Bikszádi bazilita monostor

Bikszád a történeti Szatmár vármegyét északkeletről határoló Avas-hegység lábánál terül el. A falu melletti dombon 1699-ben kezdett monostort építeni a görög származású Izajás szerzetes, aki a munkácsi görögkatolikus egyházmegyét irányító – szintén görög származású – Johannes Josephus De Camillis püspök (1690–1706) közvetlen munkatársa lehetett. Izajás mielőtt Bikszádra telepedett volna, a partiumi görög kereskedők között szolgált, később De Camillis püspöktől kapott esperesi megbízást a bihari és szatmári román parókiák egy része felett. A bikszádi monostor építését a helyiek is támogatták: 1700. február 25-én hat helyi lakos (három Veres és három Kecskés vezetéknevű) azt a dombot, amelyen Izajás archimandrita építkezni kezdett, a rajta lévő mezővel együtt a monostornak adták. A monostort alapító szerzetesnek hamarosan komoly ellenfelei is akadtak, ugyanis még 1701 júniusa előtt brutálisan meggyilkolták. (A korábbi történeti munkák ezt tévesen 1703-ra teszik). A monostor későbbi szerzetesei és a történeti művek a tragikus véget ért szerzetest a hívek erkölcsi életének megtisztításáért, illetve az egyházi unió megerősítéséért folyó küzdelem áldozataként mutatták be, azonban 1701-ben a nagybányai esperesi kerület papjai arról panaszkodtak De Camillis püspöknek, hogy sokat szenvedtek a megboldogult Izajástól, mivel szegénységüket sem tekintve, gyakran többedmagával élősködött rajtuk. ■ Az első, fából épült monostor és templom Izajás halálakor még nem volt kész, azután pedig a monostor javainak egy részét katonák hordták szét, többi jószágát az áldozat testvére, Konstantin vitte el a püspök utasítására. Ennek ellenére a környékbeli papok és hívek a templom építését 1702-ben befejezték, július 12-én megáldották, és a miszticei bazilita kolostorból igument (házfőnököt) is hívtak bele. A templom alapjául szolgáló köveket Illés, ugocsai görögkatolikus esperes hozatta Gércéről, és részt vállalt a faanyag beszerzésében is. A kerületéhez tartozó Bikszád környéki falvak is különféle áldozatokkal segítették a monostor megépítését. Gróf Károlyi Sándor szatmári főispán 1703-ban, majd két évvel később ismét engedélyezte, hogy különböző egyházi személyek szabadon gyűjthessenek adományokat a monostor javára. A következő évtizedekben is lakott egy-két szerzetes a monostorban, de a monasztikus életet nem sikerült megszilárdítani., Ezért környék világi papsága kérésékre Olsavszky Mihály Mánuel munkácsi püspök 1757-ben hat szerzetest küldött a munkácsi kolostorból (két papot, egy diakónust és három laikus testvért). Ettől kezdve a bikszádi monostor szabályosan működő bazilita kolostornak tekinthető. ■ A templom Istenszülő ikonjának állítólagos könnyezése miatt 1770-ben vizsgálatot folytattak, ezért részletes leírás készült a szóban forgó képről is: az ikonosztázionon volt elhelyezve, a festő neve (Dionysius) rá volt írva. A kompozíció vászonalapozás nélkül, közvetlenül a táblára felhordott festékkel készült, amely már több helyen darabokban hullott. A könnyezés tényét az egyházmegyei hatóság nem hitelesítette, a kolostor mégis a környék kedvelt zarándokhelyévé fejlődött. Fatemplomáról a vizsgálat azt állapította meg, hogy boltozati gerendái között befújt a szél, és az egész nagyon nedves. Ekkor már folyt az új kőtemplom építése, ami valószínűleg 1765 körül kezdődött a régi templom közelében. A tanúk között négy kőműves neve is szerepelt, az egyik Jacobus Simmeth, a munkácsi építőmester fia volt. Az új barokk templom keletelt, nyugati homlokzati tornyos épület, hajójának keleti felén két oldalapszis, ún. klirosz is megjelenik, amelyek a kántorhelyek befogadására alkalmas épületrészek. A templom szentélyét egy, hajóját két csehsüvegboltozattal, a kliroszokat félkupolákkal fedték. A templom bejárati kapuja fölött olvasható, faragott kő felirat szerint az építkezést 1771-ben fejezték be: „Az Úr dicsőségére, Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére az avasi lakosok minden igyekezetével és a Nagy Szent Bazil Rendi szerzetesek sok munkájával épül ez a templom Mária Terézia császárnő uralkodása alatt, Bacsinszky András püspök és Benjámin igumen idejében.” Ismert a templom első toronygombjának latin, egyházi szláv és román nyelven írt, ma már csak töredékesen olvasható felirata. A latin változat szerint az új templomot 1775-ben építették, bár ez inkább a teljes befejezésének, illetve a toronykereszt fölhelyezésének dátuma lehet. A 19. században a templomot többször átalakították, a szentély keleti falához sekrestyét, a toronyhoz két további mellékteret, a kőkeretes, szegmensívvel záródó nyugati bejárat fölé timpanonos portikuszt emeltek, a század végén a torony új sisakot kapott. ■ A monostor 1898-ban leégett, de Pásztory Árkád házfőnök felújíttatta, és új ikonosztáziont készíttetett a Budapesten élő Spisák Imrével, akit már korábban, Kisbereznán is foglalkoztatott. Mivel időközben Pásztorynak súlyos konfliktusa támadt a renddel, ezért a képfal beállítása elmaradt. A templom belsejéről az 1930-as években készült fényképeken azonban látszik, hogy később ez a képállvány mégis bekerült a templomba. ■ Az első világháború utáni határváltozások során (amelyet a trianoni békeszerződés rögzített) Bikszád 1918-tól Románia területére került. Akkor ez volt a legfontosabb romániai bazilita monostor. Hamar elfogadta a rendi reformot, és az itteni szerzetesek nyomdát is működtettek. 1940 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott. ■ Romániában 1948-ban a görögkatolikus egyházat betiltották, a monostort bezárták, a szerzeteseket elűzték. A bezárt templomot 1988 és 1989 között újíttatta föl az ortodox egyház, rövidesen néhány szerzetes is ide költözött. A munka során a hajó tetőformája megváltozott, a kliroszok fölötti kúp alakú lett, a szentély és a sekrestye feletti huszártornyokat nem állították vissza, ahogy a külső vakolatdíszeket sem. A templomba új kifestés és teljesen új berendezés készült. Az ikonosztázion előtt önálló tartóban helyezték a kegykép egyik másolatát, amelyet az 1920-as években Agustin Pop bikszádi bazilita testvére, Aurel Pop szatmári festő készített az ikonról. Ezek egyike Szatmárra, egy másik Kolozsvárra, a harmadik Bikszádra került. Így a bikszádi templom újra fontos zarándokhellyé fejlődött. Az eredeti, a 18. századi leírásban ismertetett képet a baziliták az üldöztetések alatt gondosan elrejtették, ma is az ő tulajdonukban van, néhány éve Bukarestben szakszerűen restaurálták. Jelenleg a rendszerváltás után épített rózsapallagi (Prilog) bazilita monostorban őrzik, várva, hogy visszatérhessen eredeti helyére. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)