Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Az előkelő családból származó Jean-Baptiste de La Salle (1651–1719) reims-i kanonok 1681-ben házába fogadta azokat a fiatal tanítókat, akiket a Rouenből érkezett Adrian Nyel vezetésével ingyen tanítottak szegény fiúkat írni, olvasni és számolni. Egy év múlva mindannyian egy alkalmasabb házba költöztek, majd 1684-ben ideiglenes fogadalmat tettek, fekete szerzetesi ruhát öltöttek, és létrehozták a Keresztény Iskolák Testvéreinek intézetét. A közösséget más városokba is hívtak, hogy elemi iskolákat bízzanak rá, majd 1725-ben XIII. Benedek pápa is jóváhagyta, mint laikusok pápai jogú kongregációját. A nagy francia forradalom, majd a 19. századi egyházüldözések miatt a testvérek arra kényszerültek, hogy Franciaországon kívül is iskolákat nyissanak, és tevékenységüket kiterjesszék az oktatás más területeire, elsősorban bennlakásos nevelőintézetek vezetésére is. ■ A Párizsból távozó testvérek 1857-ben Leo Thun osztrák kultuszminiszter hívására Bécsben átvették a korábbi Spanyol Ispotály (Spanisches Spital) épületében II. József által létrehozott császári-királyi árvaház (K. K. Waisenhaus) és a hozzá tartozó elemi iskola (Waisenhaus-, később Boltzmanngasse) vezetését, amelyet kizárólag fiú-intézetté alakítottak, és egyúttal létrehozták osztrák rendtartományukat. Később az osztrák tartományokban más helyeken is megtelepedtek, így a Bécs melletti Fünfhausban (1869) iskolát, Tullnerbachban (Norbertinum, 1880) árvaházat alapítottak, majd 1886-ban a városhoz tartozó Strebersdorfban (Langenzerdorfer Straße, később Anton-Böck-Gasse) megvásároltak a klosterneuburgi prépostságtól egy kisebb kastélyt, amelyet iskolaközponttá építettek ki. Itt kapott helyet a tartományi székhely, a rendi növendékek noviciátusa, skolasztikátusa, majd 1887/1888-ban Joseph Schmalzhofer terve alapján saját templomot is építettek (a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére), és 1889-től egy bennlakásos polgári iskolát (Pensionat St. Joseph), illetve 1894-ben tanítóképzőt indítottak. 1898-tól az iskolatestvérek tanítottak a Wieden elővárosi St. Thekla piarista templom melletti népiskolában, ahol a piaristák 1872-ben államilag elismert diploma hiányában kénytelenek voltak beszüntetni a tanítást. (Az iskolát 1938-ban a nemzetiszocialista diktatúra alatt bezárták, majd 1954-ben ismét a piaristák vezetése alatt nyílt meg újra.) ■ Bécsből jutottak el az iskolatestvérek a Balkán nagyvárosaiba (Bukarest, 1861; Szófia, 1885), majd Magyarországra (Csorna, 1894; Budapest, 1896; Ürmény, 1899; Topolya, 1901; Nyitrabajna és Adony, 1908; Szatmárnémeti, 1910; Lorettó, 1911) és Csehországba (Prága, 1898). 1910-ben az osztrák-magyar rendtartomány 30 intézményében 470 iskolatestvér működött. ■ Az első világháború után három csehországi, valamint a két magyarországi rendház (Ürmény, Nyitrabajna) Csehszlovákia területére került, és 1920-ben külön ►csehszlovák rendtartománnyá alakult. A megmaradt osztrák-magyar rendtartományhoz 1938-ban 23 intézmény (ebből 16 internátus) és 453 iskolatestvér tartozott. Ezek közül Magyarországon működött két internátus (Budapesten és Homokon), utóbbi noviciátussal, valamint a skolasztikátus (Szegeden). ■ Ausztriában a német megszállás után, 1938-ban a kongregáció minden intézetét államosították, és több közülük a világháború végén sem éledt újjá. Magyarországon és Romániában a kommunista diktatúra hatalomra jutásával, 1948 és 1950 között került sor az államosításra. Ekkor mintegy 60 iskolatestvér elhagyta ezeket az országokat, többségük Ausztriába távozott, sokan pedig a világi életet választották. ■ 1960-ban a kongregációnak három intézete működött Bécsben (Strebersdorf, Fünfhaus, Schopenhauerstraße), egy-egy pedig Felső-Ausztriában (Bad Goisern), Stájerországban (Laubegg) és Vorarlbergben (Feldkirch). Ezeket a következő évtizedekben általában nagyméretű iskolaközpontokká alakították többféle iskolával, sportpályákkal, uszodával. 1984-ben átvették a Mária Iskolatestvérek bécsi Marianum intézetét is (Gersthofer Straße). Az 1990-es évektől intézeteiket De La Salle Iskolának nevezték, és nemzetközi hálózatba szervezték. Az iskolatestvérek egyre csökkenő száma miatt egyre nagyobb szerepet kaptak bennük a világi pedagógusok, akiket a volt növendékekkel és a szülőkkel együtt a II. Vatikáni Zsinat után megszervezett lasalliánus család tart össze. ■ A közép-európai kommunista diktatúrák megszűnésekor, 1989-ben a magyar iskolatestvérek közül még öten éltek Ausztriában (köztük Nagy Imre Kolos lett a tartományfőnök magyarországi megbízottja), de néhány éven belül elhunytak. Így Magyarországon csupán a kongregáció budapesti iskolája indult újra egy alapítvány fenntartásában, mint Osztrák-Magyar Európaiskola. ■ A kongregáció közép-európai intézetei és provinciái (Hollandia, Ausztria, Csehország, Szlovákia és Románia területén) 1994-ben egyetlen rendtartományba (Provinz Zentraleuropa) egyesültek, amely egyúttal az Európai-mediterrán lasalliánus régió (Région Lasallienne Europe Méditerrarnée, RELEM) része. ■ (Békefi Marcell, Koltai András 2025)
Az iskolatestvérek hivatása elsősorban a szegény gyermekek keresztény nevelése. Az alapító, Jean-Baptiste de La Salle által 1718-ban véglegesített szabályzat szerint „az intézet célja, hogy keresztény nevelést adjon a gyerekeknek, és ezért iskolákat tartanak fenn, hogy a mesterek a gyermekeket reggeltől estig felügyeletük alatt tartva, megtanítsák a helyes életre, bevezessék őket szent vallásunk titkaiba, a keresztény alapelvek megtartására késztessék őket, s ily módon megadják nekik a megfelelő nevelést” (Règles Communes, 1,3). Ehhez szükségesnek tartotta, hogy legyen „az intézet szellemisége először a hit szelleme, amely minden tagját arra kötelezi, hogy mindent a hit szempontjából nézzen, ne tegyen semmit, csak Istenre tekintettel, és mindent Istennek tulajdonítson […] másodszor az odaadó buzgóság a gyermekek tanításában, és istenfélelemre való nevelésében”, valamint azt, hogy „az intézetben mindig ápolják és őrizzék az igazi közösségi szellemet” (2,2; 2,9; 3,1). A szerzetesi fogadalom szokásos három eleme mellé még kettőt választottak: a kongregációban való megmaradást (permanentia in Instituto) és a szegények ingyenes tanítását (pauperes gratis edocendi). Előszeretettel foglalkoztak a kézművesek, parasztok munkások gyermekeivel, nemcsak elemi iskolákban, hanem tanonciskolákban, árvaházakban, továbbképző tanfolyamokon, valamint – részben saját utánpótlásuk biztosítása érdekében – tanítóképzőket is létesítettek. Később nevelői munkájuk jellemző helyszínei a bennlakásos iskolák lettek. Nevelési stílusokban nagy szerepet játszott a fegyelem, a csend és a kölcsönös tisztelet, a büntetést pedig igyekeztek minimalizálni. A kongregáció tagjait nem szentelték pappá, megmaradtak laikusoknak, akiket testvéreknek kellett nevezni. Képzésükben 1712-től bevezetésre került a „második noviciátus”, amely azt jelentette, hogy sok évi tanítás után egy-egy évet lelki megújulásuknak szenteltek. ■ (Koltai András 2025)
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, IV, 58-71. – Tóth Mike 1904, 89-94. – Balanyi 1933, 78. – Heimbucher 1933–1934, II, 433-444. – LthK 1957–1967, IX, 499-500 (Konradin Zähringer). – DIP 1974–2003, IV, 728-746. – Puskely 1998, I, 639-642. – MKLex 1993–2014, VI, 583. – Hetényi Varga 1999–2002, II, 389-390. – Buben 2002–2018, IV/1. – Wien Geschichte Wiki. URL: https://www.geschichtewiki.wien.gv.at/Schulbrüder – [Névtárak:] Szöllőssy 1878, II, 38-41. – MKA 1927, 250-251. – MKA 1928, 238-239. – MKA 1929, 274-275. – MKA 1930-1931, 265-266. – Somorjai 2008, 218-219. – OKN 2000-2001, II, 335-336. – [Könyvek, tanulmányok:] Munkay János: A keresztény iskolatestvérek, I–VII, in Religio 1860, 2-3, 9-11, 50-52, 58-61, 159-160, 167-169, 186-190. – Rigeault, Georges: Histoire general de l’institut des Fréres de Écoles Chrétiennes, I–VIII, Paris, 1951. – 100 Jahre Schulbrüder in Österreich 1857–1957, Wien 1957. – Konradin Zähringer, Die Schulbrüder des heiligen Johannes Baptist de la Salle (Orden der Kirche, Band 6, Freiburg in der Schweiz, 1962. – Hegedűs 1994. – Br. Erhard FSC– Tietze, Manfred–Gerzabek, Karl: Die Klosterkirche der Schulbrüder in Wien–Strebersdorf, in Rundbrief [für die lasallianische Gemeinschaft der Schulbrüder in Österreich] 1997:2. – Br. Erhard FSC– Tietze, Manfred: Das war das 20. Jahrhundert: Schulbrüder in Österreich, Teil 1-2, in Rundbrief [für die lasallianische Gemeinschaft der Schulbrüder in Österreich] 1999/1-2. – [Web:] https://www.lasalle-ce.org/ – https://www.ordensgemeinschaften.at/portal/ordenswiki/address/284.html
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok