Egyetemes rend adatai

Név (egyetemes rend)
Szent Jozafát Bazilita rend
Latin név (egyetemes rend)
Ordo Basilianus Sancti Josaphat (OSBM)
Névváltozatok (egyetemes rend)
Ordo S. Basilii Magni, Nagy Szent Bazil Rend
Felekezet
görögkatolikus
Férfi rend/női rend
férfi
Típus
pápai jogú monasztikus rend
Alapító
Nagy Szt. Bazil/Vazul (330–379)
Évszámok
1617 egyesítés; 1631.08.20. szentszéki jóváhagyás
Életmód
imádság, tanulmányok és munka, a keleti szakadárok !!! visszatérése a katolikus egységhez

Magyarországi szervezet adatai

Évszámok
1617 Szentháromság (litván) Kongregáció alapítása, 1624 pápa jóváhagyás, 1743 Nagy Szent Bazil Rend alapítása; 1780 Legszentebb Üdvözítő (galíciai) provincia alapítása; 1882 dobromili reform; 1908 Legszentebb Üdvözítőről nevezett Rutén Kongregáció; 1924 galíciai tartomány létrehozása; 1931 Szt. Jozafát nevének felvétele
Székhely
Lemberg / Lviv, вул. Б. Хмельницького 36.
Rövid történet

A Lengyel-Litván Államközösség területén 1596-ban jött létre a Breszt-litovszki unió, amely során a helyi ortodox népesség jelentős hányada egységre lépett a római katolikus egyházzal. Ezt az eseményt tekinthetjük a mai értelemben vett görögkatolikus egyház megszületésének. Az unió hatására az ország területén élő szerzetesi közösségekben is reformok kezdődtek Joszif Ruckij (lengyelül: Józef Welamin Rucki) kijevi metropolita (1614–1637) és barátja, Jozafát Kuncevics szerzetes vezetésével. Ruckij (1574–1637) rutén eredetű családban, de reformátusnak született. Tizenhét éves korától Prágában, a jezsuitáknál tanult, ahol áttért a római katolikus hitre. Würzburgban filozófiát hallgatott, majd Rómában, a Szent Atanáz Görög Kollégiumban folytatta teológiai tanulmányait, ahol pápai engedéllyel rítust váltott. Pappá szentelték, majd 1605-ben Vilniusba küldték. Ott találkozott a szintén rutén származású Jozafát Kunceviccsel, aki 1604-ben lett szerzetes a város Szentháromság monostorában. Három évvel később Ruckij is csatlakozott hozzá. Utóbbit hamarosan kijevi segédpüspökké szentelték majd 1614-ben metropolitává nevezték ki. Jozafátot, aki közben különböző monostorok igumenje volt, 1617-ben a polock-vityebszki érsekség segédpüspökévé szentelték, a következő évben már ő ült az érseki székben, de 1623-ban az ortodoxok Vityebszkben meggyilkolták. Jozafátot 1643-ban boldoggá, 1867-ben szentté avatták (ünnepe november 12). ■ Ruckij és Kuncevics latin mintára – a jezsuitáktól tanácsot kérve – igyekeztek a hozzájuk csatlakozó kolostorokat újjászervezni, központosítani. A metropolita vezetésével 1617-ben Novgorodovicsijben megtartották az első káptalant, amelyen öt monostor egyesült egy kongregációban. Rendi alkotmányuk Nagy Szent Bazil életszabályain (Tipikon) alapult. Elhatározták, hogy négyévente kell káptalant tartaniuk. A metropolita célja volt, hogy a szerzetesrenden keresztül terjessze az egyházi unió eszméjét. A Szentháromság (litván) Kongregáció szabályzatát, amelyhez a kijevi metropólia összes monostora tartozott, a Propaganda Fide római kongregáció 1624. okt. 4-én hagyta jóvá, VIII. Orbán pápa pedig Exponi nobis kezdetű brevéjével erősítette meg 1631. aug. 20-án. Az általános rendfőnök (protoarchimandrita) kezdetben a kijevi metropolita volt, de 1674-től a rendtagok saját elöljárót választottak, a metropolitának csak felülvizsgálati joga maradt. ■ Az 1720-ban tartott zamość-i zsinaton elfogadták, hogy a rutén püspököket a baziliták közül kell választani, de a protoarchimandritának és tanácsadóinak is be kell mutatni őket. 1739-ban a Lengyel-Litván Unió nyugat-ukrán területeinek monostorai az Istenszülő Oltalma (rutén) kongregációba tömörültek. XIV. Benedek pápa hatására 1743-ban, a dubnói káptalanon kimondták a két kongregáció (litván és a rutén) egyesülését Nagy Szent Bazil Rend néven. A Szentháromság Kongregációnak ekkor 66 kolostora és 445 szerzetese, a másiknak 129 kolostora és 700 szerzetese volt. Az új alkotmány szerint a rendi provinciákat a négy évente tartott káptalanokon megválasztott protoigumenek (tartományfőnök) vezették, akiknek kinevezését a protoarchimandrita (rendfőnök) erősítette meg. Ez utóbbit az általános káptalanon nyolcévente választották, székhelyét Rómában, a Szent Szergiosz és Bakkhosz templomhoz tartozó kolostorban tartotta. ■ Ruckij metropolita erőfeszítéseinek köszönhetően a bazilitáknak huszonkét ösztöndíjas helye volt Európa különböző pápai kollégiumaiban, így a rend jól képzett oktatókkal és tanárokkal rendelkezett, ami segített megőrizni a lengyel területeken is a rutén-ukrán nemzeti, vallási és kulturális identitást. A 18. század közepére már 83 iskolával rendelkeztek. A rend hanyatlása Lengyelország 1772-es felosztásával kezdődött, bár a jezsuiták feloszlatása után (1773) több iskolájukat ők kapták meg. Négy kolostorban nyomdájuk is működött, melyek közül a pocsajevié volt a legnagyobb. A szerzetesek soraiban számos festő, faragó és építész is tevékenykedett. ■ 1780-ban négy tartományra osztották a rendet: Szentháromság (litván), az Istenszülő Oltalma (rutén vagy lengyel), Szent Miklós (fehérorosz) és a Legszentebb Üdvözítő (galíciai). Lengyelország 1795. évi újabb felosztásával a rend helyzete egyre nehezebbé vált. Három rendtartománya az Orosz Birodalom területére esett. Sorsuk a folyamatos elsorvasztás lett, a rendtagok egy részét bebörtönözték, száműzték vagy kolostori fogságban tartották. Az utolsó öt bazilita monostort az orosz területeken a chelmi egyházmegyében, 1864 és 1872 között zárták be. Csupán a Habsburg Birodalom területén, a Galíciában és Magyarországon működő monostorok maradtak fenn, bár II. József (1780–1790) szekularizációs törekvései a rendet is érintették. Galíciában a 44 monostorból mindössze 14 maradt. ■ A rendi hanyatlás a 19. század végére vált súlyossá: Galíciában 1882-ben alig 60 tagjuk volt. Ennek hatására Kliment Szarnickij (1832–1909), a Legszentebb Üdvözítő tartomány protoigumenje felhívással fordult XIII. Leó pápához, hogy engedélyezze a rend reformját a jezsuiták bevonásával. Ezt a Keleti Kongregáció tanácsára a pápa 1882. május 12-én kelt Singulare Praesidium kezdetű apostoli levelével meg is tette. A rendet a kezdeményező kolostor után a „dobromili reform bazilita rendjének” nevezték. A megújított konstitúciókat a Keleti Kongregáció 1886. június 1-jén fogadta el, és X. Piusz pápa 1909. február 29-én hagyta jóvá. Addigra a galíciai házak többsége csatlakozott a reformhoz. A reform során a rendet kivonták a helyi püspökök joghatósága alól, és közvetlenül a Propaganda Fide Kongregáció alá rendelték, elöljárói (tartományfőnök, növendékházak igumenjei) 1904-ig jezsuiták voltak. 1908-tól Nagy Szent Bazil Rendje Legszentebb Üdvözítőről nevezett Rutén Kongregációjának (Ordinis S. Basilii Magni Congregatio Ruthena Ss. Salvatoris) nevezték. Ebben az időben kezdődött az amerikai kontinensen (főképp Argentínában és Braziliában) a bazilita missziós házak alapítása, amelyek ma is léteznek. ■ 1920-tól a galíciai tartományhoz tartoztak a munkácsi tartomány (csehszlovákiai, magyarországi, romániai és jugoszláviai) monostorai is. Ezek közül a jugoszláviai Szt. Cirill és Metód tartomány 1924-ben vált külön, tagjai a kőrösi görögkatolikus egyházmegye zágrábi szeminárumát és plébániáját vezették. A maradék „kárpátaljai” (Transcarpathica) viceprovinciához három monostor (Munkács, Ungvár, Máriapócs), a romániaihoz pedig egyedül a bikszádi tartozott. Ezek számára – megreformálásuk után – a Szentszék 1932-ben állított fel önálló tartományt Szent Miklós néven. A rend az 1931-ben tartott generális káptalanon vette föl Szt. Jozafát nevét (Ordo Basiliani Sancti Josaphat). Ekkor a legfőbb elöljáró (archimandrita) tisztsége különvált a tartományfőnökétől (protoigumen). Dionizije Tkačuk archimandrita Rómába, a Szent Szergiosz és Bakkhosz templom melletti kolostorba (Piazza della Madonna dei Monti) költözött, Stefan Rešetyło protoigumen pedig Lembergben maradt. ■ 1939-től a szovjet előrenyomulással a megszállt területeken a rendtagok üldözötté váltak, a görögkatolikus egyház felszámolásával (1947–1950 között) sokak illegalitásba kényszerültek, másokat bebörtönöztek, kivégeztek. 1950-re a szocialista blokk országaiban – Jugoszlávia és Lengyelország kivételével –, betiltották a baziliták tevékenységét. Eközben XII. Piusz pápa 1952. február 9-én kiadott Postquam Apostolicis kezdetű motu propriójával a monasztikus élet reformját rendelte el, melynek hatása alatt a rendi szabályzatokat újra átdolgozták. Ezeket a pápa 1954. június 14-én kiadott, Divus Basilius Magnus kezdetű brevéjével hagyta jóvá. 1960-ban a rend új római központba költözött, az Aventinus domb lábánál (Via San Giosafat 8.) ■ Az 1989-től induló politikai változásoknak köszönhetően a rend újra szabadon működhet, 2015 végén világszerte 89 monostora és 529 tagja volt, közülük 342 pap. A rend szabályzatát 2000 után újra átdolgozták, a 2009-ben befejezett művet a rendnek 2016-ban kellett volna jóváhagynia. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)

Lelkiség

Az ortodox szerzetesség, és annak uniált ága a nyugati kereszténységben használt kategóriák szerint monasztikus, szemlélődő életmódot folytat, Nagy Szent Bazil (†379) életszabályai szerint „ha a világtól elvonultan kitartóan imádkozunk és állandóan az Isten akaratáról elmélkedünk, bűneink szennyes foltjai is kitörölhetőek. Ez a fajta elmélkedés és imádság viszont aligha valósulhat meg abban a sokaságban, mely a lelkünket ide-oda ráncigálja, és a földi élet foglalatosságaival köti le” (Életszabályok, Bev., V). Az ukrán területeken a görögkatolikus baziliták a 17. századtól a szemlélődő életmód helyett a lelkipásztorkodásra és az oktatásra helyezték a fő hangsúlyt. A magyarországi rendtartományban csupán Máriapócson működött a 18. század végétől iskola. Az 1882-től kezdődő rendi reform is alapvetően a lelkipásztorkodásra összpontosított. A rendet „a haladó kor igényei […] oda kényszerítették, hogy hovatovább több és több szerepet vállaljon a közéleti tevékenységből az Egyház és a lelkek üdve érdekében. Úgyhogy ma felöleli mindama tevékenységet, ami a latin szertartású szerzetrendekben külön-külön található: népmissziók, lelkigyakorlatok, nevelés, lelkipásztorkodás, irodalom stb.” (MKA 1927, 255). Mindemellett a rend az egyházak közötti unió előmozdítását is fő céljának tekintette.

Elöljárók
Protoigumenek (tartományfőnökök): Peter Bapst SJ (1901–1904); Platonides Filas (1904–1920); Anastasius Kałyš (1920–1931†); Dionizije Tkačuk (1931–1932); Stefan Rešetyło (1932–1935); Vitalis Hradiuk (1935–?)
Bibliográfia

[Kézikönyvek, a rendről:] Karcsú 1867 I, 35-42. –Tóth Mike 1904, 25-29. – Balanyi 1923 52-75. – Heimbucher 1934–1934, I, 103-105. – LthK 1957–1967, II, 38-38 (P. Joannou). – DIP, I, 1082–1088 (Wawryk, M.). – Puskely 1998, I, 127-129. – MKLex 1993–2014, I, 673-674 (Pirigyi István). – MaMűL 2003–2014, I, 318-319 (Berki Feriz). – [Kézikönyvek, a rendtartományról:] Catalogus Ordinis S. Basilii Magni congregationis Rutheneae SS. Salvatoris, 1922–1930. – Catalogus Ordinis Basiliani Sti Josaphat Provinciae SS. Salvatoris, 1935, 1938. – Catalogus Ordinis Basiliani Sancti Josaphat, Romae 1949, 1950, 1962, 1964–1965, 1968–1969, 2011. – [Könyvek, tanulmányok:] Lutskay, Michael, Historia Carpatho-Ruthenorum, in Annales Musei Culturae Ukrainiensis Svidniciensis 11(1983), 41–183, 13(1988), 109–243, 14(1986), 93–261. – Шематизмъ иноковъ Чина Св. Василія Великаго Угорскія Области, на годъ 1870, Унгваръ 1869. – Nilles, Nikolaus, Symbolae ad illustrandam Historiae Ecclesiae Orientalis in Terris Coronae S. Stephani I–II, Oeniponte 1885. – A Szt. Bazil Rendről, in Görög Katholikus Szemle 4 (1903):40-42. –Каровець, Макарій, Велика Реформа Чина св. Василія В. 1882 р. 1–4, Жовква; Львів 1933; 1938. – Wojnar, Meletius M. OSBM, De regimine Basilianorum Ruthenorum a Metropolita Josepho Velamin Rutskyj Instauratorum, Roma 1949. – Welykyj, A. G. OSBM, Joannes Velamin Rutskyj in „Exitu Viarum” (1603–1608), in Analecta OSBM 1(1949), 9–38. – Welykyj, A. OSBM, Documenta Pontificum Romanorum historiam Ucrainae illustrantia (1075-1953) I-II, Romae 1953. – Welykyj, A. OSBM. Acta S. C. de Propaganda Fide Ecclesiam catholicam Ucrainae et Bielarusjae spectantia I. 1622–1667, Romae 1953. – Wojnar, Meletius M. OSBM, De Capitulis Basilianorum, Roma 1954. – Патрило, I., Нарис історії Василіян від 1743 до 1839 р., in Analecta OSBM 13(1988), 183–283. Pekar, Athanasius OSBM, The Origin of Monastic Life in Rus’-Ukraine, in Analecta OSBM 13(1988), 357–370. – Підручний, П. ЧСВВ, Василіянський Чин від Берестейського З'єднання (1596) до 1743 року, in Analecta OSBM 14(1992), 92–182. – Molnár István: Vallási kisebbség és kisebbségi vallás: Görögkatolikusok a régi és mai Lengyelországban, Budapest 1995. – Пекар, В. А., Нариси історії церкві Закарпаття I–II, Pим – Львів 1997. – Himka, John-Paul, Religion and Nationality in Western Ukraine: the Greek Catholic Church and the Ruthenian National Movement in Galicia, 1867-1900, Montreal 1998. – Fortună, Marius-Grigore: Il risveglio della vita monastica basiliana unita romena all’inizio del sec. XX-mo. Uomini, fatti e circostanze, in Studia Universitatis Babes Bolyai - Theologia Catholica 61(2016), 85–104. – Hren, Roman (Teodosio) OSBM, La potestà del superiore maggiore tra diritto comune e dirotto proprio, Dissertatio ad Doctoratum, Roma–Lviv, 2017. – Ювілей 400-ліття Василіянського Чину Святого Йосафата 1617 – 2017. Документи, події, матеріали. Місіонер, Жовква, 2019. – Terdik 2023.

A rendtartományhoz tartozó intézmények