Bácsi ferences rendház

A ferencesek valószínűleg már a 13. század második felében megtelepedtek Bácson, ahol megkapták a korábban, román stílusban épült Szent Jakab-ispotálytemplomot. A rendi hagyomány szerint mindez csak 1370-ben történt, de ennek ellene mond, hogy 1360-ben és 1378-ben rendi káptalanok színhelye volt. A templom tornyát, mely a hajó és a szentély találkozásánál áll, már a ferencesek építették. Itt élt 1435 és 1444 közt Marchiai Jakab, ferences a régió akkori pápai inkvizítora, 1456-ban pedig többször megfordult benne Kapisztrán János, mint a török ellen gyülekező keresztes hadak vezetője. A ferencesek 1526-ban hagyták el Bácsot. 1533-ban még megválasztották a bácsi őrség provinciálisát, akkor azonban a kolostor már romokban állt, lakója nem volt. ■ A kolostor romjait 1688-ban a boszniai Gradovárról elmenekült bosnyák ferences szerzetesek kezdték helyreállítani. Hoztak magukkal egy Mária-kegyképet is, amelyet később a templomhoz csatlakozó kápolnában helyeztek el. A templomot, amely egyúttal Bács város plébániatemploma volt, 1699-ben szentelték fel Nagyboldogasszony tiszteletére, de a Rákóczi-szabadságharcban újra leégett. 1711 és 1716 közt ismét helyreállították. 1734 és 1761 között a templom déli oldalán új kolostort építettek. A templomot 1764/1765-ben kiszélesítették, meghosszabbították és barokk stílusban átalakították. A plébániát a ferencesek addig vezették, míg 1766-ban Batthyányi József kalocsai érsek világi plébániát szervezett Bácsban, és 1773–1780 között Szent Pál apostolnak szentelt plébániatemplomot építtetett. A kolostorban 1831-től noviciátus működött, 1842-ben pedig a ferencesek elemi iskolát indítottak. A trianoni határváltozások, Jugoszlávia létrejötte után 1923-ban a horvát Szent Cirill és Metód rendtartományhoz csatolták. 1941-től 1944-ig újra Magyarország része volt, ekkor ismét a kapisztana provinciához tartozott, de 1945-ben visszakerült Jugoszláviához és a horvát provinciához. Ekkor a város német lakosságát kitelepítették, s helyükre szerbeket költöztettek. ■ A második világháború után elvették a rendház birtokait, iskolai- és gazdasági épületeit, de a ferencesek tovább végezhették a lelkipásztori munkát. ■ (Koltai András, 2025)