Szolnoki ferences rendház

A török hódoltság idején Szolnokra időről-időre szalvatoriánus ferences misszionáriusok érkeztek. ■ A rend állandó jelenléte 1685-ben kezdődött, a töröktől visszafoglalt városban maradt Leiterer Bernardin ferences tábori lelkész, akit a következő évben további szalvatoriánus rendtársai segítettek katonaság lelkipásztori szolgálatában. Első templomuk a mohamedán dzsámiból átalakított, és Kapisztán Szt. János tiszteletére szentelt vártemplom volt, amelyhez szentélyt és tornyot építettek. A szolnoki várat azonban 1697-ben Thököly Imre katonái felgyújtották, és a ferenceseket is menekülésre késztették. Visszatérve, 1698-tól a ferencesek egy kisebb házba költöztek, és Bereczki Antal ismét megkezdte a keresztelési és házassági anyakönyv vezetését. A várat 1703-ben elfoglalták a kurucok, de a ferencesek maradtak, egészen 1706-ig, amikor a visszavonuló Károlyi Sándor tábornok a várat és a várost felégetve hagyta hátra. A ferencesek 1710-ben tértek vissza harmadszor, akkor azonban lakóhelyük és ideiglenes, nádfedeles templomuk már nem a várban, hanem lejjebb, a Tisza partján volt. (A várbeli templomot csupán 1718-ban, Althann Mihály Frigyes váci püspök szolnoki bérmálása idején használhatták a ferencesek, azontúl helyőrségi kápolnaként működött, illetve üresen állt, míg 1821-ben lebontották, és helyén fölépítették a Magyarok Nagyasszonya templomot.) Eközben, 1718-ban Bereczki Ignác sótiszt épített a ferencesek számára kápolnát a Tisza parton, a Szentháromság tiszteletére, amelyből később a templom szentélye lett. 1723-ban kezdtek hozzá az emeletes kolostor fölépítésének, amellyel Giovanni Battista Carlone egri építőmestert bízták meg. A szentélyhez kapcsolódó keleti szárny 1729-re készült el, a déli szárny a refektóriummal 1731–1733 között, végül nyugati szárny 1748-ban. Az északi kerengő-folyosó építését 1751-ben, már Carlone halála után fejezték be. Eközben az ideiglenes templomot 1730-ban egy vihar összedöntötte, ezért 1736 és 1754 között a kápolnát templommá bővítették. A rendház 1753-ban emelkedett konvent rangra. A ferencesek indították meg 1831-ben a város gimnáziumát, amelyben 1887-ig tanítottak. Emellett Zsohár Rajmund atya 1838-tól ingyenes rajziskolát is működtetett. ■ A magyarországi ferences provinciák átszervezésekor, 1900-ban a rendház a megszűnő szalvatoriána provinciától a kapisztrána provinciához került. A ferencesek által vezetett szolnoki plébánia egészen 1932-ig a város egyetlen plébániája volt, és egyúttal a kapisztrána provincia legnagyobb lélekszámú plébániája (30 000 lélekkel). 1924-től a testvérek hitbuzgalmi és társadalmi lapot szerkesztettek Katolikus Élet címmel. A ferencesek gondozásában világi harmadrend, Rózsafüzér Társulat, Katolikus Nőszövetség, Ferences Missziós Egyesület, Fáklya Társulat, Kordás Társulat, Mária kongregációk és Énekkar is működött, egészen a magyarországi szerzetesi rendházak 1950. évi erőszakos feloszlatásáig. ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során a rendházba bencés apácákat deportáltak, majd államosították. A kolostorban diákotthont (kollégiumot) rendeztek be, a belvárosi plébánia gondozását a Váci Egyházmegye vette át. 1992-ben a Kapisztrán Szt. János rendtartomány lemondott a tulajdoni jogok gyakorlásáról, és 2014-től a kolostor épülete is a Váci Egyházmegyéhez tartozik. ■ (Szuly Rita–Koltai András, 2025)