Kassai királyi konviktus

Balassa Zsuzsanna (Konszky Pál özvegye) 1647-ben az ungvári jezsuiták számára 22 ezer forintos alapítványt tett nemes magyar fiatalok nevelése céljával, majd ezt 1650-ben végrendeletileg további 30 ezer forinttal egészítette ki. Lippay György esztergomi érsek a konviktus székhelyének Kassát jelölte ki, ahol 1659-ben nyílt meg egy erre a célra vásárolt házban (közvetlenül a jezsuita kollégium mellett, attól északra), amelyet 1738-ban átépítettek. Alapítványát többen is gyarapították, így Széchényi György esztergomi érse, Nováky József egri kanonok, Dessewffy István tábornagy, Balassa Pál és Baranya Mátyás. A konviktusnak 1736-ban 47 növendéke volt, valamint saját szőlője és kertje a külvárosban. Az intézmény egészen 1773-ig, a jezsuita rend eltörléséig működött, majd megszűnt. ■ I. Ferenc király 1798-ban újraalapította (bár kertjét időközben eladták), majd 1812-ben vezetését a Kassára költözött premontreiek kapták meg. Ekkor maga a kassai premontrei gimnázium is a konviktus épületében működött, egészen 1835-ig. ■ A magyar kormány 1848. dec. 12-én a háborús helyzet miatt a konviktust megszüntette, és az épületet katonai kórháznak rendezték be. Az abszolutista osztrák kormányzat sem kívánta újranyitni, az alapítvány jövedelmét ösztöndíjak formájában osztották ki, az épületbe pedig 1858-ban a főreáliskola költözött. A politikai konszolidációt követően a Kassa város és a környező vármegyék már 1863-tól kérték a konviktus újranyitását. Erre végül 1886-ban került sor, ismét a premontreiek vezetése alatt. Az első világháború alatt, 1914/1915-ben az épületet ismételten katonai kórháznak foglalták le. A növendékek ebben a tanévben kárpótlásul ösztöndíjat kaptak az alapítvány terhére. ■ Miután az első világháború után, 1919-ben Kassa városa Csehszlovákia területére került, a konviktust a kassai egyházmegye vette át, de az első bécsi döntés után, 1938-ban visszaadták a premontreiek kezelésébe. ■ (Koltai András, 2026).