Szilágysomlyói minorita rendház

A minoriták szilágysomlyói megtelepedésüket báró Andrássy Ferencnek köszönhetik, aki 1731-ben két jobbágytelket adott nekik a város keleti végén, a Zilah felé vezető út mentén, és támogatta rendházuk felépítését. Templomuk nem volt, a rendház mellett fekvő domboldali kertben emeltek egyszerű, huszártornyos kápolnát. Az itteni minoriták kiterjedt lelkipásztori munkát végeztek az Erdély és a Tisza közti széles területen, de a plébániai hálózat kiépülésével munkaterületük lecsökkent. 1744-től átvették a tanítást a város elemi iskolájában, majd 1859-ben Haynald Lajos rájuk bízta a helyi gimnázium vezetését is, amelyet 1910 és 1914 között nyolcosztályossá fejlesztettek. ■ A várost az első világháború végén, 1918-ban Romániához, a rendházat pedig 1926-ban a romániai minorita rendtartományhoz csatolták. A román hatóságok 1923-ban a magyar gimnáziumot bezárták, és ugyanakkor a minoriták az elemi iskolai tanítástól is megváltak. Munkájuk megszűntével a rendházat is fel akarták számolni, ezt 1926-ban a Szentszék is jóváhagyta, de mivel az épületet nem tudták eladni, Kőhalmi Szevér továbbra is a házban maradt. Amikor 1940 és 1944 között Szilágysomlyó ismét Magyarország része volt, a rendház a magyarországi rendtartományhoz tartozott. Mivel a magyar gimnázium állami fenntartásban ismét megnyílt, két minorita élt a rendházban, akik a gimnáziumban tanítottak. ■ A kommunista román rendőrség 1951-ben a minoritákat kényszerlakhelyre, az esztelneki ferences zárdába deportálta. Azóta minoriták nem lakják a rendházat. Kápolnájukban a lelkipásztori feladatokat a Nagyváradi Egyházmegye látja el. ■ (Rácz Piusz, Koltai András, 2025)