Titulus
Szent Péter és Pál
Típus
rendház
Felekezeti jelleg
görögkatolikus
Létesítés éve
1699
Megszűnés/államosítás éve
1948
Cím
Bikszád / Bixad
Története

Bikszád a történeti Szatmár vármegyét északkeletről határoló Avas-hegység lábánál terül el. A falu melletti dombon 1699-ben kezdett monostort építeni a görög származású Izajás szerzetes, aki a munkácsi görögkatolikus egyházmegyét irányító – szintén görög származású – Johannes Josephus De Camillis püspök (1690–1706) közvetlen munkatársa lehetett. Izajás mielőtt Bikszádra telepedett volna, a partiumi görög kereskedők között szolgált, később De Camillis püspöktől kapott esperesi megbízást a bihari és szatmári román parókiák egy része felett. A bikszádi monostor építését a helyiek is támogatták: 1700. február 25-én hat helyi lakos (három Veres és három Kecskés vezetéknevű) azt a dombot, amelyen Izajás archimandrita építkezni kezdett, a rajta lévő mezővel együtt a monostornak adták. A monostort alapító szerzetesnek hamarosan komoly ellenfelei is akadtak, ugyanis még 1701 júniusa előtt brutálisan meggyilkolták. (A korábbi történeti munkák ezt tévesen 1703-ra teszik). A monostor későbbi szerzetesei és a történeti művek a tragikus véget ért szerzetest a hívek erkölcsi életének megtisztításáért, illetve az egyházi unió megerősítéséért folyó küzdelem áldozataként mutatták be, azonban 1701-ben a nagybányai esperesi kerület papjai arról panaszkodtak De Camillis püspöknek, hogy sokat szenvedtek a megboldogult Izajástól, mivel szegénységüket sem tekintve, gyakran többedmagával élősködött rajtuk. ■ Az első, fából épült monostor és templom Izajás halálakor még nem volt kész, azután pedig a monostor javainak egy részét katonák hordták szét, többi jószágát az áldozat testvére, Konstantin vitte el a püspök utasítására. Ennek ellenére a környékbeli papok és hívek a templom építését 1702-ben befejezték, július 12-én megáldották, és a miszticei bazilita kolostorból igument (házfőnököt) is hívtak bele. A templom alapjául szolgáló köveket Illés, ugocsai görögkatolikus esperes hozatta Gércéről, és részt vállalt a faanyag beszerzésében is. A kerületéhez tartozó Bikszád környéki falvak is különféle áldozatokkal segítették a monostor megépítését. Gróf Károlyi Sándor szatmári főispán 1703-ban, majd két évvel később ismét engedélyezte, hogy különböző egyházi személyek szabadon gyűjthessenek adományokat a monostor javára. A következő évtizedekben is lakott egy-két szerzetes a monostorban, de a monasztikus életet nem sikerült megszilárdítani., Ezért környék világi papsága kérésékre Olsavszky Mihály Mánuel munkácsi püspök 1757-ben hat szerzetest küldött a munkácsi kolostorból (két papot, egy diakónust és három laikus testvért). Ettől kezdve a bikszádi monostor szabályosan működő bazilita kolostornak tekinthető. ■ A templom Istenszülő ikonjának állítólagos könnyezése miatt 1770-ben vizsgálatot folytattak, ezért részletes leírás készült a szóban forgó képről is: az ikonosztázionon volt elhelyezve, a festő neve (Dionysius) rá volt írva. A kompozíció vászonalapozás nélkül, közvetlenül a táblára felhordott festékkel készült, amely már több helyen darabokban hullott. A könnyezés tényét az egyházmegyei hatóság nem hitelesítette, a kolostor mégis a környék kedvelt zarándokhelyévé fejlődött. Fatemplomáról a vizsgálat azt állapította meg, hogy boltozati gerendái között befújt a szél, és az egész nagyon nedves. Ekkor már folyt az új kőtemplom építése, ami valószínűleg 1765 körül kezdődött a régi templom közelében. A tanúk között négy kőműves neve is szerepelt, az egyik Jacobus Simmeth, a munkácsi építőmester fia volt. Az új barokk templom keletelt, nyugati homlokzati tornyos épület, hajójának keleti felén két oldalapszis, ún. klirosz is megjelenik, amelyek a kántorhelyek befogadására alkalmas épületrészek. A templom szentélyét egy, hajóját két csehsüvegboltozattal, a kliroszokat félkupolákkal fedték. A templom bejárati kapuja fölött olvasható, faragott kő felirat szerint az építkezést 1771-ben fejezték be: „Az Úr dicsőségére, Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére az avasi lakosok minden igyekezetével és a Nagy Szent Bazil Rendi szerzetesek sok munkájával épül ez a templom Mária Terézia császárnő uralkodása alatt, Bacsinszky András püspök és Benjámin igumen idejében.” Ismert a templom első toronygombjának latin, egyházi szláv és román nyelven írt, ma már csak töredékesen olvasható felirata. A latin változat szerint az új templomot 1775-ben építették, bár ez inkább a teljes befejezésének, illetve a toronykereszt fölhelyezésének dátuma lehet. A 19. században a templomot többször átalakították, a szentély keleti falához sekrestyét, a toronyhoz két további mellékteret, a kőkeretes, szegmensívvel záródó nyugati bejárat fölé timpanonos portikuszt emeltek, a század végén a torony új sisakot kapott. ■ A monostor 1898-ban leégett, de Pásztory Árkád házfőnök felújíttatta, és új ikonosztáziont készíttetett a Budapesten élő Spisák Imrével, akit már korábban, Kisbereznán is foglalkoztatott. Mivel időközben Pásztorynak súlyos konfliktusa támadt a renddel, ezért a képfal beállítása elmaradt. A templom belsejéről az 1930-as években készült fényképeken azonban látszik, hogy később ez a képállvány mégis bekerült a templomba. ■ Az első világháború utáni határváltozások során (amelyet a trianoni békeszerződés rögzített) Bikszád 1918-tól Románia területére került. Akkor ez volt a legfontosabb romániai bazilita monostor. Hamar elfogadta a rendi reformot, és az itteni szerzetesek nyomdát is működtettek. 1940 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott. ■ Romániában 1948-ban a görögkatolikus egyházat betiltották, a monostort bezárták, a szerzeteseket elűzték. A bezárt templomot 1988 és 1989 között újíttatta föl az ortodox egyház, rövidesen néhány szerzetes is ide költözött. A munka során a hajó tetőformája megváltozott, a kliroszok fölötti kúp alakú lett, a szentély és a sekrestye feletti huszártornyokat nem állították vissza, ahogy a külső vakolatdíszeket sem. A templomba új kifestés és teljesen új berendezés készült. Az ikonosztázion előtt önálló tartóban helyezték a kegykép egyik másolatát, amelyet az 1920-as években Agustin Pop bikszádi bazilita testvére, Aurel Pop szatmári festő készített az ikonról. Ezek egyike Szatmárra, egy másik Kolozsvárra, a harmadik Bikszádra került. Így a bikszádi templom újra fontos zarándokhellyé fejlődött. Az eredeti, a 18. századi leírásban ismertetett képet a baziliták az üldöztetések alatt gondosan elrejtették, ma is az ő tulajdonukban van, néhány éve Bukarestben szakszerűen restaurálták. Jelenleg a rendszerváltás után épített rózsapallagi (Prilog) bazilita monostorban őrzik, várva, hogy visszatérhessen eredeti helyére. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)

Archontológia

Elöljárók; Maxim Ágoston (1912–); Pop Lucián (1940–1942); Maxim Athanáz (1942–1943); Marina György (1943–1948)

Bibliográfia
Basilovits, Joannicius: Brevis notitia fundationis Theodori Koriathovits, Cassoviae, 1799. – Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei, és polgári esmérete II, Buda, 1810. – Шематизмъ иноковъ Чина Св. Василія Великаго Угорскія Области, на годъ 1870. Унгваръ 1869, 15–16. – Szöllőssy 1878, I, 137. – Vajay Imre: A bikszádi gyógyfürdő Szatmár megyében, Szatmár 1886. – Hodinka Antal: A munkácsi görög katholikus püspökség története, Budapest, 1909. – Hodinka Antal: A munkácsi gör. szert. püspökség okmánytára I. 1458–1715, Ungvár, 1911. – Lutskay, Michael, Historia Carpatho-Ruthenorum, in Науковий Збірнік Музею української култури в Свиднику 16(1990), 86–87. – Dudás 1993, 23. – MKLex 1993–2014 (bikszádi bazilita kolostor, Pirigyi István). – Rus, Emanuil: Mănăstirea Bixad, Oradea, 1995. – Haiduc Vămeanul, Gheorghe: Monografia Mănăstirii Bixad din Ţara-Oaşului, Cluj-Napoca, 2005. – Ciubotă, Viorel et alii (ed.): Episcopia greco-catolică de Munkacevo: Documente, Satu Mare–Ujgorod 2007. – Terdik Szilveszter: A bikszádi monostor kegyképének eredete, in „Rómából Hungáriába”: Nemzetközi konferencia Joannes Josephus De Camillis (1641-1706) munkácsi püspök halálának 300. évfordulóján, szerk. Véghseő Tamás, Nyíregyháza, 2008, 321–345. – Terdik Szilveszter: L’origine dell’icona miracolosa del monastero di Bikszád, in Da Roma in Hungaria: Atti del convegno nel terzo centenario della morte di Giovanni Giuseppe De Camillis, vescovo di Munkács/Mukacevo (1689–1706), a cura di Tamás Véghseő, Nyíregyháza, 2009, 295–317. – Maxim, Atanasie: Memorii, Baia-Mare 2009. – Terdik Szilveszter: Bikszád, ortodox templom, in Középkori egyházi építészet Szatmárban, szerk. Kollár Tibor, Nyíregyháza, 2011, 392–394. – Fortună, Marius-Grigore, Il risveglio della vita monastica basiliana unita romena all’inizio del sec. XX-mo. Uomini, fatti e circostanze, in Studia Universitatis Babes Bolyai - Theologia Catholica 61(2016), 85–104. – Ghişan, Nicolae, Istoria cutremurătoare a Icoanei făcătoare de minuni de la Mănăstirea Bixadin, in Gazeta de Nord-Vest, 2017.05.17. URL: https://www.gazetanord-vest.ro/2017/05/istoria-cutremuratoare-a-icoanei-facatoare-de-minuni-de-la-manastirea-bixad/ (letöltés: 2024.9.1). – Terdik Szilveszter: Monastierové chrámy baziliánov v Uhorsku v 18. storočí, in História Rádu baziliánov sv. Jozafáta, ed. Jaroslav Coranič, Prešov, 2017, 133–148. – Vida-Simiti, Ionuţ: The Arrest of the Basilians Atanasie Maxim and Gheorghe Marina in the Attempt to Incriminate the Greek-Catholic Bishop Alexandru Rusu: Studia Universitatis Babes Bolyai - Historia 63(2018), 158–177. – Honca, Ciprian-Emanuel: Árkád Pásztory, Egumen la Bixad şi moşier în Tur. Ducumente, Cluj-Napoca 2020. – Terdik 2023.
Projekt
Szerzetes Magyarország 1918–1993
Név
Bikszádi bazilita monostor

Az intézménynek otthont adó települések

Település Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Bikszád 1699 1948

DMappák