Kassai domonkos rendház

A tatárjárás után alapított Abaúj megyei királyi kereskedőváros domonkos kolostorát az 1303. évi kolostorjegyzék említi először, de története bizonyára a XIII. század második felére nyúlik vissza. Az első részletesebb forrás a kassai domonkosokról 1336-ból származik, amely jelentős építkezésekre utal, megnevezve a templom Szűz Mária-titulusát is. A XIV. század második felétől a XVI. század közepéig a kassai városi levéltár számos, a rendházzal kapcsolatos dokumentumot őrzött meg: a kolostor javára tett adományokat és misealapítványokat (innen ismertek a templom különböző oltárai és az egyik első magyarországi rózsafüzér társulat), adásvételek és pénzügyletek nyugtáit (ezek tudósítanak a rendház ingó és ingatlan vagyonáról) és jogi dokumentumokat (amelyek a város és a rend alkalmi konfliktusairól tanúskodnak). ■ 1553-ban, már a reformáció jegyében a polgárok elűzték a domonkosokat, és kirabolták a kolostort. Bár egy évvel később – uralkodói utasításra – helyreállt a rend, de miután az 1556. évi nagy tűzvészben a kolostor is erősen megrongálódott, a domonkosok véglegesen távoztak Kassáról. Távozásuk rendezett formában történt: épületeiket bérbe adták a városnak, és könyvtárukat is náluk helyezték el. A templom- és kolostorépületet a városi tanács különböző világi célokra használta, ennek köszönhető, hogy külső megjelenésében és számos részletében ma is őrzi gótikus jellegét. ■ A romos épületeket a város uralkodói utasításra 1697-ben adta vissza az újjászerveződő domonkos rendnek. A domonkosok 1700-ban tértek vissza a városba és láttak hozzá Szűz Mária-templomuk újjáépítéséhez, amely külső formájában megőrizte középkori képét, belül azonban barokk boltozatot és díszítést kapott; ezt követően 1754-ben épült fel az új kolostorépület. A jezsuita rend feloszlatása után néhány (1776–1780 között kettő-három, később egy-egy) kassai domonkos a királyi gimnáziumban tanított. Ez szerepet játszhatott abban, hogy a rendház elkerülte a II. József-féle feloszlatást. ■ A rend reformja során 1867-ben a Kassán maradt két idősebb domonkos átlépett az egyházmegyébe, helyettük pedig a bajor származású Adler Lajos prior vezetésével fiatal, reformszellemben nevelkedett szerzetesek jöttek. A templom nem látott el plébániai feladatokat, de fontos szerepet játszott a városi népesség magyar, német és főként szlovák nyelvű pasztorációjában. Ez volt a helyi szlovák vallási élet központja. A domonkosok rózsafüzér-társulatokat, harmadrendi közösségeket vezettek. ■ Az első világháborút követően Kassa csehszlovák fennhatóság alá került. Vörös Fülöp priort, mivel 1921 nagypéntekén „Károly királyunkért” mondta a liturgikus imát, először egyhónapi fogságra ítélték (amely alól amnesztiát kapott), majd 1923 áprilisában kiutasították Csehszlovákiából. 1923-ban a rendmester (magister generalis) közvetlen joghatósága alá vonta a rendházat, majd 1927-ben közvetlenül a cseh tartományfőnök irányítása alá rendelte. A lelkipásztori munkát tovább szélesítette Lexmann Miklós, aki Veritas néven kulturális központot hozott létre. 1938-ban – a területi változásokat követve – a kassai rendház visszatért az újjászervezett magyar rendtartományba. A második világháború után, 1945-ben azonban Kassa ismét Csehszlovákia része lett, és visszaállt a korábbi állapot. ■ A kommunista diktatúra uralomra jutásával Pius Krivy elöljárónak már 1949-ben illegalitásba kellett vonulnia, mert felolvasott egy püspöki körlevelet, majd 1950. április 13/14. éjszakáján a „K-akció” keretében a domonkosokat elhurcolták, internálták. Az államosított kolostort pedig az állami építőipari vállalat kapta meg diákotthon céljára, majd a városi zeneiskola használta. ■ A rendszerváltozás után, 1990-től újjászervezett kassai kolostor ma a szlovák rendtartomány egyik legjelentősebb rendháza. ■ (Zágorhidi Czigány Balázs, 2025)