Kézdivásárhelyi (kantai) minorita rendház

A tatárok betörése miatt 1687-ben a moldvai olasz minorita misszionáriusoknak menekülniük kellett. Néhányan Esztelnekre mentek, ahol öt évvel korábban Nagy Mózes plébános papnevelő iskolát alapított. Kérésére Esztelneken maradt két minorita atya, Marcantonio Giontoli gondnoknak, Giuseppe Nicola Luzioli pedig tanárnak. E tisztségekben később további rendtársaik váltották őket, de 1691-ben az Erdélyt sújtó éhínség miatt az olasz minoriták elhagyták Esztelneket. Ekkor, 1692-ben Nagy Mózes kérésére Giuseppe Poeti magyarországi provinciális küldött minoritákat Esztelnekre, akik magyarul is tudtak: Raszlaviczi Bálintot elöljárónak és iskolavezetőnek, Fenya Andrást pedig tanárnak. ■ Miután az iskola 1693 és 1696 között fokozatosan a Kézdivásárhellyel közvetlenül szomszédos Kantára költözött, a minoriták ott folytatták szolgálatukat. A felső tagozaton a szerzetesek, az alsó osztályokban magyar világiak tanítottak. 1713-ban a kantai rendházat a magyarországi minorita rendtartományhoz csatolták, és 1714-ben konvent rangjára emelték. Első gvardiánja Raszlaviczy Bálint volt. ■ Az ottani plébániát kezdettől, 1696-tól fogva a minoriták vezették, és mivel a református Kézdivásárhelyen addig nem volt katolikus templom, fából készült kápolnát emeltek, majd 1722-ben letették a templom alapkövét, de azt csak 1796-ban szentelte fel Batthyány Ignác erdélyi püspök. A minoriták részt vettek a környékbeli térítő munkában is. 1766-tól évente népmissziót tartottak, amikor a vidék lakossága nagy tömegben gyűlt össze, úgy, hogy a szerzetesek alig győzték a gyóntatást. A templomtól északra fekvő kolostor keleti északi szárnya 1740-re készült el, a timpanonnal díszített nyugati (utcai) rész pedig, amely lezárta a kvadrumot, 1828-ban épült. A templom tornya 1802-ben földrengés következtében megrongálódott, emiatt le kellett bontani, de 1823-ban Mizó Illés gvardián irányításával újjáépítették. ■ A kantai gimnázium 1850-től, a szaktanítás bevezetése körüli nehézségek miatt szüneteltette működését, majd 1862-ben újra megnyílt, továbbra is minorita tanárokkal, de az erdélyi római katolikus státus vezetése alatt. Az iskola mellett a minoriták vezették a székely nemesi ifjak nevelőintézetét is. ■ Amikor 1916-ban az Erdélybe betört román csapatok egy időre Kézdivásárhelyet is elfoglalták, Máhig Berárd plébániai adminisztrátort és társait atyákat túszként vitték magukkal Moldvába, ahonnét csak 1918 elején, a bukaresti békekötéskor szabadultak. ■ A várost az első világháború végén, 1918-ban Romániához, a rendházat pedig 1926-ban a romániai minorita rendtartományhoz csatolták. Amikor 1940 és 1944 között Kézdivásárhely ismét Magyarország tartozott, a rendház is magyarországi rendtartomány része lett. ■ A kommunista román rendőrség 1951-ben a minoritákat kényszerlakhelyre, az esztelneki ferences zárdába deportálta. Azóta a plébániát egyházmegyés papok vezetik, a kolostor épületét is a helyi plébánia használja. 2021-ben Turisztikai- és Idegenforgalmi Főiskola kezdte meg működését benne, mely a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kezelésében áll. ■ (Rácz Piusz, Koltai András, 2025)