Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Jézus Társaságát a baszk Loyolai Szent Ignác alapította, és szerzetesrendként III. Pál pápa hagyta jóvá 1540. szeptember 27-én. XIV. Kelemen pápa azonban 1773 nyarán a Bourbon uralkodók nyomására feloszlatta. ■ A Társaság 1814-ben támadt újra életre, amikor VII. Pius pápa augusztus 7-én kiadott bullájával helyreállította. A régi és a helyreállított Társaság között, az 1773–1814 években egyfajta intézményi folytonosságot tartottak fenn a Lengyelország felosztásai során az Orosz Birodalomhoz került területen (hozzávetőlegesen a későbbi Fehéroroszországban) fennmaradt jezsuita rendházak, és az onnét kiinduló újabb közösségek. Az 1814-ben visszaállított Jézus Társaságát azonban 1820-ban kitiltották az Orosz Birodalom területéről. Az addigi Fehéroroszországi Rendtartomány az Osztrák Császársághoz tartozó Galíciába költözött I. Ferenc császár engedélyével. Az így létrejött Galíciai (1832-től Galíciai-Osztrák, 1838-tól Osztrák-Galíciai) Rendtartomány tagjai hamarosan az osztrák örökös tartományokban is letelepedtek, majd a Társaság ottani megerősödése után 1846-ban a rendfőnök önálló Osztrák Rendtartományt hozott létre. Az 1848-as ausztriai forradalom következményeként azonban ebben az évben betiltották a Társaság működését az Osztrák Császárságban. Az Osztrák Provincia azonban nem szűnt meg, hanem száműzetésben működött tovább. A rendtagok elsősorban az osztrák, cseh és morva egyházmegyék szolgálatában álltak, de Európa más országaiban, sőt Észak-Amerikában, Ausztráliában és Algériában is dolgoztak. Ekkor kerültek 1773 után ismét jezsuiták Magyarországra is. Hám János szatmári püspök támogatása jóvoltából 1851–1853 között két jezsuita gyóntatói, hitoktatói és nevelőtanári feladatokat vállalt Szatmárnémetiben. ■ 1852-ben Ferenc József eltörölte a Társaságot kitiltó rendeletet, így az Osztrák Provincia ismét szabadon működhetett. Ekkor kezdte meg intézmények alapítását Csehországban és Magyarországon is. Csehországban 1853-ban alapították Mariaschein (Bohosudov) kollégiumát, 1866-ban Prága rezidenciáját. Magyarországon 1853-ban Nagyszombatban noviciátust, 1854-ben Pozsonyban kollégiumot állítottak fel, 1858-tól Szatmárnémetiben és Pozsegán konviktust vezettek. Ugyanebben az évben Ferenc József a rendtartománynak adományozta a nagykapornaki volt bencés apátságot a magyarországi intézményhálózat fejlesztésének anyagi alapjául. A birtokot az 1859-ben érkezett jezsuiták ténylegesen 1860-tól birtokolták. Ugyanebben az évben Kalocsán kollégium jött létre. ■ Az osztrák-magyar kiegyezést követően, 1871-től a rendtartomány az Osztrák-Magyar Provincia nevet viselte. Ezt követően további intézményei jöttek létre, nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon (Budapest, 1886), Boszniában, Horvátországban és Dalmáciában is. 1891-ben felmerült a magyar házak leválasztása és önálló rendtartománnyá szervezése, amelyre végül 1909-ben került sor. Ebben az évben létrejött a Magyar Rendtartomány a Magyar Királyság (Horvátország és Szlavónia nélküli) területén fennálló hat rendházból, valamint ezzel párhuzamosan az Osztrák Rendtartomány és az alárendelt horvát misszió. ■ 1919-ben az Osztrák Provinciáról leválasztották annak csehországi területét, valamint a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került rendházakat is, előbbiekből a Magyarországtól elcsatolt nagyszombati és pozsonyi házakkal együtt létrejött a Csehszlovák, utóbbiakból a Jugoszláv Viceprovincia. ■ Miután Ausztria 1938-ban német nemzetiszocialista megszállás alá került, államosították az osztrák jezsuiták legfontosabb intézményeit Innsbruckban, Grazban és Bécs-Kalksburgban. A rendtartomány két tagját 1944-ben kivégezték (Alois Grimm, Johann Steinmayr), egy harmadik 1945-ben börtönben halt meg (Johann Schwingshackl). A világháború után a legtöbb helyre visszatértek, de az 1950-es években, majd az 1980-as évektől több fontos intézményüket (Klagenfurt, Kalksburg) létszámhiány miatt fel kellett adniuk. Végül 2021-ben a rendtartomány egyesült a Német, Svájci és Lett-Litván jezsuita rendtartományokkal Közép-európai Rendtartomány (Provincia Europa Centralis) néven. ■ (Siptár Dániel, 2025)
A jezsuiták a hármas szerzetesi fogadalom mellett külön engedelmességet fogadnak a pápának, mint Krisztus helytartójának, amely által elkötelezik magukat, hogy készek bárhová elmenni, ahová a Szentatya a hit hirdetése érdekében küldi őket. Az igazi jezsuita élet a Jézus személyiségétől való megérintettség jegyében áll. Ez a megérintettség a Szent Ignác-i Lelkigyakorlatokból táplálkozik. A Lelkigyakorlatok az Istenre irányultság, a Krisztus-központúság és a belső szabadság iskolája. ■ Elsősorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel, oktatással és médiával foglalkoznak, valamint szociális és egyéb lelkipásztori tevékenységet végeznek. Jelmondatuk: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” Küldetésük a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása. ■ A jezsuitáknak nincs sajátos munkaterületük. Amennyiben személyi állományuk és tehetségük megengedi, oda mennek, ahol jobban szolgálhatják Isten nagyobb dicsőségét. Figyelik az idők jeleit és a körülmények kihívásait, amelyekből felismerik Isten rájuk vonatkozó akaratát. Azokat a munkákat keresik, amelyekre nagyobb szükség van, az egyéni lelki vezetéstől a népmissziókig, a szociális tevékenységtől a tudományos munkáig, a középiskolai és egyetemi oktatásig. A világ minden táján megtaláljuk őket, ma a legnagyobb lélekszámú római katolikus férfi rend több mint 19 ezer taggal.
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, III, 103-269. – Szöllőssy 1878, II, 3-13. – Tóth Mike 1904, 13-19. – Balanyi 1923, 250-268. – Balanyi 1933, 69-72. – Heimbucher 1933-1934 II, 130-340. – LThK 1957–1967 V, 912-920 (B. Schneider). – DIP 1974–2003, III, 1262-1345; VII, 1464-1471; IX, 498-504. – [Névtárak:] Catalogs of New Society of Jesus: https://arsi.jesuits.global/en/repertories/catalogs-of-new-society-of-j… – Bikfalvi Géza: Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003. Budapest, 2007. (METEM Könyvek 53) – [Könyvek, tanulmányok:] Festschrift zum 100 jährigen Jubiläum der österreichischen Ordensprovinz S. J. Wien, 1929 (Mitteilungen des Ignatiusbundes II. 2–3.). – Petruch 1992–1994, I, 77–80. – Gyenis András: A Társaság elterjedése Ausztriában és Magyarországon, in Provinciánk Hírei 2006:95, 53–63. – Mihalik Béla: Betiltástól az önálló rendtartományig, in Jezsuiták Magyarországon 2021, 308–352. – [Web:] Wikipedia/de (Jesuiten). – Kádár, Zsófia: Domicilia Provinciae Austriae Societatis Jesu / Die Niederlassungen der Österreichischen Jesuitenprovinz. Online Datenbank, 2023. URL: https://leveltar.jezsuita.hu/domicilia
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok