Szombathelyi domonkos rendház

Magyarország első újkori domonkos kolostorát 1638-ban alapította Draskovich György győri püspök, Szombathely város földesura, a rendtartomány újjászervezésének céljával Magyarországra kiküldött rendi megbízott, Sigismondo Ferrari közbenjárására. A püspök a Szent Márton-plébániatemplomot és a plébániaházat adta át a rend számára. A középkori eredetű – a helyi hagyomány szerint Szent Márton szülőháza helyén álló – templom és a hozzá kapcsolódó kolostor Batthyány Erzsébet grófnő adományából épült ki 1668 és 1674 között. A kolostor működése 1788-tól II. József rendelkezése miatt ideiglenesen szünetelt, a domonkosok csak 1805-ben kapták vissza épületeiket, de 1809 nyarán a francia hadsereg szállta meg a várost, és a rendház egy részét katonai kórházként használta. A szombathelyi ház többször is fontos szerepet töltött be a rend életében. 1866-ban ez lett az első reformált rendház, és arra is történt kísérlet, hogy a magyar rendi növendékek számára itt indítsanak képzést. 1869-ben ide helyezték a rendi stúdium első két évfolyamát, amely azonban anyagi okokból hamarosan visszakerült Grazba. Végül 1930-ban a magyar noviciátus került ide. A templom 1930-tól plébániai jogokat kapott, ehhez kapcsolódik az épület kibővítése és a szomszédos egyházközségi kultúrház építése. ■ A rendház utolsó három domonkos lakóját 1950. június 18/19-én, a magyar szerzetesrendek fölszámolása során a kommunista rendőrség Máriabesnyőre deportálta, majd a rendházat államosították. ■ A rendszerváltás után a domonkosok visszakapták a korábban államosított épületet, de a rendi élet egyelőre nem indult újra falai között. ■ (Zágorhidi Czigány Balázs, 2025)