Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
A 19. századi iparosodó és polgáriasodó európai társadalmak kihívásaira a katolikus egyház számos intézménye igyekezett feleletet adni, de az egyik legsikeresebb köztük a Bosco Szent János által alapított Szalézi Társaság lett. Don Bosco 1841-től kezdve foglalkozott „veszélyeztetett” társadalmi közegben növekvő fiúk nevelésével Torino Valdocco nevű külvárosában. Tevékenységéhez idővel munkatársak is csatlakoztak. Közösségük 1854-ben kezdte Szalézi Szent Ferenc nevét használni. Bosco 1859-ben alapította meg a társaságot, amely 1869-ben nyert pápai elismerést, mint papok és laikus testvérek egyszerű fogadalmas kongregációja, amelynek célja, hogy biztosítsa az ifjúságnevelő munka folyamatosságát és kiterjesztését. ■ Az I. világháború végén az Osztrák-Magyar Monarchia területén működő szalézi intézetek számának szaporodása, illetve Monarchiát felszabdaló új határok és a nemzetek közötti feszült viszony következtében, Paolo Albera általános rendfőnök 1919. nov. 27-én kelt rendeletével kettéosztotta a ►Szent Őrangyalról nevezett közép-európai rendtartományt egy ►lengyel–jugoszláv és egy német–osztrák–magyar részre. Az előbbi örökölte a régi rendtartomány auschwitzi (oświęcimi) székhelyét, az utóbbi pedig a Szent Őrangyal titulust. A német–osztrák–magyar tartomány 12 rendházat fogott össze, köztük a Magyarországon fekvő péliföldszentkeresztit és a nyergesújfaluit. Székhelye az 1903-ban alapított bécsi intézetbe (Hagenmüllergasse) került, első tartományfőnöke pedig ennek igazgatója, a sziléziai származású August Hlond (későbbi bíboros, poznani, majd varsói érsek) volt. ■ A ► magyar provincia önállósítása után a rendtartomány nevében a jelző „osztrák–németre” egyszerűsödött, székhelye pedig München lett, mivel Bécs a tartománynak földrajzi értelemben a perifériájára került. 1935-ben az ausztriai intézeteket leválasztották a németországiakról, ekkor az osztrák rendtartomány kapta meg a Szent Őrangyalok titulust (székhelye újra Bécs lett), a német védőszentje Szt. Bonifác lett, székhelye maradt Münchenben, és élén 1941-ig Franz Niedermayer maradt. ■ (Szekér Barnabás, 2026)
A szaléziak célja Don Bosco példáját követve nevelni és evangelizálni a fiatalokat, elsősorban a szegényebbeket és a hátrányos helyzetűeket. A rendalapító lelkiségét és pedagógiáját a krisztusi reményből fakadó optimizmus és öröm határozta meg. Az egyének és a világ sokszínűsége felé nyitott és bizalomteli, a személyiség kibontakoztatását segíteni hivatott módszerük alapja a személyes odafordulás és a hiteles, elfogadó jelenlét. Közösségeik életét és működését kezdettől egyszerűség és anyagi igénytelenség jellemezte, valamint az adott társadalmi közegben rendelkezésükre álló eszköztár (pl. tömegkommunikációs eszközök, tevékenységformák) tudatos és kreatív felhasználása. A „modern” világhoz való alkalmazkodás és az egyházias külsőségek mellőzése a 19. századi Piemont kultúrharcos közegében tevékenykedő Don Bosco ideje óta meghatározza a rend kultúráját, és tükröződik ennek olyan alapvető elemeiben is, mint a hivatalok semleges elnevezése (intézet, igazgató stb.), vagy hogy sajátos rendi habitus helyett papi reverendát, ill. a testvérek civil ruhát hordanak.
[Kézikönyvek:] Heimbucher 1933-1934 II, 392-399. – LThK 1957–1967 IX, 263-264 (G. Söll). – DIP 1974–2003, VIII, 1689-1714. – Puskely 1998, II, 1172-1175. – [Névtárak:] Elenco Generale SDB. – [Könyvek, tanulmányok:] Die Salesianer Don Boscos auf österreichischem Reichsgebiet 1887-1938 und in Deutschland bis zur Teilung der Provinz, hrsg. V. P. Josef Pitzl SDB, Wien, [1975]. – Georg Söll SDB: Die Salesianer Don Boscos (SDB) im deutschen Sprachraum 1888-1988, München, 1989. – Maria Maul FMA: Provinzial P. Dr. Franz Niedermayer SDB (1882-1969) als „Baumeister“ des Don-Bosco-Werkes im deutschen Sprachraum, Linz, 2009. – [Web:] https://sdb.org – Wikipedia/de (Salesianer Don Boscos)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok