Toldalaghi Mihály, Marosszék kapitánya 1636-ban megvásárolta Márkodi Gergelynek Mikházán, a falu melletti dombon álló befejezetlen udvarházát, és azt átadta a ferenceseknek, „mivelhogy az falu az romai catholica religion vagyon, és falujokban szentegyházuk nincsen”. A falakból kápolnát és kolostort épített, amelyet saját temetőhelyének is szánt. A megajándékozottak, Stefano de Salina és Stefano da Lopara a boszniai ferences provincia tagjai voltak, 1630-ban érkeztek Erdélybe, és 1633/1634-től Köszvényesen éltek. A kápolna és a fából készült cellák hamarosan elkészültek, Salinis misszió prefektusi és püspöki helynöki kinevezést kapott, és további ferencesek érkeztek ide a bosnyák provinciából. A bosnyákok és a magyar ferencesek között súlyos ellentétek keletkeztek az erdélyi kusztódia szerzetesi fegyelme és a mikházi rendház joghatósága kérdésében, ami oda vezetett, hogy a székely egyházi és világi hatóságok 1666-ban erőszakkal távolították el a bosnyákokat, és a kolostort a csíksomlyói ferencesek vették át. Az új házfőnök, Kájoni János új kolostort építtetett, és a meglévő kápolnát is kibővíttette. A ferencesek azonnal elemi iskolát, majd 1669-től gimnáziumi osztályokat és diákotthont (seminarium) is nyitottak. Épületeik a kolostortól külön, a kertben voltak, míg 1785-ben II. József császár rendelete meg nem szüntette. Az elemi iskolát 1796-ban ismét megnyitották a kolostor épületében, és 1888-ig tanítottak benne a ferencesek, míg meg nyílt a falu elemi népiskolája. A 18. században a templomot Porciunkula ünnepén a környék népe és a Székelyföld nemessége nagy számban kereste fel. Többnyire itt volt az erdélyi ferences kusztódia, majd provincia noviciátusa, de egyes időszakokban a filozófiai és a teológiai oktatás is helyet kapott benne. 1885-ben László Polikárp tartományfőnök engedélyével öt fiatal ferences Mikházán kezdte meg a rend reformját, az eredeti szabályok szerinti életet. Kísérletüket egy év múlva abba kellett hagyni, de az 1890-es években Mikháza ismét reformkolostor lett. ■ Az állambiztonság emberei a ferenceseket 1951. augusztus 20-án éjszaka Máriaradnára deportálták, a kolostort pedig lefoglalták. 1955 óta napjainkig állami pszichiátriai intézet működik benne. A kolostorban két cellát és egy előszobát hagytak meg, az 1957 és 1990 között ott szolgáló Bodosi Marián ferences részére. Azóta a híveket Nyárádköszvényes plébánosa gondozza. A kolostor gazdag könyvtárral rendelkezett. A könyveket és kéziratokat a ferencesek a szétszóratás előtt valószínűleg a mikházi híveknél helyezték el, akik utóbb, elvitték Gurzó Anakléthoz, Székelyudvarhelyre. Az 1990-es évek elején Csíksomlyóra vitték őket, ahol egy darabig a nyomdaépületben, majd a kolostorban, őrizték őket, provenienciájuk szerint elkülönítve. ■ (Jonica Xénia–Koltai András, 2025)
Gvardiánok: Farkas Miklós (1901–1902); Csiszér Elek (1902–1903); Weszelovszki Diomédesz (1903–1904); Csiszér Bonaventura (1904–1906); Csiszér Elek (1906–1912); Kristó Modeszt (1912–1914); Farkas Ciprián (1914–1917); Kassay Kelemen (1917–1922); Kiss Martinián (1922–1923); Szakállas Egyed (1923–1925); Dénes Félix (1925–1930); Sándor Szerafin (1930–1933); Györgyjakab Bernardin (1933–1936); Ferencz Pál (1936–1939); Nemes Gaudenc (1939–1940); Lukács Teofil (1940–1945); Ferencz Pál (1945–1948). – Kádár István (1957–1977); Bodosi Marián (1977–1990)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok