Titulus
Kosztka Szent Szaniszló
Típus
rendház
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1928
Megszűnés/államosítás éve
1950
Cím
Budapest, Labanc út 57. 
Története

Mivel a magyar jezsuita rendtartomány újoncképzése számára Érd (többek között a vízellátás hiányosságai miatt) nem bizonyult megfelelő helyszínnek, 1927-ben új helyét a Zugligetben épülő Manréza lelkigyakorlatos ház mellett jelölték ki. Az L-alaprajzú ház keleti szárnya kifejezetten erre a célra készült. Alapkövét 1927. szeptember 2-án tette le Csávossy Elemér SJ tartományfőnök. 1928. június végére épült fel, amikor felszentelték és felavatták, majd ettől az évtől a noviciátus is működni kezdett benne. A rendbe jelentkezők nagy száma miatt 1930-ban, majd a következő években többször átalakításokat és bővítéseket végeztek rajta a befogadó-képesség növelése érdekében. A novíciusok saját, a lelkigyakorlatos házétól különálló kápolnát használtak. A noviciátus műhelyekkel is rendelkezett, hogy az asztalos-, lakatos-, cipész- és szabómunkákat takarékosságból saját maguk (a segítőtestvérek) végezzék. Ezek, valamint a segítőtestvérek szobái és az annak készülő novíciusok hálóterme, továbbá a Manréza házinyomdája 1934 nyarán önálló épületet kaptak. 1927-től a zugligeti rendház tulajdonában volt a korábban Érdhez tartozó felsőgödi birtok és villa, mígnem 1937-ben eladták. ■ A kétéves noviciátus két évfolyamának együttes létszáma általában meghaladta a 40-et. A legtöbb növendék (67) az 1930/1931-es tanévben volt a házban, amikor 37 papnak és 20 testvérnek készülő novícius és 10 középiskolás tanuló kapott itt helyet. A probációs házhoz juniorátus is kapcsolódott: ennek tagjai egyfelől a noviciátus két éve után retorikai képzést kapó rendtagok voltak (1930–1944), másfelől azok a fiatalon rendbe lépett fiúk, akiknek be kellett fejezniük középiskolai tanulmányaikat, mielőtt a filozófiai képzést megkezdték (1930–1934, majd 1949–1950). A novíciusok az 1930-as években ókori és nyugati nyelveket tanultak, illetve többen betegápolói kurzust is végeztek. ■ A rendházban lakó jezsuiták általában mind a lelkigyakorlatos házhoz, mind a noviciátushoz kapcsolódó feladatokat elláttak, vagyis nem váltak teljesen külön az egyes intézményekhez tartozó funkciók. Maguk a novíciusok is kaptak szerepet a lelkigyakorlatos ház programjainak lebonyolításában (lelkigyakorlatozók fogadása, asztali szolgálat, keresztút és rózsafüzér vezetése, asszisztencia a kápolnában végzett liturgiákon stb.). Házon kívül betegápolással, Szívgárdák vezetésével foglalkoztak. Képzésükhöz tartoztak az évente tartott őszi harmincnapos nagylelkigyakorlatok, különféle probációk (kórház-, konyha-), a konferenciák és kollokviumok, valamint a nyilvános fellépés alkalmai, az „akadémiák” (ünnepi műsorok) és színdarabok előadása. Vakációikat legtöbbször a saját felsőgödi, vagy a budapesti rendház dunakeszi villájában töltötték. A növendékek kellő mennyiségű testmozgását a sétákon és kirándulásokon kívül kerti munka, később saját játszótér és teniszpálya biztosította. A noviciátus saját medencével is rendelkezett (ebben hunyt el 1933-ban Vukov János novíciusmester). ■ A második világháború alatt, 1944 őszén, a front közeledése miatt a tercia probáció helyszínét Szegedről Zugligetbe helyezték, így (akárcsak egy darabig Érd esetében) egy helyen zajlott a kétféle probáció, egészen 1949-ig. 1944 karácsonyától, amikor a szovjet csapatok elérték Buda környékét és az épület háborús károkat szenvedett, 1945 májusáig a novíciusok két páterrel a kalocsai rendházban laktak. 1944 végén rendi teológiahallgatók és elsőéves filozófusok is érkeztek Szegedről, az utóbbiak képzése 1945 márciusáig itt folytatódott. A harmadik probációs atyák 1945 februárjától egy időre a Sacré Coeur nővérek Budakeszi úti Szent József-villájába húzódtak, hogy annak lakóit védelemben részesítsék. ■ 1950. május 22-én – még a szerzetesrendek működési engedélyének júniusi megvonása előtt – a noviciátus és a lelkigyakorlatos ház épületét államosították, az épület a Belügyminisztérium tulajdonába került. Kiürítésére a rend egy napot kapott, berendezését különféle helyekre, részben a váci püspöki szemináriumba szállították. Ekkortól a Határőrség Országos Parancsnoksága működött benne egészen 2007-ig, majd több év kihasználatlanság után 2019-től a Nemzeti Nyomozó Iroda. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya kárpótlásként 1993-ban csereingatlant kapott helyette. ■ (Siptár Dániel, 2025)

Archontológia

Rektorok és novíciusmesterek: a Manréza rektorai (1928–1949); Turzó István (1949–1950). – Tercia probációsok instruktora: Csávossy Elemér (1942–1946), Somogyi Jenő (helyettes, 1946 ősz); Csávossy Elemér (1946–1949)

Bibliográfia
Provinciánk Hírei 1927:16, 2; 1929:22, 26; 1930:25, 14–15; 1933:28, 2; 1933:30, 21–22; 1934:35, 26–27; 1946:78 3–4, 11–12. – [Rab Pál]: A noviciátus a Labanc úton, in Új Provinciánk Hírei 1995:38 (június-július), 21–27. – Végh Dániel–Siptár Dániel: A beteg lélek gyógyító intézete: Budapest–Zugliget (1928–1950), in Jezsuiták nyomában 2025, 210–223.
Projekt
Szerzetes Magyarország 1918–1989

Az intézménynek otthont adó települések

Település Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Budapest 1928 1950

Az intézményt befogadó rendtartományok

Rendtartomány Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya 1928 1950