Ungvári bazilita monostor

Az ungvári ortodoxok a türelmi rendeletet követően 1786-ban építettek templomot a vár szomszédságában, amelyben 1780-tól a görögkatolikus egyházmegyei szeminárium működött. Az ortodox közösség a 19. század végére szinte elnéptelenedett. Templomukat eladásra kínálták. Először az evangélikusok jelentkeztek, de az eladók inkább a munkácsi görögkatolikus egyházmegyének kínálták fel az épületet. Az egyházmegye az 1900. szept. 22-én megkötött szerződés szerint 16000 koronáért vásárolta meg a „Nagy utcán lévő” templomot, majd átadta a bazilita rendnek (Görög Katholikus Hirlap 1904, 4. szám). A vásárlás nem volt zökkenőmentes, ugyanis egyesek óvást tettek ellene a főispánnál, ezért csupán 1906-ra jutott nyugvópontra az eladás: „Az ungvári gör. kel. templomnak egyházmegyénk által való megvételét, mely öt év óta járja a különböző fórumokat, a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyta” (Görög Katholikus Szemle 1906, 1. szám). Ezek után Homa János tartományfőnök gyűjtést hirdetett „az Ungváron létesítendő Szent Bazil rendi monostor és internátusra (Görög Katholikus Szemle 1907, 24). A templom mellett emelendő új épület alapkövének szentelését Firczák Gyula munkácsi püspök végezte 1911. október 29-én. Az építkezés gyors ütemben haladt, 1912. június 7-én húzták fel az épület huszártornyára a hármas keresztet (Ung 1912, 23. szám). Ebben az évben megnyílt a négyszintes épület, amelyben internátusi gimnazista diákok, rendi növendékek és a novíciusok is éltek. A monostor felszentelése 1913-ban történt meg. Az építési munkákat Szabó György helyi vállalkozó cége végezte (Ung 51914, 1. szám). Az első világháború alatt az épületet Vöröskeresztes Kórházként használták, csupán kis részében maradhattak növendékek. 1918-ban itt tartották a rendi nagykáptalant, amelyen Papp Antal munkácsi püspök is jelen volt. ■ Az első világháború utáni határváltozások során (amelyet a trianoni békeszerződés rögzített) Ungvár 1918-tól Csehszlovákia területére került. A ház 1923-ban csatlakozott a rendi reformhoz, amelyet Munkács központtal galíciai baziliták vezettek. 1925. szeptember 23-án kezdte meg működését az épület alagsorában a professzionálisan felszerelt bazilita nyomda. Egy év múlva már azzal vádolták őket, hogy ukrán nacionalista, Lengyelország-ellenes röpiratokat nyomtatnak. A csehszlovák állam 1933-ban három magyar állampolgárságú rendtagot kiutasított. Az 1932-ben kánonilag felállított Szent Miklós Rendtartomány főnöke ide helyzete székhelyét, és 1937-ben az ungvári kolostorban tartották a második tartományi káptalant. 1937. szeptember 1-jén ukrán tanítási nyelvű klasszikus gimnáziumot nyitottak. Bővítették az internátust, nyomdát, raktárakat építettek. Ekkoriban építhették be az épület középtengelyében lévő belső kápolna két oldalán kialakított tetőteraszokat. ■ Az 1938. nov. 2-án hozott bécsi döntés után a város újra Magyarországhoz került. Az ukrán baziliták és a gimnázium átköltözött Nagybocskóra. Az ungvári ház kezelését átvette a rend magyar ágazata, a nyomdát és internátust tovább működtették, előbbit Dudás Bertalan felügyelte 1943-ig, tartományfőnöki kinevezéséig. 1941 tavaszáig a rendi noviciátus is itt működött. ■ Ekkor, az 1940-es években az egykori ortodox templomot is felújították, Boksay József helybéli festőművész falképekkel díszítette. Ebben az időben egy ruszin néprajzi, egyházművészeti gyűjtemény is helyet kapott az épületben (Kőszeghy Elemér Ingóságleletára, 1941, Iparművészeti Múzeum, Adattár). ■ 1945-ben Ungvár a Szovjetunió része lett. A szovjetek először a nyomdát kobozták el 1948-ban, majd 1949 áprilisában-májusában az épületeket is államosították, és azokat az 1960-as években az ungvári egyetemnek engedték át. A barokk templom tornyát lebontották, majd raktárrá, végül előadóteremmé alakították. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)