Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Szent Domonkos 1216-ban nyert pápai jóváhagyást a korábban a Toulouse-i püspökség területén „Szent Prédikáció” néven tevékenykedő papi közössége, mint új szerzetesrend számára. A prédikátor testvérek az eretnekek elleni küzdelem során kikristályosodott módszerüket – apostoli élet: szegénység és igehirdetés – vitték tovább. Fő céljuknak a lelkek megmentését tekintették, ami a gyakorlatban az eretnekek visszatérítését, a pogányok megtérítését, az Egyházon belül pedig a hit tisztaságának megőrzését jelentette. A főleg városi és egyetemi környezetben népszerű rend gyorsan elterjedt Európában, Domonkos halálának évében már 25 háza volt. ■ A rendi hagyomány szerint Domonkos arra készült, hogy személyesen megy Magyarországra, és részt vesz a kunok megtérítésében, de korai halála megakadályozta ebben. A Magyar Rendtartományt (Provincia Hungariae) végül 1221-ben hozta létre a rendben később boldogként tisztelt Magyar Pál (Paulus Hungarus), Szent Domonkos egyik közvetlen munkatársa, aki rendtársaival sikeresen kezdte meg a kunok térítését. A magyar domonkosok első generációjának rendkívüli eredményeit az 1241/1242. évi tatárjárás söpörte el, amelynek számos rendtag esett áldozatul, köztük az alapító Boldog Magyar Pál és a rendi legendákból ismert Boldog Buzád bán. A tatár pusztításnak azonban volt pozitív hozadéka is: a pogányok elöl menekülő királyi pár Istennek ajánlotta újszülött leányát, Margitot, aki a magyar rendtartomány legismertebb szentje lett. ■ A középkor folyamán a magyar domonkosok a történelmi ország területén – beleértve Dalmáciát is, amely egészen a 14. század végéig a magyar provincia részét képezte – mintegy ötven kolostort hoztak létre. A korai időkben elsősorban királyi és egyházi központokban (pl. Székesfehérvár, Esztergom, Győr, Pécs, Gyulafehérvár) és a missziókhoz kapcsolódó területeken (pl. Szörényi bánság) telepedtek meg, később a királyi és egyéb kereskedő városokat (pl. Buda, Nagyszombat, Kassa, Szeged, Temesvár, Brassó) célozták meg, de a középkor végén megjelentek a mezővárosokban is (pl. Simontornya, Lábatlan, Mesztegnyő). Bár a rendtartomány megerősödve került ki a késő középkori rendi reform mozgalmaiból, a városokban gyorsan terjedő reformáció és az egyre nyomasztóbb török fenyegetés hatására mégis hamarosan összeomlott: a 16. század második felére gyakorlatilag megszűnt a rendi élet Magyarországon. Az utolsó működő rendház Nagyszombatban volt, amelyet 1569-ben a rendmester megbízottja az osztrák házakhoz csatolt, majd még ugyanebben az évben a nagykáptalan az osztrák és cseh kolostorokat a cseh provinciában egyesítette. Ezzel hivatalosan is megszűnt a magyar rendtartomány. 1580-ban a stájerországi és karintiai házakból ugyan létrehoztak egy provinciát, amely a Magyar Rendtartomány (Provincia Hungariae) nevet viselte, bár egyetlen magyarországi háza sem volt. A cseh provinciához tartozó Nagyszombatban az utolsó magyar domonkos testvér 1611 körül halt meg, majd 1614-ben a kolostorépületet a jezsuiták kapták meg. ■ A rendtartomány újjászervezésére – korábbi sikertelen kísérletek után – 1634-ben Sigismondo Ferrari a bécsi egyetem olasz származású domonkos rendi tanára kapott megbízatást. Ő egyrészt 1637-ben könyv formában kiadta a középkori provincia történetét, másrészt 1638-ban megalapította az első rendházat, Draskovich György győri püspök (1635-1650) támogatásával, aki püspöki mezővárosa, Szombathely plébániatemplomát adta át erre a célra. Ferrari elérte a rendtartomány jogi helyreállítását is: az új szombathelyi kolostorhoz csatolt stájer és karintiai házakkal 1642-ben létrejött a Szent Mártonról nevezett Magyar Rendtartomány (Provinca Hungariae Sancti Martini). Az eredmény azonban csak ideiglenes volt, a rendtartomány házai 1645-ben betagozódtak a ►német rendtartományba (Provincia Teutoniae). ■ A 17. század végéig további hat domonkos rendház létesült az ország területén (Sopron, Pécs, Vasvár, Kassa, Vác, Pest), jellemzően főpapi és főúri támogatással, kisebb arányban uralkodói segítséggel. A rend terjeszkedését nagyban segítette a német tartományi háttér, az új kolostorok többsége ugyanis német nyelvű városokban létesült. Ezek után, 1703-ban alakult meg a nevében magyar (Provincia Hungariae), valójában azonban magyar-osztrák rendtartomány (Provincia Hungarico-Austriaca), amely főként ausztriai, stájerországi, karintiai és tiroli kolostorokat foglalt magában. Ez a provincia biztos szervezeti hátteret nyújtott a magyarországi házaknak is: a 18. század közepén húsz rendházában közel ötszáz rendtaggal és három tanulmányi házzal (Bécsben, Grazban és a tiroli Bolzanóban). Központja is eleinte Bolzanóban, később Bécsben volt. A domonkosok lelkipásztori tevékenységének középpontjában az igehirdetés, a vallásos társulatok (mindenekelőtt rózsafüzér-társulatok) szervezése és általában a Mária-tisztelet terjesztése állt. ■ II. József egyházellenes intézkedései súlyosan érintették a domonkos rendet is mind osztrák, mind magyar oldalon, a feloszlatások után csupán négy-négy kolostor működhetett tovább (az osztrák tartományokban Bécs, Graz, Retz és Friesach, Magyarországon Szombathely, Sopron, Vasvár és Kassa). Az uralkodó halála után érvényben maradt a jozefinista rendelkezések többsége, így a rend nem csak létszámában, hanem tagjainak képzettségében és természetesen a szerzetesi élet minőségében is jelentősen visszaesett. A 19. század közepén a tartománynak mindössze negyven egynéhány tagja volt, akik a korabeli világi papsághoz hasonló életmódot éltek. ■ Ebben a válságos helyzetben kezdte meg Vincent Jandel általános vikárius (1850–1872) a rend reformját, amely a fegyelmezett közös élet, a szigorú böjt bevezetését jelentette. Ehhez 1857-ben a Habsburg Birodalomban megfogyatkozott rendtartományait egyetlen, ►Birodalmi Rendtartományba (Provincia Imperii) egyesítette, így a magyar provincia nevében is megszűnt. ■ A sikeres reform következtében 1905-ben a Birodalmi Rendtartományt két részre lehetett osztani: kiváltak a ►cseh-morva házak, és létrejött az ►osztrák-magyar tartomány. Utóbbiban az első világháborút követő években többségbe kerültek a magyarországi születésű rendtagok, ráadásul a drasztikus területi változások is sürgették a magyar provincia létrehozását, amire azonban meglepően hosszan kellett várakozni. Eközben a trianoni béke következtében Csehszlovákia területéhez csatolt kassai rendház 1924-ben a generális joghatósága alá került, aki a cseh tartományfőnök irányítása alá rendelte. Végül a Magyar Rendtartomány (Provincia Hungariae) 1938-ban jött létre ismét, első tartományfőnöke Badalik Bertalan lett, aki egyben a régi provincia utolsó elöljárója is volt. A tartományfőnökséget Budapesten új központ várta tágas templommal, kiépített rendházzal és rendi főiskolával. Az új rendtartománynak mintegy kilencven tagja volt, ennek közel fele felszentelt pap, de voltak megfelelő számban novíciusok és studens testvérek is. A két világháború közötti magyar egyházi életben aktív szerepet vállaltak a domonkosok, állandó szereplői voltak a jubileumi éveknek és más rendezvényeknek, több rendtagjuk – Horváth Sándor, Badalik Bertalan, Bőle Kornél – elismert szereplője volt a katolikus közéletnek. Legjelentősebb kezdeményezésük Szent Margit kanonizációja volt, amelyet nemzeti üggyé emelve 1943-ra sikerre vittek. A rend aktivitását jelzi, hogy 1942-ben Debrecenben, 1948-ban pedig Gyulán is letelepedtek, de tárgyalások folytak esetleges erdélyi és délvidéki házalapításokról is. A szerzetesrendek 1950. évi feloszlatása idején a rendnek mintegy száz tagja volt. ■ A kommunista diktatúra megszűnte után, 1990-től a rend lassanként visszakapta korábbi templomait és rendházait. Budapesten Dóczy Zsigmond már 1989-ben átvette a plébániát, majd lengyel domonkosok segítségével Sopronban és Debrecenben, valamint később Szentendrén kezdődött újra az apostoli munka. Folyóiratot indítottak 1992-ben Veritas, majd 1995-ben Tanítvány címen. A rendtagok létszámának megfogyatkozása miatt azonban a rendtartomány 1996-tól generálisi vikariátusként (vicariatus generalis) működött, amelyet 2016-ban tartományi vikariátusként (vicariatus provincialis) a ►német rendtartományhoz csatoltak. Ez pedig 2024-ben egyesült a délnémet-osztrák tartománnyal Németországi és Ausztriai Szent Albert Rendtartomány (Provinz des Hl. Albert in Deutschland und Österreich) néven. ■ (Zágorhidi Czigány Balázs, Koltai András, 2025)
Szent Domonkos a prédikátor testvérek rendjét az igehirdetés és a lelkek üdvössége érdekében alapította. A rend tagjai Jézus Krisztust követve apostoli életmódot folytatnak, tehát a maguk és mások üdvösségét előmozdítani akaró férfiakként hirdetik Krisztus evangéliumát a maga teljességében. Céljuk, hogy elmondják azoknak, akik még nem tudják vagy nem hallottak róla elégségesen, hogy ők is Isten gyermekei. Ehhez szükséges egyrészt a személyes kapcsolat Jézussal, amelyben a kontempláció, szemlélődés segít, másrészt a kellő fölkészültség, hiszen Krisztust mindig az adott kor nyelvén, az adott kultúrának megfelelően kell hirdetni. Szent Domonkos elképzelése szerint az apostoli életmód egyrészt az imádság, a munka, a tanulás és az igehirdetés harmóniáját jelenti, másrészt azt, hogy a rend közösségei és tagjai lemondanak minden biztos jövedelemről, és kéregetésből élnek. ■ (Zágorhidi Czigány Balázs, 2025)
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, I, 187-189; V, 95-96. – Tóth Mike 1904, 44-48. – Balanyi 1923, 230-238. – Balanyi 1933, 53-55. – Heimbucher 1933–1934, I, 469-497. – LthK 1957–1967, III, 483-493. – DIP 1974–2003, III, 948-961. – Puskely 1998, I, 284–294. – MKLex 1993–2014, II, 677-681 (Hervay Ferenc Levente). – KMTL 1994, 171 (Hervay Ferenc Levente). – Hetényi Varga 1999–2002, I, 343-344. – Buben 2002–2012, III/1, 1-129. – MaMűL 2003–2014, 2003–2014, II, 227–232 (Hervay Ferenc Levente). – PEmT 2009, I, 296-300. – Historisches Lexikon der Schweiz, 2012 (Franz Müller). URL: https://hls-dhs-dss.ch/de/articles/011714/2012-04-19. – KMEK 2024, II, 1663–1664 (Magyar domonkos rendtartomány) – [Névtárak:] Szöllőssy 1878, I, 142-146. – Schematismus patrum et fratrum Sacri Ordinis Praedicatorum almae Provinciae Austriaco-Hungaricae, Viennae, 1913; 1921. – MKA 1927, 239-240. – MKA 1930-1931, 230-231. – CatProvHungOP 1948. – Somorjai 2008, 222-223. – OKN 2000-2001, II, 273-279. – [Könyvek, tanulmányok:] Ferrarius, Sigismundus OP: De rebus Ungaricae Provinciae Sac. Ordinis Praedicatorum, Viennae, 1637. (RMK, III, P 7594). – Pfeiffer Nikolaus: Die ungarische Dominikanerordensprovinz von ihrer Gründung 1221 bis zur Tatarenverwüstung 1241-1242, Zürich, 1913. – A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből, szerk. Horváth Sándor OP, Budapest, 1916. – Pfeiffer 1916. – Pfeiffer 1917. – Iványi Béla: A Szent Domonkos Rend római központi levéltára (Részletek a magyar dominikánus provincia múltjából), in Levéltári Közlemények 7(1929), 1-30. – Walz 1930, 219-221, 410-411, 519. – Iványi Béla: Geschichte des Dominikanordens in Siebenbürgen und der Moldau, in Siebenbürgische Viertejahrschrift 62(1939), 27-59, 241-256; 63(1940) 25-40; Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde 50(1941/44), 543-573. – Harsányi András: A domonkosrend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen, 1938. – Iványi Béla: Dominikánus levelek és oklevelek a körmendi levéltárban, Körmend, 1942 (Körmendi füzetek, 1). – Frank, Isnard W.: Zur Errichtung der Österreichisch-Ungarischen Dominikanerprovinz: Zu Beginn des 18. Jahrhunderts und ihrer Vorgeschichte (1569-1704), in Archivum Fratrum Praedicatorum 43(1973), 287-341. – Zágorhidi Czigány Balázs: A domonkos rend konventjei a XIII. századi Magyarországon, in Tanítvány 2001:1, 81-95. – Wysokinski Ireneusz OP: Ferrari Zsigmond és a domonkos rend újjászervezése a XVII. századi Magyarországon, in Tanítvány 2001:1. 54-66. – Salontai, Mihaela Sanda: Manastiri dominicane din Transilvania, Cluj-Napoca, 2002. – Lupescuné Makó Mária: A Domonkos Rend középkori erdélyi kolostorainak adattára, in Történelmi Szemle 46(2004), 339-384. – Siptár Dániel: A Domonkos Rend Római Központi Levéltárának magyar vonatkozású és eredetű anyaga, in Levéltári Szemle 55(2005), 14-38. – A domonkos rend Magyarországon, szerk. Illés Pál Attila–Zágorhidi Czigány Balázs, Piliscsaba–Budapest–Vasvár, 2007. – Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe, in Levéltári Közlemények 83(2012), 69-129. – Soós Viktor Attila: Domonkos szerzetesek a veszprémi egyházmegye szolgálatában 1950 után, in Szerzetesrendek a veszprémi egyházmegyében, szerk. Karlinszky Balázs, Veszprém, 2015 (A veszprémi egyházmegye múltjából, 26), 375-391. – A Szent Domonkos rend és a kunok. szerk. Barna Gábor Szeged, 2016. – Implom Lajos: Adatok a Szent Domonkos-rend magyarországi rendtartományának történetéhez: A rendtartomány alapításától 1526-ig. Vasvár, 2017 (Magyar domonkos rendtörténet, 1). – Klaus-Bernward Springer–Viliam Štefan Dóci: Ungarn und der Dominikanerorden, in Wort und Antwort 58 (2017), 23–29. DOI 10.14623/wua.2017.1.23-29. – A 800 éves domonkos rend Magyarországon: A középkori provincia felbomlásától a közelmúltig, szerk. Barna Gábor–Zágorhidi Czigány Balázs, Budapest–Vasvár, 2017. – Bőle Kornél OP: Utaim. Egy domonkos szerzetes visszaemlékezései 1887-1944, s. a. rend. Gilányi Magdolna, Budapest–Vasvár, 2018 (Magyar domonkos rendtörténet, 3). – Az első 300 év Magyarországon és Európában: A Domonkos- rend a középkorban, szerk. Csurgai Horváth József, Székesfehérvár, 2017. – Domonkos alappillérek: Válogatott írások, szerk. Petres Lúcia–Szabó Ráhel, Budakeszi, 2018. – Zágorhidi Czigány 2021. – [Web:] Wikipedia/hu (Domonkos-rend). – https://domonkosok.hu/ – Siptár Dániel: Domonkos rend, in Szerzetesség a koraújkori Magyarországon. URL: https://szerzetes.hypotheses.org/koldulorendek/domonkos/.
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok