Keresztény Iskolatestvérek szatmárnémeti háza és iskolája

Szatmárnémetiben Boromissza Tibor püspök a városi katolikus népiskola vezetésére 1910-ben – az iskolaszék tiltakozása dacára – az iskolatestvéreket kérte föl. Két év múlva megvásárolta a királyi katolikus gimnázium addigi épületét (Kazinczy utca 5.), és 1913-ban oda költöztette a tanítóképzőt, valamint az iskolatestvéreket és elemi iskolájukat, amely a tanítóképző gyakorló iskolája lett. ■ Az iskolatestvérekre bízott tanítóképző (mesterképző) 1847-ben költözött Nagykárolyból Szatmárnémetibe. Kezdetben a szeminárium épületében kapott helyet, és Bíró László apátkanonok igazgatása alatt teológiai tanárok tanítottak benne. Később több városi épületben is működött, míg 1867-ben a szatmári püspökké kinevezett Bíró László a Szent László király tiszteletére emelt plébániatemplom melletti épületbe költöztette, ahol 1913-ig maradt. ■ Szatmárnémeti az első világháború után, a trianoni békeszerződés következtében Románia része lett, és a magyar jellegű tanítóképző a román oktatási rendelkezések miatt 1922-ben megszűnt. Az iskolatestvérek azonban tovább tanítottak az elemi iskolában. ■ A második bécsi döntés, és Észak- Erdély 1940. évi visszacsatolását követően Scheffler János püspök 1943-ban újraalapította a tanítóképzőt korábbi (1922 előtti) épületében, és azt ismét az iskolatestvérekre bízta. A tanítóképző hét fős tanári karából hárman voltak iskolatestvérek: Horváth B. Kristóf testvér, igazgatóként, András K. Fülöp és Ábrahámovich Gellért testvérek pedig tanárként működtek. Az internátus is az iskolatestvérek irányítása alá került, az elemi iskola pedig újból a tanítóképző gyakorló iskolája lett. Az iskolatestvérek működésüket 1945-től, a város újbóli román uralom alá kerülése után is folytatták, annak csak a kommunista diktatúra által végrehajtott államosítás vetett véget 1948-ban. ■ (Békefi Marcell, Koltai András, 2025)