Cseh Premontrei Cirkária

A közös életet folytató és egyúttal lelkipásztori munkát végző papi közösségek többnyire Szent Ágoston 400 körül megfogalmazott reguláját követték, amely a vagyonközösséget, a közös imádságot és az aszkézist állította a középpontba. A szabályozott kanonoki életideált legsikerebben az a közösség valósította meg, amelyet Xanteni Szent Norbert alapított 1120-ben az észak-franciaországi Prémontré völgyben. „Szent Ágostonnak a prémontré-i egyház szokásai szerint élő kanonokjait” hamarosan mindenfelé hívták, így a rend már a 12. század első felében elterjedt a rend egész Európában. ■ Csehországban Henricus Zdik olmützi érsek honosította meg, a rendet, aki 1137/1138-ban tett szentföldi útja során maga is fogadalmat tett, majd 1140-ben Prága Strahov városrészében megalapította az első, „Sion hegynek” (Mons Sion) nevezett monostort (canonia), és végül 1145-ben monostorrá alakította a leitomischl-i templomot is, amelyet „Olajfák hegyének” (Mons Olivetus) nevezett. Az első premontrei szerzetesek a Rajna-vidéki Steinfeldből érkeztek. A szaporodó cseh monostorok (kanóniák) gazdaságilag is virágoztak. Mindenfelől adományokkal és kegyes alapítványokkal látták el őket, művészi templomokat és épületeket emeltek a nagy létszámú szerzetesi közösségek számára. Strahovban híres iskola működött, a leitomischl-i apátság temploma pedig 1343-ban püspöki székesegyház lett, amelynek kanonokjai a monostor szerzetesei közül kerültek ki (a püspökök azonban nem). ■ A rend rohamos elterjedése miatt egy-egy ország vagy tartomány monostorait már a 12. században cirkáriákban (circaria) egyesítették. Minden cirkáriába egy vagy két vizitátort (vagy circatort) választottak, hogy végigjárja a monostorokat, ellenőrizze szerzetesi fegyelmüket, és szükség esetén megvédje őket. Később a generális apátok a cirkáriák élére vikáriust állítottak (vicarius abbatis generalis), általában egy-egy nagyobb monostor apátját. A cseh- és morva monostorok eredetileg két külön cirkáriát alkottak, de ezeket 13. század végén egyesítették, és mindvégig ide tartoztak Alsó- és Felső-Ausztria monostorai is. ■ A premontreiek fejlődését csúcspontján törte meg a huszita polgárháború a 15. század elején. Husz János követői, aki ellene voltak az Egyház világi hatalmának feldúlták és felgyújtották a monostorokat, és teljes konventeket gyilkoltak le. Akkora volt a rombolás, hogy a monostorokat csak lassan, sok munkával tudták újjáéleszteni, egyeseket (köztük Leitomischl-t is) pedig egyáltalán nem. Ráadásul a lerombolt monostorok birtokainak nagy részét Luxemburgi Zsigmond császár huszita érzelmű nemeseknek zálogosította el, és katonai költségekre fordította. Viszont a kommendátor apátok kinevezése – Magyarországgal szemben – nem volt szokásban. ■ A monostorok helyezte a 16. században, a lutheri eszmék terjedésével ismét rosszabbra fordult. Szinte egész Csehország elfordult a katolikus hittől, a monostorokat elhagyták és lerombolták. A rendbe inkorporált leitomischli püspökség is végleg megszűnt. ■ A helyzet a 16. század végén, a katolikus reform megindulásával kezdett változni. A mozgalom élén álló Jézus Társasága ugyan szeretett volna kollégiumainak fenntartására premontrei apátságokat is megszerezni, de a rend buzgó és szent megújítót kapott Joannes Lohelius strahovi apát (1586–1612) személyében, aki utódjával, Kasper von Questenberg-gel (1612–1640) együtt belsőleg és külsőleg is megújította nemcsak Strahovot, hanem az egész cseh cirkáriát. Sorban újraélesztették a premontrei monostorokat, főként a Fehér-hegyi csata után, az 1620-as években, és a kevés világi pap helyett plébániai és prédikátori feladatokat vállaltak. Questenberg 1627-ben a rendalapító Szt. Norbert holttestét Magdeburgból Strahov-ba vitette, Prágában pedig megalapította a Collegium Norbertinumot, a premontrei (és más szerzetesrendi) növendékek tanulmányi házát. A 17–18. század a cseh premontrei cirkária újabb fénykora volt. Az elegáns barokk stílusban megújult épületekben sokan művelték az irodalmat és a tudományokat, amelyben – Belgiumot leszámítva – a rend minden más cirkáriáját felülmúlták. ■ A cseh- és morvaországi premontrei monostorokban kezdetben a latin mellett a cseh nyelvet használták, de a 14. század során a lakosság változása miatt az ország nyugati és déli szélén fekvők (Chotieschau, Tepl, Klosterbruck) német nyelvűvé váltak. A huszita háborúk után a cseh kultúra visszaszorult, és a 17. századra, a Habsburg uralkodók alatt mindenhol a német nyelv lett az uralkodó. Ez csak a 19. században, a cseh nemzeti tudat újraélesztése után változott meg, amikor a csehországi premontrei monostorok közül egyedül a szudéta-vidéki Tepl maradt német nyelvű. ■ A cseh cirkáriából indult a 18. század elején a ►magyarországi premontrei élet újjáélesztése. Franz von Schöllingen perneggi prépost (1700-tól apát) 1694-tól kezdve megszerzett néhány magyar prépostságot, de mivel a háborús időben ezek helyreállítása meghaladta kis prépostsága erejét, eladta azokat morvaországi apátságoknak. Így 1710-re Klosterbruckhoz (Louka, Luca) tartozott Jászó, Lelesz és Váradhegyfok, Hradisch-hoz (Hradisko, Gradicium) Csorna, Obrowitz-hoz (Zabrdovice) pedig Jánoshida. Pernegg egyedül a türjei prépostságot tartotta meg, de 1737-ban az is eladta a Csornát már birtokló Hradisch-nak. Bár a csehországi apátok a magyar prépostságokban elsősorban csak titulust (amelyet vagy maguk vagy konventjük egyik tagja viselt) és jövedelmező birtokot láttak, a 18. század során mégis lassan felépítették azokat, és újraindították a szerzeteséletet. ■ A cseh cirkáriához a 18. század második felében 15 önálló monostor tartozott: öt Csehországban (Chotieschau/Chotesov, Doxan/Doksany, Prága-Strahov, Tepl /Tepla, Selau/Zeliv/Fontes Siloe), négy Morvaországban (Hradisch/Hradisko, Klosterbruck/Louka, Neureisch/Nova Rise, Obrowitz/Zabrdovice), három Alsó- és Felső-Ausztriában (Geras, Pernegg, Schlägl/Plaga), kettő Sziléziában (Boroszló–Szt. Vince, Czarnowans, amelyek szintén német nyelvűek voltak) és egy Magyarországon (Jászó). További monostorok a nagyobbaktól függő helyzetben voltak, mint Mühlhausen (Milesvko, Csehország), Griffen (Karinta) és a magyarországi prépostságok. A cseh premontreiek létszáma (több, mint 600 fő) minden más ottani szerzetesrendét meghaladta. ■ II. József egyházi reformjai súlyosan korlátozták a premontreiek életét. A császár 1781-től megtiltotta a rendi központtal és egymással folytatott kapcsolatot (így a cirkária is megszűnt), a szabad apátválasztást és a novíciusok felvételét, a növendékeket pedig (a Norbertinum helyett) közös papnevelő intézetekbe kényszerítette. Végül pedig 1785 és 1787 között feloszlatott Cseh- és Morvaországban öt, Ausztriában és Magyarországon pedig egy-egy egy apátságot (valamint a hozzájuk tartozó leányprépostágokat), így a cseh cirkáriában csupán hat premontrei monostor maradt (Geras, Neureisch/Nova Rise, Prága-Strahov, Schlägl, Tepl/Tepla, Selau/Zeliv). Ezekre azonban újonnan alapított plébániák ellátását és gimnáziumi tanítást bízott, így alapjaiban változtatta meg a premontreiek életmódját, amely a szerzetesi fegyelem hanyatlásához vezetett. ■ Eközben a rend központja is megszűnt, miután a francia forradalom során, 1793-ban Prémontrét is szekularizálták, majd a napóleoni háborúk során ugyanerre a sorsra jutott Európa szinte valamennyi premontrei apátsága, kivéve azt a kilencet, amelyek az Habsburg Birodalom területén álltak: Csehországban Prága-Strahov, Tepl és Selau, Morvaországban Neureisch, Alsó-Ausztriában Geras, Felső Ausztriában, Schlägl, Tirolban Wilten (amely a megszűnt bajor cirkáriához tartozott, de 1816-ban visszaállították), ►Magyarországon pedig Csorna és Jászó (amelyeket az uralkodó 1802-ben adott vissza a premontreieknek). Ezek azonban nem álltak egymással hivatalos kapcsolatban. Ugyan a strahovi apátot 1804-ben kinevezték az birodalom premontrei apátságainak elnökévé (praeses), de 1813-ban ez a funkció is megszűnt. ■ Az 1848-as forradalmak után az osztrák jozefinista egyházpolitika megváltozott. Ezért a Szentszék 1852-ben Friedrich zu Schwarzenberg prágai érseket bízta meg az osztrák monostorok reformjával. Az általa Marienbadba (amely a teplai apátság birtoka volt) összehívott cseh, osztrák, és magyar premontrei apátok Hieronymus Zeidler strahovi apátot választották elöljárójuknak (praeses). Ettől kezdve rendszeresen tartottak tartományi káptalanokat Bécsben illetve 1859-tól egyetemes káptalant Strahovban, ahol a tiroli Wilten apátsága is az osztrák-magyar cirkáriához csatlakozott, amelyben új szabályzatot vezettek be. ■ A rend teljes újjászervezése 1883-ban, a Bécsben tartott egyetemes káptalanon történt meg, ahol Sigismund Stary strahovi apátot generális apáttá választották, és két cirkáriát állították fel: egyet az Osztrák-Magyar Monarchia minden kanóniája számára (beleértve a magyarokat is), egyet pedig Belgium számára (ahol 1857-től újra kezdődött a premontrei élet). A következő, a belgiumi Tongerloo-ban tartott káptalanon azonban az osztrák-magyar cirkáriát szétválasztották, és ismét fölállították a ►magyar cirkáriát. ■ Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918. évi széthullása után, a következő egyetemes káptalan, amelyet 1921-ben a belgiumi Averbode-ban tartottak, úgy döntött, hogy a négy csehországi apátság váljon ki az osztrák cirkáriából, és alkossanak külön csehszlovák cirkáriát. Három év múlva, 1924-ben a Teplában tartott generális káptalan a jászói prépostságot is a csehszlovák cirkáriához csatolta. ■ Miután a hitleri Németország hadserege 1938-ban és 1939-ben megszállta Ausztriát és Csehországot, a premontrei apátságok is a náci hatóságok üldözésének célpontjai lettek. Schlägl és Neureisch apátságait erőszakkal elfoglalták, utóbbi szerzeteseit Auschwitz-ba deportálták. De a helyzet a második világháború után, a Német Birodalom összeomlásával nem javult. A teplai apátság tagjait (mint szudéta-vidéki németeket) 1945-ben kitelepítették, majd a Csehszlovákiában uralomra jutó kommunista diktatúra 1950-ben minden szerzetesrendet megszüntetett. A premontreieket is gyűjtőkolostorokba internálták, épületeiket államosították. A strahovi monostorban Nemzeti Irodalmi Emlékhely, Teplában és Neureischben katonai laktanyák, Seluban és Jászón az 1950-es években szerzetesi internálótáborok („gyűjtőkolostor”), majd pszichiátriai intézetek működtek. ■ A diktatúra megszűnésével, 1990-ben a premontreiek visszakapták csehországi és szlovákiai monostoraikat, és részben egyéb birtokaikat, az öt megmaradt kanóniában újból elöljárókat választottak, és megkezdték a közösségi életet. ■ Újraéledt 1990-ben a cseh cirkária is. Bár Csehszlovákia 1993-ben megszűnt, az időközben, 1970-ben bevezetett új konstitúciók szerint a cirkáriák már nem politikai földrajzi, hanem nyelvi alapon szerveződtek, így a szlovákiai Jászó továbbra is a cseh cirkária része maradt, csakúgy, mint a premontrei nővérek cseh és szlovák közösségei. ■ (Koltai András, 2026).