Jászói premontrei apátság

A Bódva völgyében álló jászói prépostság alapítója és alapítási ideje ismeretlen; feltehetően a 12. század második fele, 1170 körül. Váradhegyfok filiája volt. Mivel a monostor oklevelei a tatárjárás során elpusztultak, IV. Béla király a prépost és a konvent kérésére megújította a rendház javára tett valamennyi korábbi adományt, de az alapítás pontos körülményei az ő okleveléből sem derülnek ki. Ugyancsak IV. Béla megerősítő leveléből tudjuk, hogy a tatárjárás idején elhalálozott Kálmán herceg komoly adományt tett a jászói prépostság javára, sőt, még új szerzetesház építésébe is kezdett, ám a munkálatok befejezését már nem élte meg. ■ A tatárjáráskor a monostor teljesen elpusztult, Albert prépost ezért 1243-ban a Jászón letelepedni szándékozóknak széles körű kiváltságokat adott. Jászón már a tatárjárást megelőzően is folyt hiteleshelyi munka, amely ezt követően, a 13. század közepén felerősödött. A jászói prépostság – kisebb megszakításokkal – egészen 1874-ig ellátott hiteleshelyi feladatokat. 1290-ben III. András oklevele a monostor bányajogát említi. 1394-től országos vásártartási joga volt a településnek. A prépostság szerzetesházát a 14. század közepén gótikus stílusúra építették át, majd 1421–1436 között várrá alakították a husziták betörései elleni védelemül. A monostort innentől kezdve nevezték Jászóvárnak. 1494-től Szatmári György pécsi püspök a kegyura, majd Kassa városa, végül ismét a király. 1550-ben a konventnek már csak két tagja volt, ezért hiteleshelyi tevékenységét az egri káptalan vette át. 1552-ben Ollyas György prépost, csapatot küldött az ostromlott egri vár védelmére, monostora ugyanakkor teljesen elnéptelenedett. 1552-ben már világi pap kapta meg a kommendátori préposti címet. ■ A rendház állaga a 16. század második felében leromlott. 1637 és 1699 között a kommendátorok az egri püspökök voltak, akiknek ez volt az ideiglenes székhelyük. 1685-ben Thököly Imre hadserege megtámadta, és felégette a monostort, amelyet 1687-től Fenessy György egri püspök kijavíttatott. ■ 1697-ben a jászói prépostság I. Lipót király akaratából, a leleszi és a nagyváradi premontrei kolostorral együtt a perneggi kolostor birtokává vált. Ez azonban 1700-ban eladta a cseh premontrei cirkáriának. Így került Jászó a klosterbrucki (Louka, Morvaország) apátság fennhatósága alá, amely attól kezdve prépostokat, intézőket (adminisztrátorokat) és lelkipásztorkodó rendtagokat küldött oda. A 18. század legnagyobb hatású jászói prépostja Sauberer András volt, aki 1745-ben vette át a prépostság vezetését. Már ebben az évben megkezdte a konvent újjáépítését. A korábbi épületeket teljesen lerombolták, és a helyükre 1764-ben megépült az új prépostság érett barokk stílusában, a bécsi építész, Franz Anton Pilgram tervei alapján. A jászói barokk kiépítés a nagy ausztriai és csehországi kolostoregyüttesek egyetlen korabeli magyarországi rokona. Az épületegyüttes középpontjában a kéttornyos templom áll, amelyet két oldalról vesz körbe a konvent épülettömbje. Eközben sikerült elérnie, hogy a 1766-ban apáti címet kapjon, illetve hogy 1770-ben függetlenné váljon Klosterbrucktól. Ekkor Jászón 10 kanonok és ugyanennyi novícius élt. Az apátságnak négy inkorporált plébániája volt, és 1778-ban elvállalta rozsnyói gimnáziumban való tanítást is. ■ Ennek ellenére II. József 1787-ben feloszlatta a jászói prépostságot. Az irattárat, a legértékesebb tárgyakkal együtt Budára szállították, a berendezési tárgyakat elárverezték. ■ I. Ferenc király 1802. márc. 12-én visszaállította a magyarországi premontreieket két prépostságba (a jászóiba és csornaiba). Jászóhoz Váradhegyfokot és Leleszt csatolták. A diploma ezenkívül rendelkezett arról is, hogy a jászóváriak tevékenysége új feladatkörrel, a gimnáziumi oktatással bővül, s a tanerők rendi képzése a prépostság egyik kiemelt feladata lesz. Jászó visszakapta épületeit, elkobzott ingóságait, vagyonát. Amikor a premontreiek visszatértek Jászóra, székhelyüket felégetve találták. Az újonnan kinevezett prépost, Zasio Miksa András 1802-ben 31 növendéket vett fel, és hittudományi főiskolát szervezett. Rövid időn belül rendbe tetette a monostor épületét, felújíttatta a templomokat, a környező, eredetileg premontrei plébániákat a rend tagjaival töltötte fel. Visszahozatta a levéltárakat, és a rend folytatta hiteleshelyi tevékenységét, egészen annak törvényi megszüntetéséig (1874). A premontrei szerzetesi hivatás és tanárképzés elveit 1816-ban kiadott körlevelében foglalta össze. A Jászóvári Premontrei Kanonokrend fejlődését mutatja, hogy 1902-re a rendtagok száma 103 volt. A rendhez ekkor összesen 16, Jászóhoz 8 plébánia tartozott. A rend főiskoláján a 19. század második feléig a teológiai képzés mellett tanárképzés is folyt. Utóbbi állami átvétele miatt a rend 1894-ben kénytelen lett egy budapesti lakóházban kollégiumot szervezni. A prépostság közel 30 000 kötetes könyvtárát 1897-ben Kudora Kálmán rendezte; felügyeletével cédulakatalógus is készült. A rend a 19. században középiskolát vezetett Lőcsén, Eperjesen, Rozsnyón, Kassán és Nagyváradon. Utóbbi két helyen konviktusa is volt. ■ A Jászóvári Premontrei Kanonokrend 19–20. századi virágkora Takács Menyhért préposti hivatalának első 15 évéhez (1900–1915) köthető. A jászóvári monostor épületét vízvezetékkel látta el, majd villamosművet létesített, amely Jászó községet is ellátta árammal. Két gimnáziumot, több templomot és plébániát felújíttatott vagy újjáépített. ■ A magyarországi Tanácsköztársaság idején, a felvidéki hadjárat során, 1919. jún. 4−5-én Jászó és környéke hadszíntérré vált. Azt követően a prépostság házai és birtokai három ország területére (Magyarország, Csehszlovákia, Románia) kerültek, és mint a rend tagozatai működtek tovább. Irányításukat Takács Menyhért vikáriusokon keresztül oldotta meg. Csehszlovákiában 1920 és 1921 között a prépostság birtokain kényszergazdálkodást vezettek be. A további jogfosztások elkerülésére az Apostoli Szentszék 1922-ben a prépostságot 10 plébániával területi (megyés) apátsággá emelte, de ez a gyakorlatban nem valósulhatott meg. ■ 1924-ben a csehszlovákiai Tepl-ben (Teplá) tartott generális káptalan határozata értelmében a jászóvári prépostságot 1924-ben létrejött csehszlovák cirkáriához csatolták, négy cseh- és morvaországi kolostorral együtt. Ugyanakkor engedélyezték Gödöllőn egy új rendház építését. Takács Menyhért még ebben, a rendi szempontból vészkorszaknak számító időben is gyarapította rendjét: 1923 és 1928 között Gödöllőn egy gimnáziumot, kollégiumot és rendházat befogadó ingatlankomplexumot, az 1920-as években Tiszakarád-Pusztakarádon, Gáván és Ricsén népiskolai épületet készíttetett. 1929-ben politikai nyomásra a jászói növendékeket, illetve a hittudományi főiskolát kénytelen volt Gödöllőre költöztetni. ■ 1937. jún. 26-án az Apostoli Szentszék Gödöllőt Jászóvártól független, önálló perjelséggé emelte. Az első bécsi döntést követően, XI. Piusz pápa 1938. nov. 15-i rendelkezése megszüntette az önálló gödöllői perjelséget, és azt a jászóvári prépostsággal egyesítette. A második bécsi döntés után, 1940-ben a nagyváradi kormányzó perjelséget is megszüntették, és Jászóvárral egyesítették. Mindezek következtében Gerinczy Pál prépost újraindíthatta a kassai, rozsnyói és nagyváradi premontrei gimnáziumot, valamint Váradszentmártonban és Leleszen ismét konventi (szerzetesi) közösséget létesített. 1944-ben a jászói prépostság tagjai 13 rendi plébániát vezettek Északkelet-Magyarországon (Jászó, Debrőd, Jászómindszent, Rudnok, Novajidrány, Nyésta, Lelesz, Királyhelmec, Tiszakarádi-pusztakarád, Nagykapos, Váradszentmárton, Asszonyvására, Felsőmecenzéf), négy plébániának pedig a prépostság kegyura volt. ■ 1947-ben Gerinczy Pál jászói prépostot, mivel nem volt állampolgársága, kiutasították Csehszlovákiából, ezért Nagyváradra távozott. Ekkor a generális káptalan a nagyváradi (váradhegyfoki) prépostságot leválasztotta Jászóvárról, és Gerinczy Pál (aki lemondott jászóvári apáti tisztéről) vezetésével önállóvá alakította. Ezzel a döntéssel a gödöllői jászóvári rendtagok hivatalosan a nagyváradi prépostsághoz tartoztak. Jászóra viszont 1948 őszén Hubert Noots generális apát Ebergényi Ambrust nevezte ki préposttá. ■ 1950-ben a premontrei rend csehszlovákai közösségeit is föloszlatták, a rend tagjait a podolini piarista rendházba és más „gyűjtőkolostorokba” internálták. A jászóvári rendház államosított épülete internált jezsuiták és apácák „koncentrációs tábora” lett, illetve ott halmozták fel a kelet-szlovákiai szerzetesi intézményekből (kolostorokból, gimnáziumokból) elhurcolt és a Matica Slovenská kezelésébe került könyv- és levéltári gyűjteményeket. A premontrei gyűjtemények (Jászóvár, Kassa, Rozsnyó, Lőcse, Nagyvárad) közül a könyvtárakat, valamint a jászóvári könyvtárban őrzött levéltári anyagot Turócszentmártonba (Martin), az országos (hiteleshelyi) és házi (rendi) levéltárat (Jászóvár, Lelesz, Nagyvárad) Pozsonyba (a gazdasági iratokat később Lőcsére) szállították. 1960-ban a jászói „gyűjtőkolostor” megszűnt, a prépostság épületében a rendszerváltozásig pszichiátriai kórház működött. A templom 1970-ben leégett, és a Kracker János Lukács mennyezetfreskói jelentősen megrongálódtak. 1991-ben lengyel restaurátorok visszaállították eredeti állapotába, azonban a monostori terület felújítása még néhány évig tartott. ■ A rendszerváltozást követően, 1991-ben Bartal Károly apát vezetésével a jászói premontrei monostorba visszatértek korábbi tulajdonosai, azzal a szándékkal, hogy folytassák eredeti küldetésüket. A prépostság épülete mellett visszakapták az erdőket, a téglagyárat, a fűrésztelepet, valamint gyűjteményeket is, de ezek egy része, állományvédelmi okokból letétben maradt a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban, valamint a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtárban. ■ (Kara Anna, 2022–2026)