Kispesti Jézus Szíve jezsuita rendház

Kispest dinamikusan fejlődött a 20. század elején, egyetlen plébániája nem tudta ellátni a hívek lelkigondozását, így először a Wekerle-telepen épült templom, majd 1939-ben a Vas Gereben (később egy ideig Malinovszki), Rózsa (később Jahn Ferenc) és Beniczky (később Áchim András) utcák által határolt területen a jezsuiták telepedtek le. A jezsuita templom története 1922-re nyúlik vissza, amikor a kispesti Jézus Szíve Szövetség világi elnöke, Fonó Ferenc pénzügyi tanácsos elindította a templomépítési mozgalmat. A városvezetés azonban nehézkesen engedte át az építési területet, a pénz is nehezen gyűlt, így az alapkövet csak 1935. aug. 4-én tette le Merva Imre plébános, aki az ünnepi beszéd megtartására Jámbor László jezsuitát kérte fel. A plébános szerette volna a jezsuitákra bízni az új templomot, de a váci püspök csak 1938-ban hívta meg őket. Eleinte a budapesti rendházból járt ki misézni Siska István. Ekkor még csak a templom szentélye állt, ott voltak a szertartások. A templomépítés és a közösségi élet akkor kapott lendületet, amikor 1939. aug. 20-án önálló jezsuita rendház alakult Kispesten. Első elöljárójává a provinciális Jámbor Lászlót nevezte ki. Karácsonyra már tető alatt volt a templom, amelyet 1940. okt. 27-én, Krisztus Király ünnepén Kovács Vince váci segédpüspök szentelt fel. ■ A kispesti rendházban kezdetben két atya dolgozott, 1942-ben költöztek be a segítőtestvérek. 1945-től általában négy páter és két fráter alkotta a közösséget. Legfontosabb feladatuk a lelkipásztorkodás volt. A templomot igen sokan látogatták, a vasárnapi és ünnepi szentmisék 1000–1500 hívet vonzottak. A jezsuiták szorgalmazták a különböző, misén kívüli rítusokon, litániákon, szentségimádásokon, ájtatosságokon való részvételt. Rendszeresen szerveztek zarándoklatokat Máriaremetére, Máriabesnyőre, de vidám hajókirándulásokat is Vácra, Esztergomba, Visegrádra. Az 1941-től évente megrendezett Jézus Szíve körmenet jelentette a lelkészség vallásos életének egyik fénypontját, a látványos, igen aprólékosan átgondolt processzió során az Oltáriszentséget vitték végig a környező utcákon. A lelkészségen számos közösség, egyesület működött: Mária kongregációk (nőké, fiatal lányoké és férfiaké), Jézus Szíve Szövetség (férfiak, nők és lányok számára), Katolikus Liga, Ifjúsági Kör, Szívgárda, Családok Szeretet Szövetsége. Ezek egyrészt vallásos közösségekként funkcionáltak, hitbuzgalmi feladatokat vállaltak litániák, szentségimádások, körmenetek alkalmával, de az Asszonyok Jézus Szíve Szövetségének például volt karitatív, a férfi kongregációnak pedig szociális szakosztálya. A sokoldalú, széles csoportokat vonzó egyesületi élet alkalmai számára a jezsuiták 1942-ben megvásárolták a Vas Gereben utcában a szomszédos Kránitz-féle házat. Az épületet felújították, könyvtárat, gyűléstermet rendeztek be a Kis Katolikus Otthon névre keresztelt hajlékban. ■ A nagy tömegeknek szóló ún. prédikált lelkigyakorlatok mellett igyekeztek helyet teremteni a csendes, imádságos elvonulásoknak. 1944-ben kibérelték a Tulipán utca 29. szám alatti ingatlant, ahol Názáret néven lelkigyakorlatos házat rendeztek be. Ide kisebb csoportok érkeztek több napra imádkozni, férfiak és nők, fiatalok és idősebbek egyaránt, leginkább munkások, hiszen az ő lelkigondozásuk volt a cél. Az ellátásért szimbolikus összeget fizettek. ■ A kispesti jezsuiták érzékenyen fordultak a marginalizáltak, szegények felé. Rendszeresen felkeresték és segítették a nélkülözőket, járták az ONCSA-telepet (az Országos Nép- és Családvédelmi Alap által Kispesten 1941–1944 között a szegény nagycsaládok számára épített telepet), hogy az egyház tanítását elvigyék az itt élő emberekhez. ■ Amikor 1944-ben a világháború keleti frontja Kispestre ért, a Názáret házat orosz katonák kirabolták, így fel kellett adni. Jámbor László 1947-ben a Vas Gereben utcában vásárolt egy félig kész házat azt remélve, hogy a lelkigyakorlatos ház itt újjáéledhet. 1946 szeptemberétől 1947 májusáig szegénykonyhát működtettek, 150–200 rászorulónak adtak meleg ebédet. Mivel azt tapasztalták, hogy a kommunista hatalom erősödésével az egyház kezd kiszorulni a társadalmi életből, és nem látják jó szívvel programjaikat a Szegfű utcai iskolában, belevágtak egy nagyobb közösségi ház, a Szent József Katolikus Otthon építésébe. A Rózsa (ma Jahn Ferenc) utcafronton elhelyezkedő Otthon leginkább a kispesti katolikusok lelkesedésének és erőfeszítéseinek eredményeként jött létre, 1948 nyarán már előadásokat tartottak az 500 ülőhelyes, félig kész, bedeszkázott ablakú épületben. ■ 1950-ben, a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásakor az új Názáretet és a Szent József Katolikus Otthont államosították. Utóbbi falai között eleinte asztalosüzem, később a gyermekétkeztetést lebonyolító Junior Vendéglátó Vállalat konyhája működött, és az épület ma is kifőzdeként üzemel. A kispesti jezsuiták azonban 1950-ben még helyben maradtak, és négy atya a templomot (világi papként) 1951 decemberéig vezette két testvér segítségével. Ettől az időponttól a váci egyházmegye papjai látták el a hívek szolgálatát a lelkészségen, amely 1979-ben plébániai rangra emelkedett. ■ A jezsuiták 1989-ben tértek vissza kispesti Jézus Szíve-plébániára. Bálint József, majd nemsokára Fábián István lett a kis közösség elöljárója. 2000-ben építették fel az új kultúrházat az egykori Szent József Otthonért cserébe kapott bérlemény bevételeiből. 2001-től Fábián István egyedül látta el a lelkipásztori szolgálatot. 2007-ben kapott társat Hofher József jezsuita személyében, aki cigánypasztorációval foglalkozott, majd 2008-tól ő lett a plébános. 2010-ben a jezsuiták átadták a templomot az Esztergom-budapesti Főegyházmegyének. ■ (Szokol Réka, 2025)