Nyergesújfalui szalézi intézet

A Péliföldszentkereszten 1913-ban letelepedő szaléziak hamar elkezdték a terjeszkedés lehetőségeit keresni, mert a régi kegyhely sem elhelyezkedése, sem az épületek mérete folytán nem volt alkalmas arra, hogy minden növendékképzési funkciónak (internátus jelölteknek gimnáziumi oktatással, noviciátus és filozófiai tanulmányi ház) megfeleljen. A legközelebbi nagyobb település, a Duna déli partján fekvő Nyergesújfalu gyorsan a látókörükbe került. 1918-ban Metzker József nyergesújfalusi plébános és fivére, Metzker Károly nagymarosi takarékigazgató anyagi segítségével sikerült megvásárolniuk két, egymással szomszédos házat a plébánia mellett: a nagyobbikat, amelyben vendéglő üzemelt, Noll Miklóstól, a kisebbiket, amelyet addig egy gyógyszertár bérelt, Mayer Ferenctől. ■ A Tanácsköztársaság közjátékát követően 1919. okt. 6-án a fiúinternátus a hozzá tartozó gimnáziumi tanfolyammal együtt Szentkeresztről a sebtében átalakított épületekbe költözött. A nagyobbik ház utcafrontján két nagyobb helyiségben kapott helyet a Segítő Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolna és a színházterem. A helyhiány miatt rövidesen napirendre került a bővítés, amelynek előkészületei 1931 körül kezdődtek. Kiss Mihály igazgató Brenner Jánossal (a szombathelyi szalézi intézet építészével) terveztetett nagyszabású, új épületet. Az alapkőletételre 1935. jún. 2-án került sor, és az 1935/36. tanévben már használatba is vették az elsőként felhúzott kétemeletes szárnyat (amely a meglévő házak mögött a Duna felé húzódott), ám a terv további részei nem valósultak meg. ■ Az internátus létszáma az első évben 52 volt, majd évi 70-90 főre emelkedett, végül az új épület megnyitása után a 100-140-et is elérte. Itt is megvalósultak a szalézi nevelés jellemző módszerei: a nagyobb diákokat Mária-kongregációba, a kisebbeket más kegyes társulatokba szervezték; ünnepnapokon a helyi gyermekeknek is szóló oratóriumot tartottak; diák-rezesbandát tartottak fenn, nagyobb ünnepeken színdarabokat adtak elő, mozit üzemeltettek, a dolgozó fiatalok és felnőttek számára előadásokat, közismereti oktatást szerveztek. 1940-től saját havi újságot adtak ki Nyuszi címmel. ■ Az intézmény sajátos vonását a gimnáziumi oktatás adta, ugyanis az intézet a papi, illetve szalézi hivatás előszobája kívánt lenni, és ezt a szerepet be is töltötte. A korszakban a rendbe jelentkezők közel fele innen lépett be a noviciátusba. ■ Miután 1948 nyarán államosították az iskolákat és az internátust, a két régi ház még a szaléziak kezén maradt, és ott Mészáros Lajos igazgató tartományfőnöki megbízásból ún. teológiai előkészítő iskolát szervezett papi, ill. szerzetesi pályára készülő fiúk számára a régi gimnázium V–VIII. osztályának tanterve szerint, az egyházmegyék és más rendek mintájára. Ez két éven át működött, évi 18–20 diákkal. ■ 1950 májusában a hatóságok kitették a szerzeteseket a nagyobbik házból (az ingóságokat az udvarra dobva és az ajtókat lelakatolva), ezután bezárt az előkészítő iskola, és a rendtársak nagy része távozott. Csak ketten maradtak helyben, őket június 18/19-én virradó éjjel Máriapócsra deportálták. ■ A szalézi kápolna 1960-ig megőrizte a funkcióját. 1954-ig Csupor Zoltán szalézi atya gondozta (aki 1950 tavaszán a plébániára költözött át), majd a nyergesújfalusi plébánosok látták el, amíg rossz állapota miatt be nem zárták. A két „régi” házat – benne a kápolnával – 1962-ben elbontották, helyükre egy új blokk, később pedig tornacsarnok épült. ■ (Szekér Barnabás, 2026)