A jezsuiták szegedi rendházához a rendi utánpótlásképzést biztosító tanulmányi ház is kapcsolódott, amely – nagyrészt időben egymás után, csak rövidebb időszakokban egymással átfedésben – a formáció különböző szakaszaiban lévő növendékek számára biztosította a képzést. Először noviciátus, majd filozófiai főiskola, végül teológiai főiskola működött itt, utóbbi pedig többször a sajátosan jezsuita harmadik próbaidőt töltő rendtagoknak otthont adó (tercia)probációs házzal is kiegészült. ■ Az önálló magyar rendtartomány megalakulásakor, 1909-ben a tanuló rendtagok filozófiai képzése Pozsonyban, a bölcseleti főiskolán zajlott, ám 1911-ben főként anyagi megfontolásból az itteni skolasztikusokat Innsbruckba küldték tanulni (a teológusok már korábban itt képződtek). 1917-ben a háború miatt az első évet kezdő filozófiahallgatóknak Ausztria helyett Kalocsán indítottak bölcseleti képzést, a következő tanévben pedig már mindhárom évfolyam diáksága itt tanult. Bár 1919-ben a magyarországi rendtagok számára átmenetileg újra Innsbruck lett a bölcseleti tanulmányok helyszíne (a Tanácsköztársaság ideje alatt ez volt a biztonságosabb), 1920-ban ismét Kalocsán találjuk őket. ■ 1921 januárjában a rendtartomány megvásárolta Szegeden az egykori Délvidéki Konviktus épületét (Kálvária utca 1.), amelyet felújítottak, majd 1921 nyarán oda költöztették a bölcseleti főiskolát. A tanuló rendtagok a szegedi Szent József jezsuita kollégium kötelékéhez tartoztak, elöljárójuk Bús Jakab vicerektor, tanáraik Jablonkay Gábor és Komarik István páterek voltak. A fiatal tanuló rendtagok a következő években idősebb paptanár rendtársaik irányítása alatt tanulták a bölcseleti tárgyakat, de ezen kívül buzgón imádkoztak, végezték erénygyakorlataikat, a liturgia külsőségeinek tökéletesítésén fáradoztak, vagy a jezsuita atyák apostoli munkáinak biztosítottak imahátteret. Rendszeresen hallgattak vagy tartottak közéleti témájú előadásokat, rendeztek tanulmányi vitákat (disputákat), énekkel, koncerttel, szavalatokkal ünnepelték meg az egyházi és rendi jeles napokat. ■ A filozófiát 1935-ben Budapestre, az ottani rendházba költöztették, mert ebben az évben Innsbruckból Szegedre jöttek tanulni a teológusok, így a Szent József kollégium épülete szűknek bizonyult. ■ A jezsuita rendi képzésben a bölcseleti tanulmányokat – rendszerint pár év magisterium, vagyis gyakorlati (főleg nevelői, oktatói) tevékenység után – a teológia követte. A magyarországi rendtagok a 19. századtól Innsbruckban képződtek. Miután azonban Szegeden 1930-tól jezsuiták vezették az egyházmegyeközi szemináriumot is, kézenfekvő volt, hogy a szemináriumi professzorok a jezsuita skolasztikusok elméjét is pallérozzák. A rendi vezetésnek az volt a terve, hogy magasabb képesítést adó, jezsuita vezetésű teológiai kart indítanak a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, ahol a skolasztikusaik is formálódhatnak, és így a rendtartomány megszabadul a drága innsbrucki képzés költségeitől. Bár az egyetemi teológiai kar csak terv maradt, 1935-ben (miután már az előző öt évben is tanult pár teológiahallgató rendi növendék Szegeden) hazahívták a teológusokat Innsbruckból, és a szegedi Szent József jezsuita kollégiumban, 1940-től utódában, az Aloysianumban szervezték meg számukra a teológiai főiskolát. Létszámuk a kezdeti 13-ról az évek során 40 fölé emelkedett. A teológusok aktívan részt vettek a közösségük életében, nemcsak ismereteket sajátítottak el vagy vizsgáztak, hanem elmélyültek a Szent Ignác-i lelkiségben és életformában is. Bekapcsolódtak a közösségszervezésbe (pl. Szívgárdát vezettek, előadásokat tartottak), és hetente egyszer, a villa-napon pihentek, kirándultak, sportoltak. ■ 1945 augusztusától a háborús események miatt ismét Szegeden helyezték az időközben Kassát (és röviden Pécset) is megjárt jezsuita filozófiai főiskolát, ezúttal már az Aloysianumban, vagyis a Szent Alajos Collegium Maximumban. ■ A kommunista államhatalom növekvő nyomása miatt a rendtartomány bizonyos tanuló rendtagokat 1947-től külföldre küldött. 1949 elején a szegedi jezsuita főiskola egészének története véget ért, amikor Fábry Antal rektor, valamint Őry Miklós és Legeza Mihály ministerek (a teológusok és filozófusok elöljárói) vezényletével a rend az összes skolasztikust külföldre menekítette. Az emigrációban a hozzájuk csatlakozó néhány tanárukkal együtt előbb a Torinóhoz közeli Chieriben (Villa Luigiana), majd a belgiumi Leuvenben működtették tovább a „szegedi” Collegium Maximum Nostrorum Sancti Aloysii nevű intézményt. ■ (Szokol Réka, 2025)
Bölcseleti főiskola prefektusa (praefectus studiorum): Jablonkay Gábor (1921–1926); Lányi Ede (1926–1935); Legeza Mihály (praefectus studiorum philosophicorum, 1945–1949); Superior scholae: Jablonkay Gábor (1921–1923); Resch Ferenc (1923–1932); Borbély István (1932–1933); Reisz Elemér (minister scholae, 1933–1935); Legeza Mihály (minister philosophorum, 1945–1949). – A teológiai főiskola prefektusa (praefectus studiorum): Müller Lajos (1935–1938); Borbély István (1938–1943); Németh Béla (1943–1949). – Minister scholae: Borbély István (1935–1937); Fábry Antal (1937–1938); Borbély István (1938–1940); Németh Béla (1940–1943); Őry Miklós (1943–1945); Őry Miklós (minister theologorum, 1945–1949):
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok