Az aradi vár melletti, németek által lakott városnegyed lelkipásztori ellátását 1702-ben Höfflich (Hoffling) Kamill (1658–1738) kölni minorita, a Liechtenstein-ezred tábori lelkésze vállalta el. A hadseregtől kötelékéből átlépett a magyarországi rendtartományba, majd telket vásárolt, kápolnát és házat épített. Az új plébániát, amelyhez németek, magyarok és horvátok is tartoztak, Höfflich 1739-ig vezette. Ezalatt az első kápolnát 1708-ban a kurucok felgyújtották, és csak 1710-ben épült újra. Az egytornyos barokk templom 1751 és 1758 között készült el a főtér és a Minorita (vagy Templom, később Weitzer János) utca sarkán. A kolostor épületében működött 1711-től a plébániai elemi iskola is, majd erre a célra 1751-ben megvették Gallus de Porth szomszédos házát. (1800-ban a város külön épületet emelt az elemi iskola céljára, amelyet 1873-ig használtak. Berendezése főként Mandik András civil igazgató (1802–1831) érdeme volt.) A minoriták 1745-ben gimnáziumot nyitottak, azonban ebben 1789-től a tanítást világiak folytatták. A kolostort ezt követően építette ki Knáisz Mihály gvardián (1791–1800) földszintes kvadrummá. 1832 és 1873 között a minoriták ismét tanítottak az aradi gimnáziumban. A rendház tagjai, Sujánszky Euszták és három társa voltak azok, akik 1849. okt. 6-án meggyóntatták, és utolsó útjukra kísérték az aradi vértanú honvéd tábornokokat. Később Kosztka Libór gvardiánt és Lakatos Ottó gimnáziumi igazgatót és négy rendtársukat 1854-ben a székelyföldi összeesküvés fölszámolása során letartóztatták, és a gvardián a pesti Újépületben halt meg. ■ A 19. század során ez a rendház lett a magyar minorita rendtartomány szellemi központja, és az 1880-as évektől a tartományfőnökök székhelye. 1902 és 1904 között a barokk templom lebontását követően, Tabakovits Emil tervei alapján új, nagyobb, neobarokk templomot építettek, amelyhez az utcai fronton jobbról és balról bérpaloták csatlakoztak. A „minorita palotában” kereskedelmi boltokat, lakásokat és irodahelyiségeket alakítottak ki. A templom belső kialakítása 1911-re lett kész, főoltárának képét Vastagh György festette. ■ A várost az első világháború végén, 1918-ban Romániához, a rendházat pedig 1926-ban a romániai minorita rendtartományhoz csatolták. Ekkor, 1920-ban Wild Endre „Vasárnap” címen szépirodalmi és művészeti folyóiratot indított, amely fontos szerepet játszott a romániai magyar irodalomban. 1923-ban nyomdát is szerzett a lapnak, amely 1940-ig működött. A helyi magyar kultúra megőrzésére 1926-ban a rendház udvarán félkörös alaprajzú kultúrházat építettek. ■ Amikor a második világháború vége felé, 1944. aug. 27-én Románia átállt az oroszok oldalára, a német csapatokkal kialakult aradi harcok során a románok elfogták a rendház hét tagját. A lugosi katonai törvényszék elé hurcolták őket, amely szept. 8-án fölmentette őket. Oláh Ferenc gvardiánt 1951. márc. 24-én (nagyszombaton) a román rendőrség letartóztatta, majd augusztusban Gruber Lőrinc aradi plébánost is. Végül ősszel a rendház minden tagját kényszerlakhelyre, az esztelneki ferences zárdába deportálták, a rendházat pedig államosították. 1957-től a plébániát ismét minoriták vezették, de mint temesvári egyházmegyés papok. ■ (Koltai András, 2025)
Elöljárók (praesidens): Höfflich Camillus (1705–1714); Pott Franciscus (1714–1715); Gail Gabriel (1715–1717). – Gvardiánok: Gail Gabriel (1717–1718); Horacsek Josephus (1718–1719); Paradisi Petrus (1719–1720); Pott Franciscus (1720–1722); Gail Gabriel (1722–1724); Matthaei M. Perfectus (1724–1725); Preczler Franciscus (1725–1726); Spurger Antonius (1726–1728); Matthaei M. Perfectus (1728–1729); Fej Ambrosius (1729–1730); Schwartz Balthasar (1730–1731); Bellevári Victorinus (1731–1741); Leisner Maximilianus (1741–1743); Szabaticsényi Ignatius (1743–1744); Reviczki Simon (1744–1745); Subri Venantius (1745–1747); Reviczki Simon (1747–1750); Urbanovics Gergely (1750–1752); Smolnik Angelus (1752–1755); Reviczki Simon (1755–1759); Reiter Jácint (1759–1762); Braun Bernát (1762–1764); Millei Ágoston (1764–1767); Horváth Fortunatus (1767–1768); Hajduk Mózes (1768–1770); Szmolnik Angelus (1770–1771); Millei Ágoston (1771–1772); Sedlmayer Károly (1772–1775); Hoffner Menyhért (1775–1780); Knáisz Mihály (1781–1783); Sartori Bernát (1783–1791); Knáisz Mihály (1791–1800); Kiffovics József (1800–1803); Grünwald Lőrinc (1803–1809); Knolmayer Henrik (1809–1820); Rátz Jeromos (1820–1825); Hoch Alajos (1825–1827); Kajetán Egyed (1827–1828); István Rózsa (1828–1847); Kosztka Libor (1847–1854); Gaal Damaszcén (1854–1857); Mayer Mihály (1857–1859); Gaal Damaszcén (1859–1860); Sujánszky Euszták (1860–1868); Gaal Damaszcén (1868–); Jánosy Demjén <1882>; Supka Béla <1905>; Monay Ferenc (1913–1918); Lakatos Ottó (1918–1921); Peska Ignác (1921–1923); Kőhalmi Szevér (1923–1924); Wild Endre (1924–1925); Harsányi Vince (1925–1929); Kőhalmi Szevér (1929.11.05–1931>; Pazsitny Bonaventura (1937–1938); Wild Endre (1938.06.24–12.29); Harsányi Vince <1939>; Oláh Ferenc <1950–1951.03.24>; Gruber Lőrinc (plébános, 1951.03.24–1951.08)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok