A kolostor első hiteles említése 1254-ből származik, az épületegyüttes ekkor már állt, IV. Béla király adományából területét egy kerttel bővítették. A XIII. század második feléből több adat is szól a domonkosokról, a templom Szent Kereszt titulusát 1334-ben nevezték meg először. 1364-ben Nagy Lajos király megerősítette birtokaikat, amelyeket a domonkosok IV. Béla adományának tulajdonítottak; ezek java részét a XV. század elején a környéken birtokos Gersei Pető családnak adták zálogba. A század második felében két jelentősebb támadás is érte a várost és a kolostort: 1479-ben egy portyázó török csapat dúlta fel a vidéket, 1490-ben pedig Miksa német király hadai ostromolták a várost. A pusztítások utáni újjáépítést segítette egy 1500-ban kelt pápai búcsúengedély, amely említést tesz a kolostor templomában tisztelt Szent Vér-ereklyéről. ■ A kolostort a város protestáns hitre tért földesurai miatt hagyhatták el a szerzetesek, épületeik és birtokaik gondozását 1556-ban a vasvári káptalanra bízták. A pusztulásnak indult kolostort a török időkben végvárrá alakították, amely az 1664. évi török hadjárat idején romba dőlt. 1678-ban Széchényi György győri püspök és kalocsai érsek szerezte meg, majd 1684-ben a domonkos rendnek adományozta. ■ A domonkos atyák 1690-ben tértek vissza Vasvárra, és láttak hozzá kolostoruk újjáépítéséhez. Az eredetileg Szent Kereszt tiszteletére emelt középkori templom barokk átépítése a XVIII. század végére megtörtént, de a kolostorépület teljes kiépítése csak a XIX-XX. századra fejeződött be. A vasvári domonkosok előbb ideiglenesen, majd véglegesen is elnyerték a helyi plébánia vezetésének jogát, emellett gondozták a búcsújáró helyet, amely részben az egykori városi plébániatemplomhoz, részben a Szentkúthoz, részben pedig saját templomuk Szűz Mária-kegyszobrához kapcsolódott. A rendház utolsó két domonkos lakóját 1950. június 18/19-én, a magyar szerzetesrendek fölszámolása során a kommunista rendőrség Egerbe deportálta, az épületet pedig államosították. ■ A rendszerváltás után kolostorépületének egy részét visszakapta a rend, ahol ugyan nem indult újra a szerzetesi élet, de itt működik 2001 óta a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény, amely a rend könyvtári, levéltári és muzeális gyűjteményét őrzi. ■ (Zágorhidi Czigány Balázs, 2025)
Házfőnök (vicarius): Gerdenich Móric (1917–1918); Vörös Fülöp (1918–1920); Glasics Egyed (1920–1923); Molnár Márton (1923–1930); Nusser Péter (1930–1931); Vörös Fülöp (1931–1933); Molnár Márton (1933– 1942); Gerdenich Móric (1942–1945); Jenei Rafael (1945–1948); Holló István (1948–1949). – Plébános (administrator parochiae): Glasics Egyed (1917–1920); Bőle Kornél (1920); Gáspár Gellért (1920–1933); Jenei Rafael (1934–1942); Gopcsa Atanáz (1942–1944); Neuberger Bonaventura (1947–1949).
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok