Jézus Társasága Osztrák-Magyar Rendtartománya
Latin név
Provincia Austriae Societatis Jesu (1846–1871), Provincia Austriaco-Hungarica Societatis Jesu (1871–1909)
Névváltozatok
Jézus Társasága Osztrák-Magyar Rendtartománya (1871–1909)

Egyetemes rend adatai

Név (egyetemes rend)
Jézus Társasága
Latin név (egyetemes rend)
Societas Jesu (SJ, SI)
Névváltozatok (egyetemes rend)
Jézus Társasága, jezsuita rend, jezsuiták
Felekezet
római katolikus
Férfi rend/női rend
férfi
Típus
pápai jogú szabályozott papi rend
Alapító
Loyolai Szt. Ignác (1491–1556)
Évszámok
1534, szentszéki jóváhagyás 1540.09.27; visszaállítás 1814.08.07
Életmód
a hit terjesztése és hirdetése a lelkek javára a keresztény élettel és tanítással, igehirdetés, szentségek kiszolgáltatása, iskola és nyomda által

Magyarországi szervezet adatai

Évszámok
1563–1773 osztrák provincia; 1846–1871 osztrák provincia; 1871–1909 osztrák-magyar provincia; 1909–2021 osztrák provincia
Székhely
Bécs /Wien, Universitätsplatz 1.
Története

Jézus Társaságát a baszk Loyolai Szent Ignác alapította, és szerzetesrendként III. Pál pápa hagyta jóvá 1540. szeptember 27-én. XIV. Kelemen pápa azonban 1773 nyarán a Bourbon uralkodók nyomására feloszlatta. ■ A Társaság 1814-ben támadt újra életre, amikor VII. Pius pápa augusztus 7-én kiadott bullájával helyreállította. A régi és a helyreállított Társaság között, az 1773–1814 években egyfajta intézményi folytonosságot tartottak fenn a Lengyelország felosztásai során az Orosz Birodalomhoz került területen (hozzávetőlegesen a későbbi Fehéroroszországban) fennmaradt jezsuita rendházak, és az onnét kiinduló újabb közösségek. Az 1814-ben visszaállított Jézus Társaságát azonban 1820-ban kitiltották az Orosz Birodalom területéről. Az addigi Fehéroroszországi Rendtartomány az Osztrák Császársághoz tartozó Galíciába költözött I. Ferenc császár engedélyével. Az így létrejött Galíciai (1832-től Galíciai-Osztrák, 1838-tól Osztrák-Galíciai) Rendtartomány tagjai hamarosan az osztrák örökös tartományokban is letelepedtek, majd a Társaság ottani megerősödése után 1846-ban a rendfőnök önálló Osztrák Rendtartományt hozott létre. Az 1848-as ausztriai forradalom következményeként azonban ebben az évben betiltották a Társaság működését az Osztrák Császárságban. Az Osztrák Provincia azonban nem szűnt meg, hanem száműzetésben működött tovább. A rendtagok elsősorban az osztrák, cseh és morva egyházmegyék szolgálatában álltak, de Európa más országaiban, sőt Észak-Amerikában, Ausztráliában és Algériában is dolgoztak. Ekkor kerültek 1773 után ismét jezsuiták Magyarországra is. Hám János szatmári püspök támogatása jóvoltából 1851–1853 között két jezsuita gyóntatói, hitoktatói és nevelőtanári feladatokat vállalt Szatmárnémetiben. ■ 1852-ben Ferenc József eltörölte a Társaságot kitiltó rendeletet, így az Osztrák Provincia ismét szabadon működhetett. Ekkor kezdte meg intézmények alapítását Csehországban és Magyarországon is. Csehországban 1853-ban alapították Mariaschein (Bohosudov) kollégiumát, 1866-ban Prága rezidenciáját. Magyarországon 1853-ban Nagyszombatban noviciátust, 1854-ben Pozsonyban kollégiumot állítottak fel, 1858-tól Szatmárnémetiben és Pozsegán konviktust vezettek. Ugyanebben az évben Ferenc József a rendtartománynak adományozta a nagykapornaki volt bencés apátságot a magyarországi intézményhálózat fejlesztésének anyagi alapjául. A birtokot az 1859-ben érkezett jezsuiták ténylegesen 1860-tól birtokolták. Ugyanebben az évben Kalocsán kollégium jött létre. ■ Az osztrák-magyar kiegyezést követően, 1871-től a rendtartomány az Osztrák-Magyar Provincia nevet viselte. Ezt követően további intézményei jöttek létre, nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon (Budapest, 1886), Boszniában, Horvátországban és Dalmáciában is. 1891-ben felmerült a magyar házak leválasztása és önálló rendtartománnyá szervezése, amelyre végül 1909-ben került sor. Ebben az évben létrejött a Magyar Rendtartomány a Magyar Királyság (Horvátország és Szlavónia nélküli) területén fennálló hat rendházból, valamint ezzel párhuzamosan az Osztrák Rendtartomány és az alárendelt horvát misszió. ■ 1919-ben az Osztrák Provinciáról leválasztották annak csehországi területét, valamint a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került rendházakat is, előbbiekből a Magyarországtól elcsatolt nagyszombati és pozsonyi házakkal együtt létrejött a Csehszlovák, utóbbiakból a Jugoszláv Viceprovincia. ■ Miután Ausztria 1938-ban német nemzetiszocialista megszállás alá került, államosították az osztrák jezsuiták legfontosabb intézményeit Innsbruckban, Grazban és Bécs-Kalksburgban. A rendtartomány két tagját 1944-ben kivégezték (Alois Grimm, Johann Steinmayr), egy harmadik 1945-ben börtönben halt meg (Johann Schwingshackl). A világháború után a legtöbb helyre visszatértek, de az 1950-es években, majd az 1980-as évektől több fontos intézményüket (Klagenfurt, Kalksburg) létszámhiány miatt fel kellett adniuk. Végül 2021-ben a rendtartomány egyesült a Német, Svájci és Lett-Litván jezsuita rendtartományokkal Közép-európai Rendtartomány (Provincia Europa Centralis) néven. ■ (Siptár Dániel, 2025)

Lelkiség

A jezsuiták a hármas szerzetesi fogadalom mellett külön engedelmességet fogadnak a pápának, mint Krisztus helytartójának, amely által elkötelezik magukat, hogy készek bárhová elmenni, ahová a Szentatya a hit hirdetése érdekében küldi őket. Az igazi jezsuita élet a Jézus személyiségétől való megérintettség jegyében áll. Ez a megérintettség a Szent Ignác-i Lelkigyakorlatokból táplálkozik. A Lelkigyakorlatok az Istenre irányultság, a Krisztus-központúság és a belső szabadság iskolája. ■ Elsősorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel, oktatással és médiával foglalkoznak, valamint szociális és egyéb lelkipásztori tevékenységet végeznek. Jelmondatuk: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” Küldetésük a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása. ■ A jezsuitáknak nincs sajátos munkaterületük. Amennyiben személyi állományuk és tehetségük megengedi, oda mennek, ahol jobban szolgálhatják Isten nagyobb dicsőségét. Figyelik az idők jeleit és a körülmények kihívásait, amelyekből felismerik Isten rájuk vonatkozó akaratát. Azokat a munkákat keresik, amelyekre nagyobb szükség van, az egyéni lelki vezetéstől a népmissziókig, a szociális tevékenységtől a tudományos munkáig, a középiskolai és egyetemi oktatásig. A világ minden táján megtaláljuk őket, ma a legnagyobb lélekszámú római katolikus férfi rend több mint 19 ezer taggal.

Archontológia
Tartományfőnökök: Pierling, Jakob (1846–1850); Lange, Peter (1850–1852); Beckx, Pieter Jan (1852–1853); Lange, Peter (viceprovincialis, 1853); Bosizio, Athanasius (1853–1856); Schwitzer, Anton (1856–1860); Patiss, Georg (1860–1866); Stieber, Georg (1866–1871); Bülow, Emil (1871–1877); Mayr, Johann (1877–1882); Milz, Josef (1882–1888); Schwaerzler, Franz (1888–1891); Seywald, Otthmar (1891–1894); Widmann, Franz (1894–1900); Forstner, Anton (1900–1906); Schwaerzler, Franz (1906–1909); Wimmer, Johann (1909–1915); Andlau, Karl Maria von (1915–1919); Leifert, Karl (1919–1924); Hatheyer, Franz (1924–1929); Ersin, Alois (1929–1936); Miller, Joseph (1936–1942); Beck, Johann (1942–1946); Bichlmair, Georg (1946–1949); Heinzel, Gottfried (1949–1955); Pinsker, Anton (1955–1961); Schasching, Johann (1961–1966); Pilz, Johann (1966–1972); Coreth, Emerich (1972–1977); Platzgummer, Helmut (1977–1983); Czerwinski, Josef (1983–1989); Komma, Gerwin (1989–1995); Riedlsperger, Alois (1995–2001); Leitner, Severin (2001–2008); Wisser, Gernot (2008–2014); Bürgler, Bernhard (2014–2021).
Bibliográfia

[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, III, 103-269. – Szöllőssy 1878, II, 3-13. – Tóth Mike 1904, 13-19. – Balanyi 1923, 250-268. – Balanyi 1933, 69-72. – Heimbucher 1933-1934 II, 130-340. – LThK 1957–1967 V, 912-920 (B. Schneider). – DIP 1974–2003, III, 1262-1345; VII, 1464-1471; IX, 498-504. – [Névtárak:] Catalogs of New Society of Jesus: https://arsi.jesuits.global/en/repertories/catalogs-of-new-society-of-j… – Bikfalvi Géza: Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003. Budapest, 2007. (METEM Könyvek 53) – [Könyvek, tanulmányok:] Festschrift zum 100 jährigen Jubiläum der österreichischen Ordensprovinz S. J. Wien, 1929 (Mitteilungen des Ignatiusbundes II. 2–3.). – Petruch 1992–1994, I, 77–80. – Gyenis András: A Társaság elterjedése Ausztriában és Magyarországon, in Provinciánk Hírei 2006:95, 53–63. – Mihalik Béla: Betiltástól az önálló rendtartományig, in Jezsuiták Magyarországon 2021, 308–352. – [Web:] Wikipedia/de (Jesuiten). – Kádár, Zsófia: Domicilia Provinciae Austriae Societatis Jesu / Die Niederlassungen der Österreichischen Jesuitenprovinz. Online Datenbank, 2023. URL: https://leveltar.jezsuita.hu/domicilia