Nagybányai minorita rendház

Az Erdélyi Fejedelmeséghez tartozó, túlnyomórészt evangélikusok által lakott Nagybányát és környékét 1686-ban I. Lipót magyar király csapatai foglalták el. Ezt követően, 1687. június 1-én Csáky István és Károlyi László királyi vallásügyi biztosok átadták a minoriták számára az evangélikusoktól elvett Szent Miklós-templomot és ispotályt, valamint a hozzá tartozó javakat, beleértve a közeli Giródtótfalut (amelyet Omechin József nagybányai bíró még 1408-ban adott az ispotály birtokába). A templom kulcsait Giovanni Reggiani tartányfőnök vette át, majd rendtársai beköltöztek a sekrestye melletti szegényes faházba. Az adományt később, 1692-ben és 1693-ban I. Lipót király is megerősítette, azzal a feltétellel, hogy az ispotály hat lakójáról azontúl a minoritáknak kell gondoskodnia. ■ A Rákóczi-szabadságharc során, 1703 augusztusában a kuruc felkelők elfoglalták Nagybányát, a minoritákat elűzték (egy részüket fogságba hurcolták), és rendházukat felgyújtották. Amikor 1710 végén a rend tartósan visszatért, Kelemen Didák csak üres házat talált. Szorgalmazására 1711-ben a minoriták visszakapták javaikat, sőt megszerezték a templomukkal szomszédos telket, amely a város főterére nézett. Ezen új, földszintes kolostort építettek, elhagyva az ispotályt. A kolostort Brodányi Károly gvardián idejében, 1791-ben emeletessé építették át, majd az 1860-as években kapta meg mai formáját. A minoriták fő tevékenysége a bányászok és a német katonatisztek lelkipásztori szolgálata volt, és ők vezették az 1792-ben szervezett giródtótfalusi plébániát. ■ 1776-tól a minoriták átvették a jezsuiták által alapított nagybányai gimnázium vezetését, és abban 1887-ig tanítottak. 1882-ben tizenhárom pap és egy laikus testvér lakta a rendházat, amelyhez két szomszédos bérház tartozott a Magyar (Crişan) utcában és a Minorita (30 Dicembrie) közben. ■ A várost az első világháború végén, 1918-ban Romániához, a rendházat pedig 1926-ban a romániai minorita rendtartományhoz csatolták. Amikor 1940 és 1944 között Nagybánya ismét Magyarországhoz tartozott, a rendház is a magyarországi rendtartomány része volt. Ekkor, 1942-ben készült Megyer-Meyer Antal freskója a diadalív fölé, amely a két nagy ferences szentet ábrázolja. Akkoriban a templomban működött a férfiak Mária-kongregációja működött. ■ A kommunista román rendőrség 1951-ben a minoritákat kényszerlakhelyre, az esztelneki ferences zárdába deportálta. Rendházuk azóta lakóház, a román állam tulajdonában. Nagybányán 2010 óta ismét jelen vannak a román minorita rendtartomány tagjai, akik a Szent Miklós templomban működnek. ■ (Rácz Piusz, 2025)