Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc (1182–1226) alapította, aki megtérése után, Jézus Krisztus követésében mindenét elhagyva a szegénységet választotta. Hamarosan számos követője akadt. III. Ince pápa (1209) szóbelileg jóváhagyta a „testvériség” életmódját, majd 1223-ban III. Honorius pápa (1216–1227) írásban is megerősítette a regulát. Az Úr hamarosan számos követővel ajándékozta meg a közösséget, amely már a 14. században több irányzatra vált szét. Amikor ezeket 1517-ben a X. Leó pápa capitulum generalissimum-ra hívta össze, ott az obszerváns és a reformált irányzatok egyesültek, a konventuálisok pedig végleg különváltak. ■ Mivel a magyarországi konventuálisok már a 15. század közepén az obszerváns reformhoz csatlakoztak, 1517-ben Magyarországon konventuális (közép-európai szóhasználatban minorita) kolostor nem volt. Viszont a minorita rend új konstitúciói, amelyeket 1625. évi generális káptalan fogadott el, majd 1628-ban VIII. Orbán pápa hagyott jóvá (Constitutones Urbanae) meghatározta a provinciák rangsorát, amelyben Erdély (Transylvania) is szerepelt (Cap. VIII. Reg., Tit. IX), noha a rendnek ekkor egyetlen rendháza sem volt Erdély területén. ■ A konstitúciók által kínált lehetőséggel élve, amikor 1629-ben a római Vincenzo Pinierit Magyarország, Oláhország, Moldva és Bulgária missziófőnökévé (praefectus apostolicus) nevezték ki, egyúttal megkapta a magyarországi és erdélyi tartományfőnöki címet is. Bár minorita misszionárius alig-alig léphetett be az Erdélyi Fejedelemség területére (a kivételek közé tartozott Monteleone da Modica, aki 1635–1636-ban Kornis Zsigmond kíséretében járt ott), a tartományfőnöki címet egy-egy magyarországi vagy havasalföldi minorita viselte. 1632-ben például a Havasalföldön működő Francesco Antonio da San Felice kapta meg, aki egyúttal erdélyi missziófőnök (praefectus apostolicus) lett, mégis 1635-től Nyitrán lelkipásztorkodott, majd Kassán próbált magyarul tanulni, végül 1637-ben missziós püspök lett Japánban. Erdélyi missziófőnökként utódja Giovanni Battista da Fiorentino lett, aki azonban szintén nem Erdélyben, hanem a felső-magyarországi hét vármegye területén működött. Amikor 1652-ben Signosino da Viterbo az erdélyi provinciális egyben missziófőnökségért folyamodott, a Hitterjesztési Kongregáció azzal utasította vissza, hogy nem tud magyarul. ■ Azt követően a 17. század végéig az erdélyi tartományfőnöki címet többnyire moldvai olasz misszionáriusok viselték. Az első minoriták, aki huzamosabban tartózkodtak Erdélyben, szintén a moldvai misszióból érkeztek. Antonio Angelini da Norcia volt 1667–1680 között Mikes Kelemen zabolai házi káplánja volt, majd hasonlóképpen működött 1683-ban Giovanni del Monte Apor István mellett. 1687-ben a tatárok betörése miatt 1687-ben a moldvai olasz minorita misszionáriusoknak menekülniük kellett. Ekkor néhányan Esztelnekre mentek, és vállalták a tanítást a Nagy Mózes plébános általa alapított papnevelő iskolában. 1692-ben az iskola vezetését a magyar rendtartomány tagjai vették át. Az iskola 1693 és 1696 között a Kézdivásárhellyel szomszédos Kantára költözött, majd 1713-ban az ottani rendházat a ►Magyarországi Szent Erzsébet Rendtartományhoz csatolták, és a névleges erdélyi provincia megszűnt. ■ Amikor az első világháború után, az 1920-ban megkötött trianoni békeszerződés elcsatolta Magyarország jelentős területeit, nyolc minorita rendház (Arad, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Lugos, Marosvásárhely, Nagybánya, Nagyenyed, Szilágysomlyó) Románia területére került. Ezek közül a kolozsvári 1926-ban a templomnak a román görögkatolikusok részére szükséges átadása miatt megszűnt, Szilágysomlyón pedig a gimnázium 1927. évi államosírtása után csak egyetlen rendtag maradt. A megmaradt rendházakból 1926-ban létrehozták az Erdélyi Kommisszariátust (Commissariatus Transylvaniae), amely 1930-ban a szentszéki Szerzetesi Kongregációtól ismét rendtartományi rangot kapott. ■ A második bécsi döntéssel 1940-ben négy romániai rendház (Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Nagybánya, Szilágysomlyó) ismét Magyarország része lett. Ezeket a rend kérésére a szentszéki Szerzetesi Kongregáció azonnal visszacsatolta a ►magyar rendtartományhoz, a megmaradt három (Arad, Kézdivásárhely, Lugos) pedig az Erdélyi Kommisszariátus részeként működött tovább. Miután 1944/1945-ben visszaálltak a korábbi határok, a kommisszariátus ismét rendtartományi rangot kapott. A tartományfőnök székhelye Aradon volt, de miután 1944. aug. 27-én a románok Lugosra, katonai bíróság elé hurcolták Novák Mihály tartományfőnököt is, már nem is tért vissza, hanem haláláig, 1946-ig Lugosról kormányozta a rendtartományt. Viszont közben a bukaresti nuncius Duma Jánost, a moldvai rendtartományhoz tartozó galaci magyar plébánost nevezte ki az erdélyi rendtartomány apostoli vizitátorává. Amikor Novák Mihály 1946-ban elhunyt, ő vette át generálisi megbízottként a rendtartomány vezetését. ■ Miután a kommunista Románia 1948-ban betiltotta a szerzetesrendeket, 1950-ben Duma János erdélyi elöljárói tisztségét az első definitorra, Oláh Ferenc aradi gvardiánra bízta, és visszavonult a galaci plébániára. 1951. márc. 24-én (nagyszombaton) a román rendőrség letartóztatta Oláhot, majd augusztusban a második definitort, Gruber Lőrinc aradi plébánost is, végül ősszel minden magyar minoritát kényszerlakhelyre, az esztelneki ferences zárdába deportáltak. ■ A szerzetesi élet csak 1990-ben indult újra, de 1997-ben a rendi vezetés az addigra létszámában erősen megfogyott erdélyi rendtartományt ideiglenesen egyesítette a magyarországi tartománnyal. ■ (Koltai András, 2025)
Assisi Szt. Ferenc Jézus Krisztus követésében mindenét elhagyva, a szegénységet választotta „úrnőjének, jegyesének”, „Isten komédiása” akart lenni. Az evangéliumot „sine glossa – magyarázat nélkül” akarta élni, s ezt kérte követőitől is: „éljenek engedelmességben, tisztaságban és tulajdon nélkül, és kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus tanítását és nyomdokait” (Meg nem erősített regula, 1221). A ferences élet alapelemei az „imádság és áhítat”, a testvéri élet, a szegénység, a „kicsinység”, a szolidaritás, valamint az evangelizáció. Szent Ferenc minél közelebb akart kerülni Jézushoz, soha nem szűnt meg szemlélni az Üdvözítőt, ezért jelentek meg kezén és lábán a szent sebhelyek, és ezért állította föl Greccióban az első betlehemet. Rendtársai ezért indultak a Szentföldre, és ezért terjesztették el a keresztjárás szokását. Evangelizációs feladataikat mindig is tágan értelmezték. Kezdettől hozzátartozott a lelkipásztorkodás, a szentségek kiszolgáltatása (plébániákon és missziókban egyaránt), a különleges ájtatosságok, a női és világi társulatok alapítása és vezetése; az oktatás és nevelés az iskolarendszer minden szintjén; a gyógyító és szociális tevékenység (ispotályok, gyógyszertárak fenntartása), és kulturális feladatok ellátása.
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, II, 53-85. – Tóth Mike 1904, 58-61. – Žák 1911, 181-189. – Balanyi 1923, 207–230. – Holzapfel 1909, 589-608. – Heimbucher 1933-1934, I, 656-814. – LthK 1957–1967, VII, 431-433 (H. Rohrmeier). – DIP 1974–2003, III, 2-94. – Puskely 1998, II, 819-822. – MKLex 1993–2014, VII, 181 („Konventuális Ferences Minorita Rend”). – MaMűL 2003–2014, III, 80 (Szántó Konrád OFM). – [Névtárak:] SchemProvHungOFMConv 1882, 113-114. – SchemProvHungOFMConv 1942.– Schematismus Alma Provinciae Hungariae Sanctae Elisabeth Fratrum Minorum Conventualium inenten anno sacro 1950, Agriae 1949. – [Könyvek, tanulmányok:] Knáisz, Michael OFMConv: Chronologico provinciale Ordinis FF. Minorum S. Francisci Conventualium Provinciae Hungariae et Transsilvaniae, nunc S. Elisabeth Reginae nuncupatae, Posonii, 1803. URL: https://mandadb.hu/tetel/316686/. – Szabó 1921, 126-129. – Karácsonyi 1923-1924, II, 413-438. – Körtvélyessy László: A 700 éves minorita rend története, Szeged, 1943. – Hirschberg Kornél OFMConv: Magyar minorita hittérítők, Budapest, 1944. URL: https://mandadb.hu/tetel/797607/. – Monay Franciscus: De provincia Hungarica Ordinis Fratrum Minorum Conventualium memoriae historicae, Romae, 1953. – Monay Ferenc, Adatok a magyarországi és erdélyi minoriták irodalmi munkásságáról. Roma, 1953. – Rákos Rajmund, Ugye atyafiak?! Isten szolgája P. Kelemen Didák, O.F.M. Conv. élete (1683–1744), Róma 1975. – Molnár Antal, Olasz minoriták A XVII. századi Felső-Magyarországon: A kora újkori magyarországi missziók elméleti alapvetésének és tevékenységi formáinak történetéhez, in Aetas 1992, 44-77. – Tóth István György: Galántáról Japánba: Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben, in Századok 135(2001): 4, 819-870. – Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül: Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon, in Századok 135(2001), 1313-1347. – Rácz 2004, 13-20. – Galla Ferenc: Ferences misszionáriusok Magyarországon: a Királyságban és Erdélyben a 17–18. században, s. a. rend. Fazekas István, Budapest, 2005 (Collectanea Vaticana Hungariae, I/2), 51-11, 300-355. – Bogdan, Adamczyk: A Magyar Minoriták Tartományának története a XVII-XVIII. században, in Nyugati Jelen 2013. – Adamczyk Bogdan: Isten Szolgája fr. Kelemen Didák életének és tetteinek recepciója, Budapest, 2014. – Molnár Antal: Catholic Confessionalization in Early Modern Moldavia: The Synod of Cotnari and the Speculum Ordinis of Bartolomeo Bassetti OFMConv. (1642), Roma, 2025 (Atti e Documenti, 73). – Molnár Antal: A moldvai magyarság felekezeti kultúrák válaszútján. A kutnári zsinat (1642) és a katolikus reform kezdetei a kora újkori Moldvában, Budapest, 2025. – [Web:] Wikipedia/hu (Minoriták)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok