külföldre távozott, hogy lehetőségük legyen befejezni a jezsuita képzésüket. A Szegeden maradt rendtagok az 1950-es feloszlatásig elsősorban lelkipásztori és papnevelési feladatokat láttak el. Miután 1950. május 22-én a zugligeti noviciátus épületét (Manréza) államosították, a novíciusok és elöljáróik a szegedi rendházba költöztek. Néhány hét múlva, jún. 9/10-én onnan deportálták őket a mezőkövesdi jezsuita rendházba és a jászberényi ferences kolostorba. A szemináriumi oktatást viszont a rend tagjai az államosítás és a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása után is folytatták az 1950/1951-es tanévben. ■ A kommunista diktatúra megszűntekor, 1989-ben a jezsuiták visszajöttek Szegedre, és visszakapták a Szent József-templomot a mögötte álló épülettel, amely Bús páter rendházként működik. Az egykori Szent Alajos Kollégiumban a Csongrád-Csanád Vármegyei Földhivatal, a Szent József rendházban a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kara működik. ■ (Szokol Réka, 2025)