Pécsi domonkos rendház

A Baranya megyei püspöki székváros monkos kolostorára vonatkozó első 1238-ból származik, tehát a legkorábbi emllítések közé tartozik. Alapítása feltehetően a francia származású Bertalan püspökhöz (1219–1250) köthető, erre utal a kolostortemplom Becket Szent Tamás titulua, az angol szent tisztelete ugyanis francia közvetítéssel jutott el Magyarországra. A kolostor többször is feltűnik az Árpád-kori forrásokban: a pécsi perjel szerepel Árpád-házi Margit szentté avatási aktáiban, de egyházi és világi bírósági ügyekben is. A pécsi konventet megtaláljuk az 1303. évi kolostorjegyzékben, és számos XIV. századi helyi és országos dokumentumban. A tekintélyes kolostort, amelynek nagyobb iskolája (studium particulare) is lehetett, általában kapcsolatba hozzák az 1364-ben alapított pécsi egyetemmel. Korábban ugyancsak ide kötötték a „Pécsi egyetemi beszédek” kódexét, amely a XIII. század végén magyar domonkos kolostorban és feltehetően főiskolai oktatási célokra készült; bár a kódex kétségtelenül használatban volt Pécsett is, az újabb kutatás keletkezését inkább a budai studium generale-hoz köti. A pécsi kolostor mind méretében mind pedig kivitelében az egyik legjelentősebb hazai domonkos épületegyüttes lehetett, a török időben teljes egészében megsemmisült, maradványait a mai Lenau-ház környékén tárták fel az 1980-as években. ■ A töröktől visszafoglalt városban már nyoma sem volt a középkori kolostornak, így 1688-ban egy török imaházban létesült az első domonkos kolostor. A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt templom építése 1726-ban indult el, de a pécsi püspökkel folytatott hosszas pereskedések miatt csak 1771-ben fejeződött be, sőt tornya csak 1781–1782 körül épült fel. A rendházat II. József intézkedései nyomán 1785-ben feloszlatták, épületeit egy ideig világi célokra használták, majd a templomot le is bontották. Az egykori kolostor maradványaiból kialakított épület (a pécsi Nemzeti Színház szomszédságában) ma is áll, és „Dominikánus ház” elnevezésével ma is őrzi egykori pécsi domonkosok emlékét. ■ (Zágorhidi Czigány Balázs, 2021).