Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc (1182–1226) alapította, aki megtérése után, Jézus Krisztus követésében mindenét elhagyva a szegénységet választotta. Hamarosan számos követője akadt. III. Ince pápa (1209) szóbelileg jóváhagyta a „testvériség” életmódját, majd 1223-ban III. Honorius pápa (1216–1227) írásban is megerősítette a regulát. Az Úr hamarosan számos követővel ajándékozta meg a közösséget, ezért az 1217 pünkösdjén tartott káptalanon elhatározták, hogy Az evangéliumot Szent Ferenc példája szerint Itálián kívül is hirdetik. ■ A rend obszerváns ágához tartozó ►boszniai ferencesek már a 14. században megtelepedtek Dalmáciában és a Magyar Királyság déli határvidékein, az 1410-es évektől pedig magyar főpapok és főurak már a határvidéktől távol is alapítottak számukra kolostorokat, csakúgy mint Zsigmond király 1425-ben Visegrádon. Emiatt 1448-ban V. Miklós pápa két külön részre osztotta a boszniai vikariát, és külön ►magyar vikáriát létesített (Vicaria Regni Hungariae Ordinis Minorum de Regularis Observantia). Utóbbi tovább gyarapodott azáltal, hogy pápai követek döntése alapján 1444 és 1467 között megkapták a ►konventuális ferencesek nyolc jelentős kolostorát (köztük a budait, a pestit és az esztergomit). A magyar obszerváns vikária eleinte a ciszmontán generális vikárius alá tartozott, de 1458-ban átkerült a generális miniszter közvetlen saját joghatósága alá, így nagyobb önállóságot élvezett. Mivel azonban a ►konventuális (de időközben reformált) provincia is ebben a jogi helyzetben volt, talán a kényszerű egyesülés elkerülése miatt 1502-ben ismét csatlakoztak a ciszmontán családhoz. Az obszerváns ferenceseket magyarul „cseri barátoknak” nevezték. A 15. században megkezdett Ferences krónika szerint e nevüket a Temes megyei Cseri kolostoráról kapták, de valószínűbb, hogy inkább a szerzetesek habitusának színéről (cserni a szláv nyelveken ’fekete, sötétszürke’). Különösen népszerűek voltak a déli végeken az oszmánok ellen harcoló katonaság körében, és így ők is kivették részüket az ország védelméből. Többek között Hunyadi János is rájuk bízta katonáinak lelki szolgálatát. Az 1456. évi hadjárat során az itáliai Kapisztrán Szt. János és magyar rendtársai lelkesítő prédikációkkal több ezer keresztest gyűjtöttek össze, és komoly szerepük volt a nándorfehérvári győzelem kivívásában. Az obszerváns vikária tagjai voltak Temesvári Pelbárt (†1504) és Laskai Osvát (†1511), a legjelentősebb középkori magyarországi szentbeszéd-gyűjtemények szerzői. Eközben 1454-től a magyarországi konventuális ferencesek is elfogadták az obszerváns reformot. ■ Amikor 1517-ben X. Leó pápa capitulum generalissimum-ra hívta össze a ferences rend minden irányzatát, azon a magyarországi obszerváns vikária és a reformált konventuális provincia képviselői egyaránt megjelentek. A pápa felszólítására az obszerváns és a reformált irányzatok hajlandóak voltak egyesülni, közösen választottak generális minisztert, az obszerváns vikáriák neve pedig provincia lett. Így Magyarországon két obszerváns provincia működött. Egyesítésük nem volt megvalósítható az ország nagy mérete, a kolostorok nagy száma, valamint a nemzetiségi és történeti ellentétek miatt. Ezeket az 1523-ban Burgos-ban tartott nagykáptalanon úgy különböztették meg, hogy a korábbi konventuálisokét ►Szűz Máriáról (Provinciae Sanctae Mariae, mariánusok), az obszervánsokét pedig a Legszentebb Üdvözítőről (Provincia SS. Salvatoris, szalvatoriánusok) nevezték el. ■ A szalvatoriána rendtartománynak 1517-ben 70 kolostorban körülbelül 1500 szerzetese volt. A 16. század végére a török hadjáratok pusztításai, valamint a reformáció elterjedése miatt a kolostorok kiürültek, számuk négyre csökkent (Szakolca, Gyöngyös, Szeged, Csíksomlyó). A protestáns vallásra térő földesurak és városok megvonták támogatásukat a szerzetesektől, a Bocskai-felkelés idején (1604–1606) pedig a felkelők a galgóci és szakolcai kolostorokat is elfoglalták. A ferencesek a morvaországi Magyarhradis (Uherské Hradište) rendházában húzták meg magukat (amely 1611-től jogilag is a szalvatoriána provinciához tartozott). Csupán az erdélyi Csíksomlyó, valamint a török hódoltságban fekvő Gyöngyös és Szeged kolostorai maradtak meg. Ezzel a rendtartomány az egyetlen magyarországi katolikus egyházi intézmény volt, amely folyamatosan megőrizte állandó hódoltsági jelenlétét. A két kolostor, illetve az 1644-ben alapított kecskeméti komoly szerepet játszott környékük katolikus hitének és magyar műveltségének megtartásában. ■ A ferences élet újbóli fellendülése a 17. században a katolikus megújulással együtt kezdődött. A szalvatoriánusok 1609-ben visszaszerezték a szakolcai, továbbá a szécsényi és a füleki rendházat, majd a rendtagok száma is emelkedni kezdett. 1629-ben a rendtartomány a szakolcai káptalan döntése értelmében a ferences rend sarutlan reformált ágához csatlakozott. A rendtagok száma gyorsan növekedett, a főpapok és főurak egyre több új rendházat tudtak alapítani vagy újraalapítani. Mivel a rendtartománynak egyaránt voltak magyar és szlovák anyanyelvű tagjai, 1653-ban a galgóci káptalan úgy döntött, hogy azontúl felváltva egyszer magyar, máskor pedig szlovák provinciálist válasszanak, és a magyarnak szlovák, a szlováknak pedig magyar helyettese (custos) legyen. ■ A rendtartomány erdélyi (székelyföldi) kolostoraiból 1640-ben független őrség (custodia) létesült, majd miután tovább gyarapodott az erdélyi ferencesek létszáma, és kolostoraik száma elérte a 13-at, 1729-ben létrejött a ►Szt. István királyról elnevezett önálló provincia (stefanitusok). A gyarapodó magyarországi provinciák között föllépő vitás területi kérdéseket 1689-ben Antonio Lazari generális kommisszárius rendezte. A „decisio Lazariana” a ►mariána és szalvatoriána rendtartományok határát (az utóbbi oldaláról) a Szakolca–Galgóc–Léva–Vác vonalon, majd onnét lefelé a Duna mentén húzta meg, így a szalvatoriánusok elvesztették Sümeget, Veszprémet és Esztergomot, valamint Budát és Pestet, de megkapták a mariánusok pruszkai és beckói házait. ■ A szalvatoriánus ferencesek elsősorban az egyszerű városi és falusi nép lelki gondozásával foglalkoztak, de részt vettek a nemesek és főnemesek lelki vezetésében is. A barokk vallásosság széles körben hatásos terjesztői voltak. Szívesen hoztak létre, népszerűsítettek és vezettek búcsújáró helyeket (Szeged-Alsóváros, Mátraverebély-Szentkút), amelyek kisebb-nagyobb régiók népét vonzották Szűz Mária kegyszobraihoz vagy kegyképeihez. De a porciunkulai búcsú alkalmával minden ferences templomot szívesen látogattak a környékbeli hívek. Egyes helyeken a szalvatoriánus ferencesek a gimnáziumi oktatásba is bekapcsolódtak, mivel alkalmazásuk az iskolafenntartás egyik legolcsóbb módjának bizonyult. Szabadkán 1747-től, Körmöcbányán 1768-tól tanítottak, a jezsuita rend 1773-ban történt feloszlatása után pedig további gimnáziumokat vettek át (Gyöngyös, Jászberény, Rozsnyó, Szakolca). ■ II. József császár (1780–1790) rendeletei alapvetően megváltoztatták a ferencesek életét. A császár a szalvatoriána provincia 24 kolostora közül 1786–1788 között hetet felszámolt, megtiltotta a generálissal való kapcsolattartást, a koldulást, a saját rendi stúdiumot, a harmadrendet és a kordás társulatokat, sőt még a ferencesek ruháját is megváltoztatta. Az addigi barna helyett áttértek a világi papok reverendájára emlékeztető fekete habitusra. Megszűnt a közös imaélet, a klauzúra, megjelentek az egyéni jövedelmek és vagyonok. Így a „fekete barátok” alig különböztek a világi papoktól. A rendeletek a császár halála után is érvényben maradtak (csupán a rendi növendékek tértek vissza a központi papnevelőből a rendi tanulmányi házakba). Folytatták a gimnáziumi tanítást, sőt új iskolákat is alapítottak (Szolnok, Bártfa). A 19. század végéig azonban kénytelenek voltak lemondani gimnáziumaikról, mert nem tudták vállalni az Entwurf (1850) által előírt szaktanítást és tanári szakképesítést. Inkább a lelkipásztorkodást választották. 1864-ben 25 rendházban 227 felszentelt pap, 64 laikus testvér és 88 növendék élt. ■ 1895-ben XIII. Leó pápa a ferences rend reformált ágait (obszervánsok, reformáltak, sarutlanok, rekollektusok) egyetemes káptalanra hívta Assisi-be, ahol a többség az egyesülés mellett döntött, így a pápa 1897-ben elrendelte az uniót. Ez az Osztrák-Magyar Monarchia államaiban egyúttal a szerzetesi életmód reformját jelentette, mert a bevezetett egységes rendi szabályzat előírta többek között a vagyonközösséget (vita communis), a közös imádságot és a gesztenyebarna habitust. A szalvatoriánus ferencesek egy része ezekre nem volt hajlandó, így nagy részük inkább a szekularizációt választotta, és elhagyta a rendet. Ezt követően, 1900-ban sor került a magyarországi ferences provinciák átszervezésére, amelynek során a Legszentebb Üdvözítő Provincia megszűnt. Nyugati kolostorait (Beckó, Galgóc, Körmöcbánya, Okolicsnó, Pruszka, Trsztena, Zsolna) a ►mariána, a keletieket pedig a ►kapisztrána provincia vette át. ■ (Koltai András, 2025)
Assisi Szt. Ferenc Jézus Krisztus követésében mindenét elhagyva, a szegénységet választotta „úrnőjének, jegyesének”, „Isten komédiása” akart lenni. Az evangéliumot „sine glossa – magyarázat nélkül” akarta élni, s ezt kérte követőitől is: „éljenek engedelmességben, tisztaságban és tulajdon nélkül, és kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus tanítását és nyomdokait” (Meg nem erősített regula, 1221). A ferences élet alapelemei az „imádság és áhítat”, a testvéri élet, a szegénység, a „kicsinység”, a szolidaritás, valamint az evangelizáció. Szent Ferenc minél közelebb akart kerülni Jézushoz, soha nem szűnt meg szemlélni az Üdvözítőt, ezért jelentek meg kezén és lábán a szent sebhelyek, és ezért állította föl Greccióban az első betlehemet. Rendtársai ezért indultak a Szentföldre, és ezért terjesztették el a keresztjárás szokását. Evangelizációs feladataikat mindig is tágan értelmezték. Kezdettől hozzátartozott a lelkipásztorkodás, a szentségek kiszolgáltatása (plébániákon és missziókban egyaránt), a különleges ájtatosságok, a női és világi társulatok alapítása és vezetése; az oktatás és nevelés az iskolarendszer minden szintjén; a gyógyító és szociális tevékenység (ispotályok, gyógyszertárak fenntartása), és kulturális feladatok ellátása.
[Kézikönyvek, a rendről:] Karcsú 1867, II, 1-26. – Tóth Mike 1904, 49-57. – Holzapfel 1909. – Balanyi 1923, 207–230. – Heimbucher 1933-1934, I, 656-814. – LThK 1957–1967, III, 273-280. – DIP 1974-2003, IV, 464-511; 839-911. – Puskely 1998, I, 357-367. – MKLex 1993–2014, IV, 858-862 („Kisebb Testvérek Rendje”, Sill Ferenc Aba OFM–Kis Lehel Csongor OFM). – MaMűL 2003–2014, II, 75-83 (Szántó Konrád OFM). – [Kézikönyvek, a rendtartományról:] Szöllőssy 1878, I, 170-171. – Szabó 1921, 60–90. – Karácsonyi 1923–1924, I, 305-532. – MKLex 1993–2014 („szalvatoriánus ferences rendtartomány”, Diós István). – [Könyvek, tanulmányok:] Zalka, Blasii de (et continuatorum eius): Cronica fratrum minorum de observantia provinciae Boznae et Hungariae, in Analecta monumentorum Hungariae historicorum litterariorum maximum inedita, ed. Franciscus Toldy, I, Budapest, 1871, 213-315. – Fridrich Urbanus OFM: Historia seu compendiosa descriptio provinciae Hungariae ordinis Minorum S. P. Francisci strictioris observantiae, militantis sub gloriosissimo titulo Sanctissimi Salvatoris, I-II, Cassoviae, 1759. – Tarnai Andor, A magyarországi obszervánsok rendi krónikájának szerzői és forrásai, in Irodalomtörténeti Közlemények 77(1973) 135–147. – Kertész Balázs: A magyarországi obszerváns ferencesek krónikájának szerzőségéhez, in in Nyolcszáz esztendős a ferences rend, szerk. Medgyesy S. Norbert, Ötvös István, Őze Sándor, Budapest, 2013 (Művelődéstörténeti Műhely: Rendtörténeti konferenciák 8), 164-186. – Nagy Béni OCist: A ferenczes szellem és hatása hazánkban, Cisterci Rend Egri Kath. Főgymnasiumának értesítője 1900/1901, 5-85. – Szabó 1921, 60-90. – Molnár Antal: A ferencesek Boszniában a középkorban és a török uralom első időszakában (13-17. század), in Limes 13(2000):2-3, 39-60.– Karácsonyi 1923-1924, I, 304-532. – Fáy Zoltán, Szalvatoriánus tabulák a XVII. századból, in A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára 1. szerk. Őze Sándor–Medgyesy-Schmikli Norbert, Piliscsaba–Budapest, 2005. (Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti konferenciák 1/1), 193–201. – Galla Ferenc: Ferences misszionáriusok Magyarországon: a Királyságban és Erdélyben a 17–18. században, s. a. rend. Fazekas István, Budapest, 2005 (Collectanea Vaticana Hungariae, I/2). – Cevins, Marie-Madeleine de, Les Franciscains observants hongrois, de l’expansion à la débâcle (vers 1450-vers 1540), Roma, 2008 (Bibliotheca Seraphico-Capucina, 83). – F. Romhányi Beatrix, Az obszerváns ferencesek és a Délvidék védelme, in Európa védelmében: Kapisztrán Szent János és a nándorfehérvári diadal emlékezete, szerk. Kálmán Peregrin OFM, Veszprémy László, Budapest, 2013, 15-23. – F. Romhányi Beatrix, A konstanzi zsinat és a ferences obszervancia megjelenése Magyarországon, in „Causa unionis, causa fidei, causa reformationis in capite et membris”: Tanulmányok a konstanzi zsinat 600. évfordulója alkalmából, szerk. Bárány Attila, Debrecen, 2014, 210-218. – Siptár Dániel, Tartományok harca: A ferences rend terjeszkedése a Dunántúl töröktől visszafoglalt részén (1683-1703) és a provinciák határainak megszilárdulása a XVIII. század folyamán, in Nyolcszáz esztendős a ferences rend, szerk. Medgyesy S. Norbert, Ötvös István, Őze Sándor, Budapest, 2013 (Művelődéstörténeti Műhely: Rendtörténeti konferenciák 8), 268-281. – Kertész Balázs, A magyarországi obszerváns ferencesek eredetiben fennmaradt iratai 1448–1526, Budapest, 2015 (Magyar ferences források, 7). – Kertész Balázs: A magyarországi obszerváns ferencesek 1499. és 1518. évi konstitúcióinak prológusa, in Történelmi Szemle 58 (2016), 643-656. – Kertész Balázs: A magyarországi obszerváns ferences vikária 1499. évi konstitúciói, in Magyar Könyvszemle 132(2016), 257-270. – Pop Ioana–Terezia, The Expansion of the Order of the Friar Minor in the Kingdom of Hungary in 13th and 14th Century through Sources of the Order, in Philobiblon 24(2019) 287-–309. DOI: 10.26424/philobib.2019.24.2.10. – Molnár Antal: Die Formelsammlungen der Franziskaner Observanten in Ungarn (ca. 1451-1554), Roma 2022 (Analecta Franciscana 19; Nova Series,Documenta et Studia 7).
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok