Budapest–óbudai szalézi intézet

A Jó Pásztor-nővérek 1892-ben nyitották meg Óbudán, a Szőlő utcában leányotthonukat. Ehhez 1901-ben egy – szintén Jó Pásztor titulusú – templom is épült. A templom lelkésze, Fischer Ágoston (1863–1918) kezdeményezésére, több adományozó összefogásával 1912-ben egy fiúnevelő-otthont is alapítottak a közelben, a Kiscelli utca 79. alatt. A Senki Fiainak Háza, majd Szent Alajos Ház vezetésére a fenntartó egyesület Fischer halála után új, tartós megoldást keresett, amelyet a Szalézi Társaságban talált meg. ■ A szerződés aláírása után az első rendtagok 1920. október 6-án költöztek be a Szent Alajos Házba. A Szent Alajos Segítő Egyesület tagjai egyúttal beléptek a szalézi munkatársak közé. A ház akkor 20 férőhellyel rendelkezett. Ezt rászoruló, zömmel árva fiúk töltöttek be, akik szállást, élelmezést, ruhát és felügyeletet kaptak, és a városrész különböző iskoláiba jártak. A szaléziak rövidesen ünnepnapi oratóriumot is nyitottak, a bentlakó diákok számára Oltáriszentség- és Immaculata-társulatot, az oratoristáknak Mária-kongregációt és Szívgárdát hoztak létre. Ugyanezek a fiatalok a Szent Alajos Kör és a Don Bosco Ifjúsági Gárda égisze alatt vettek részt szabadidős és kultúrprogramokon, illetve részben szervezték is őket (pl. sikeres színielőadásokat). Eleinte mindössze 3–5, az 1930-as évek elejétől 7–8 rendtag szolgált Óbudán, közöttük 3–4 növendék. Tevékenységük az iskolai hitoktatásra, illetve a Jó Pásztor-nővérek intézeteiben (leányotthon, Irgalom Háza) és a Szent Margit Kórházban folytatott lelkipásztori munkára is kiterjedt. A Szent Alajos Ház egyszintes épületét 1925–1928 között emeletes udvari szárnnyal bővítették, amelynek földszintjére tanuló- és játszóhelyiségek kerültek, emeletére a bentlakó növendékek hálóterme. 1927-ben sikerült megszerezniük a Bécsi út 175. számú telket, amely a lábánál ér össze a Kiscelli utcai telek lábával. A Bécsi úti oldalon alakították ki a Segítő Szűz tiszteletére szentelt nyilvános kápolnájukat, amelyet 1933. szept. 24-én szenteltek fel. (Addig a funkciót a Szent Alajos Ház kis imaterme látta el.) A telek hátsó részén álló földszintes épületben újabb hálótermet alakítottak ki. 1934-ben „a hatalmas telken elszórva alacsony földszintes házikók állanak. … [amelyek] ötven gyermeknek adnak hajlékot”, ellátásukat a főváros évi 1115 pengős segélye, illetve magánadományok tették lehetővé (Tolnai Világlapja, 1934). 1937-ben adományként megkapták a Bécsi út 177. sz. telket és házat. A telkek gyarapodásával többször terveztek komolyabb építkezéseket (az első terveket Foerk Ernő készítette még az 1920-as évek végén), ám ezek nem valósultak meg. ■ 1944 őszén–telén az óbudai intézet Kiss Mihály igazgató vezetésével számos zsidó gyermeknek és felnőttnek nyújtott menedéket. A háború után az intézet élete visszatért a kerékvágásba, a kápolna helyreállítására is sor került 1946–1949 között. Az intézetet 1950-ben államosították. A kórházlelkészi szolgálatot 1949-ben megtiltották, az internátus valószínűleg még az 1949/50. tanévben is működött, de a tanév vége után az épületek a kerületi tanács tulajdonába kerültek át, a rendtagoknak pedig az addigi raktárépületben alakítottak ki néhány cellát. ■ A kápolna használatban maradt, 1951–1977 közötti igazgatója, Szép Zoltán révén az 1950-es években a Regnum Marianum közösség papjainak egyik találkozóhelyeként is szolgált. Az épületek és az udvar többi részét a tanács változatos célokra használta. ■ A két Bécsi úti telket 1990-ben visszakapta a kápolnaigazgatóság, 1991-ben pedig a kápolnával együtt a szalézi rend. ■ (Szekér Barnabás, 2026)