Keresztény Iskolatestvérek lorettói háza és intézete

A Sopron vármegyében fekvő Lorettóban (Lorrettom), az egykori szervita kolostort és a körülötte fekvő 52 holdnyi földterületet Esterházy Miklós herceg 1910-ben az Országos Katolikus Patronázs Egyesület rendelkezésére bocsátotta, hogy ott a nevelőintézetet alapítson nehezen kezelhető fiúk számára, a fiatalkorú és felnőttkori bűnözés társadalmi megelőzése céljából. ■ Az intézet 1911-ben a Keresztény Iskolatestvérek irányítása alá került. Közel 100 fiú számára tudtak helyet biztosítani, akiket az országos menhelyigazgatóság utalt be ide, és átlagosan legalább egy esztendőt töltöttek benne. Ezalatt elsősorban mezőgazdasági képzést kaptak, megismerkedhettek a konyha-, gyümölcs-, és virágkertészettel, baromfitenyésztéssel, méhészkedéssel, és a mintagazdaságban dolgoztak. Lehetőségük volt kézműves szakmák (cipész, pék, asztalos) tanulására is ■ Az első világháború utáni békeszerződések 1920-ban Sopron megye nyugati részét, így Lorettót is Ausztriának ítélték, így az iskolatestvérek 1921-ben kénytelenek voltak elhagyni Lorettót. Két esztendeig Budapesten, barakkokban kényszerültek élni Budapesten, majd a Szolnok vármegyei Tiszaföldvár-Homokra a korábbi Beniczky-kúriába költöztek. ■ (Békefi Marcell, 2025)