Pesti domonkos rendház

Az Árpád-kori kereskedelmi központ és dunai átkelő domonkos kolostora már a tatárjárás előtt felépült. Első említése 1233-ból, I. András király ún. beregi egyezményéből származik, amelyben ,,a prédikátor testvérek pesti háza” a sójövedelmek egyik kifizetőhelye. Az 1230-as évektől itt élt Boldog Buzád testvér, az egykori bán, aki itt is halt vértanúhalált a kolostor falai közé menekült hívekkel együtt az 1241. évi tatár támadás idején. A korabeli krónikás beszámolók szerint a kolostor jelentős épület lehetett, amely nagyszámú menekültet fogadott be, és egy ideig ellenállt az ostromnak. A XIII. század második felében újjáépült épületegyüttes szintén tekintélyes méretű lehetett, helyet biztosított ugyanis olyan jelentős eseményeknek mint a rend 1273. évi nagykáptalanja, vagy a XIV. század eleji, Károly Róbert királlyá választásával kapcsolatos országgyűlés. A pesti konvent szerepel az 1303. évi kolostorjegyzékben, és templomának Szent Antal-titulusát megemlíti a Margit-legenda. A XIV. században a kolostor számos tagja szerepel különböző forrásokban, és rendszeresen feltűnnek a rendmesterek regisztrumköteteiben is 1475 és 1525 között. Többször is említik perjelét és lektorát, ami egyértelműen arra utal, hogy nagyobb, konventi rangú közösség volt, sőt egyes kódexbejegyzések arra utalnak, hogy magasabb szintű iskolával (studium particulare) rendelkezett. A XV. század közepétől a kolostor több jótevője is ismert, köztük Mátyás király, aki 1481-ben sóadománnyal támogatta a pesti domonkosokat. 1526-ban még II. Lajos királytól alamizsnát kaptak, de további működésükről nem maradt fenn adat. A szerzetesek legkésőbb Buda és Pest 1541. évi évi török kézre kerülése idején elhagyták rendházukat. A kolostor Pest délkeleti külső, Szenterzsébetfalva vagy Szentfalva nevű városrészén állt, a török időkben nyomtalanul eltűnt, pontos helye nem ismert. ■ A kolostor közelében tartózkodó beginákat már Margit szentté avatási aktái is említik, de 1490-ben is szerepelnek, 1478-ban és 1500-ban pedig pesti harmadrendi nővérekről esik szó. ■ Mivel a középkor pesti domonkos kolostor a hódoltság idején nyomtalanul eltűnt, amikor Dvornikovich Mihály váci püspök székvárosa után 1700-ban Pesten is letelepítette a domonkos rendet, a Szent Mihály tiszteletére szentelt templom új helyen, a Váci utcában épült fel 1745 és 1749 között. A rendházat II. József 1785-ben feloszlatta, az épületeket előbb a pálosoknak, majd véglegesen az angolkisasszonyok tanító rendjének adta. A kolostorépület helyén nagy iskolakomplexum épült ki a XIX. század folyamán, a barokk templom azonban nagyrészt érintetlen maradt, amely mind belső terének, mind főhomlokzatának díszítésében jól megőrizte domonkos jellegét. ■ (Zágorhidi Czigány Balázs, 2021)