Budapesti domonkos rendház

A domonkos rend 1903-ban hosszas szünet után, harmadízben telepedett le Pesten. A domonkosok első, ideiglenes lakhelye és kápolnája Zuglóban, a Bosnyák tér közelében (Angol út 19.) volt. Ugyanakkor a Thököly út és a Bálint utca (később Szent Domonkos utca) sarkán szereztek telket, ahol 1905-ben kápolnát nyitottak, majd ugyanott 1912 és 1915 között Hofhauser Antal terve szerint fölépítették a Rózsafüzér Királynője tiszteletére szentelt nagyméretű (4000 fő befogadására alkalmas) neogótikus templomot és egy kisebb rendházat. A templom 1919-ben plébániai jogokat kapott, hogy elkerülje a Tanácsköztársaság alatti felszámolást. Intézményei gyorsan fejlődtek: a templom közelében 1928-ban kultúrház és mozi épült, korábbi épületeiben pedig népkonyha és hajléktalanszállás működött. A kis rendház csak 1928-ban vált önálló konventté, de ezután intenzíven fejlődésnek indult, már azzal a céllal, hogy az új magyar rendtartomány székhelye legyen. 1936-ban a kolostort jelentősen bővítették, elsősorban a rendi főiskola céljaira, 1938-ban pedig ténylegesen is a provincia központjává vált. A legnagyobb magyar domonkos kolostorban 1948-ban 20 felszentelt pap, 14 növendék, és 2 segítő testvér élt. Itt működtek a rendtartomány intézményei, többek között a Credo egyesület országos központja, a Credo és a Rózsafüzér Királynője folyóirat szerkesztősége, valamint több kisebb-nagyobb szervezet. ■ A kolostorépületet 1950-ben államosították, csak az egykori oratórium és a különálló kultúrház maradt meg a plébánia használatában. ■ 1989-ben a plébániaépületben indult újra a domonkos élet, magát a kolostort azonban hosszas erőfeszítések után sem sikerült visszaszerezni. A jelentős kiterjedésű plébánia és a rossz állapotú templomépület nagy terhet jelentett az újjászerveződő rend számára, így azt 2007-ben átadta az esztergomi főegyházmegyének. ■ (Zágorhidi Czigány Balázs, 2025)