Mátraverebély-Szentkúti ferences rezidencia

A Szentkút-völgyben lévő forrás már a középkorban zarándokhely volt. Az egyik barokk kori hagyomány szerint a Szűzanya mutatta meg a rejtőzködő forrást egy néma pásztorfiúnak, aki miután ivott a vízből, azonnal meggyógyult. Egy határjárás már 1290-ben említette a „verebi forrást” (fons Wereb”), egy 1331-ben tartott vizsgálat szerint pedig zarándokok gyűltek ahhoz a templomhoz, amelyet korábban Verebi Henche a saját földjén épített. A környék 1540-ben az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került, Verebély település teljesen elpusztult. A búcsújárás azonban török hódoltság idején sem szűnt meg. Az 1660-es években Nagyboldogasszony napján a verebélyi búcsúra már több ezer ember gyűlt össze részben a gyöngyösi jezsuiták és ferencesek vezetésével. ■ A török uralom elmúltával a búcsújárás még népszerűbb lett. 1705-ben fából készült kápolnát, majd zarándokszállást emeltek. 1710-ben a kegyhely XI. Kelemen pápától búcsúszerzési engedélyt kapott, amelyet 1782-ben VI. Piusz is megerősített. 1757 és 1763 között Almásy János, a terület földbirtokosa és kegyura a Szentkút mellett a korábbi kápolna helyett kéttornyú templomot építtetett. Az ott található kegyszobor a Szűzanyát ábrázolja karján a kis Jézussal, balkezében a királyi jogarral. ■ 1772-től a templom mellett már egy ferences atya lakott, mint a kegyhely őre. Ezt a házat 1857-ben bővítették. ■ A magyarországi ferences provinciák átszervezésekor, 1900-ban a megszűnő szalvatoriána provinciától a kapisztrána provinciához került, amely 1924-ben hivatalos rendházat (rezidenciát) létesített a Szentkútnál. A következő években a templomot felújították, és a rendházat tovább bővítették. 1932-ben készült el a lourdes-i barlang, 1933-ban a keresztút befejező stációja melletti Kálvária-kápolna, majd 1940-re fölépült a 40 szobás lelkigyakorlatos ház. ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során, 1950. július 31. és augusztus 1. éjszakáján a kommunista rendőrség a ferenceseket a jászberényi ferences kolostorba deportálta. A rendházat államosították, és szociális otthont alakítottak ki benne. A kegyhely lelkipásztori szolgálatát az Esztergomi Főegyházmegye papsága látta el, a templomot pedig VI. Pál pápa 1970-ben „basilica minor” rangra emelte. ■ A ferencesek csak a rendszerváltáskor, 1989-ben tértek vissza a zarándokhelyre. Az 1990-es évek elejétől fogva fokozatosan megerősödött a gyalogos zarándoklatok hagyománya. A szentkúti zarándokhelyet a Magyar Katolikus Püspöki Kar 2006-ban Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította. ■ (Szuly Rita–Koltai András, 2025)