Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Szűz Mária Szolgáinak Rendje egy firenzei remeteközösségből nőtt ki a 13. század első felében. A hagyomány szerint 1233-ban hét előkelő, jámbor férfinak közös látomásban megjelent Szűz Mária, és azt tanácsolta nekik, hogy kezdjenek bűnbánó életet. 1240-ben a Senario-hegyre (Monte Senario) költöztek, majd megtelepedtek Itália és Németország több városában. A végleges pápai jóváhagyást a rend 1304-ben XI. Benedek pápától kapta. ■ A 16. század végén Monte Senario kolostorából reformmozgalom indult, amelyet szigorított aszketizmus és böjt jellemezett. 1612-ben V. Pál pápa jóváhagyta új konstitúcióikat (Costituzioni de’ romiti del sacro eremo di Santa Maria de’ Servi di Monte Senario). ■ Habsburg II. Ferdinánd főherceg özvegye, Gonzaga Anna Katalin (1566–1621) 1607-ben Innsbruckban kettős (klauzúrás és fogadalmak nélküli) női kolostort alapított a „Szent Szűz szolgálóinak”, amelybe maga is belépett. A nővérek lelki gondozására 1613-ban férfikolostort alapított, amelyben a Monte Senario-i remeték reformált szabályait és ruháját vezették be. Ezzel létrejött a szervita rend külön ága, a „német obszervancia”, amely a következő évtizedek során tucatnyi kolostort alapított a Habsburg Birodalom tartományaiban, többek között Magyarországon is. Ezek 1714-től az osztrák-tiroli, 1756-tól pedig az ►osztrák-magyar rendtartományhoz tartoztak, amelynek székhelye 1901-től a budapesti rendházban volt. ■ Az első világháború után a két országban fekvőországban, fekvő rendházak közös kormányzása komoly nehézségekbe ütközött, így felmerült a rendtartomány szétválasztása. Ekkor az osztrák részen öt (Bécs, Fraknó, Jeutendorf, Maria Langegg, Schönbüchel), Magyarországon pedig csak két rendház működött. Előbbieket az angol származású rendfőnök, Moore M. Ágoston 1928-ban a ►tiroli rendtartományhoz csatolta, a magyarországiaknak pedig mint rektorátusnak, részleges önállóságot adott. ■ Ennek köszönhetően a magyar hivatások száma is megnőtt, amely a rend hazai fénykorához vezetett. Korábban a magyarországi szerviták egy része külföldről érkezett, többen közülük sosem tanultak meg magyarul. A hivatásoknak köszönhetően a rend komoly fejlődésnek indult Magyarországon. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök 1928-ban a szervitákra bízta a népszerű Pesthidegkút melletti máriaremetei kegyhelyet, amely egyébként feltétele volt annak, hogy önálló rendtartománnyá válhassanak. A szerviták népszerűségét nagyban elősegítették a Mária országát hirdető nagyszabású egyházi események, mint az 1938-as Eucharisztikus Kongesszus. 1938-ban a szerviták lehetőséget kaptak a budakeszi melletti Makkosmária lelkipásztori szolgálatának ellátására, 1939 őszétől pedig Makón a szervita atyák vették át a Szent Gellért Fiúnevelői Intézet vezetését. 1940-ben az egymással szomszédos Súron és Csatkán telepedtek le Czapik Gyula veszprémi püspök jóváhagyásával. Végül 1948-ban Törökszentmiklóson alapítottak rendházat, szintén Czapik Gyula, de már mint egri érsek támogatásával. ■ 1941-ig a magyar rendtartományt olasz és német ajkú atyák vezették. Az első magyar származású tartományfőnök 1941-ben került a tartomány élére a budapesti születésű Héder M. László személyében, aki a rend római főiskolájának tanári karából érkezett. 1946-ban XII. Pius pápa jóváhagyta a rektorátus provinciai rangra emelését. Így Héder László után 1947. máj. 16-án, az első magyar rendtartományi gyűlésen Ángyán M. Fülöpöt választották meg tartományi perjelnek. ■ 1950-ben a szerzetesrendek betiltásakor a magyar szervita rendtartománynak 41 tagja volt. A kommunista rendőrség a makói rendház lakóit jún. 9/10-én egri rendtársaikhoz deportálta, majd mind a hét rendházat államosították. A szerviták legtöbbjét a püspökök vették egyházmegyei szolgálatba, Csete M. Ágoston tartományfőnök Piliscsaba plébánosa volt, mások a civil életben helyezkedtek el. ■ A kommunizmus megszűnésekor, 1990-ben már csak három rendtag élt Magyarországon (Csete M. Ágoston, Váry M. Bonajunkta, Póka M. Elek). Így csak az egri rendházban indult újra a közösségi élet 1993-ban, ahová Csete M. Ágoston tartományfőnök halála után Hubert M. Moons generális 1998-tól külföldi (olasz, flamand, mexikói) szervitákat küldött. Azonban 2008-ban a generális káptalan úgy döntött, hogy utánpótlás hiányában megszünteti a közösséget. ■ (Goreczky Tamás, Koltai András, 2025)
A szervita szerzetesek célja önmaguk és minden ember megszentelése, Szűz Mária tisztelete révén, amely régebben elsősorban a Fájdalmas Anya tiszteletére összpontosult. Életükhöz Mária példájából nyernek inspirációt, minden tettüket Márián keresztül Krisztusnak szentelik, és arra törekszenek, hogy mélyítsék el magukban Mária szerepének ismeretét Krisztus és az Egyház titkában, hogy ennek gazdagságát közvetíthessék mások felé. Naponta imádkozták a Hétfájdalmú Szűz Mária olvasóját. Az Üdvözlégy Mária (Ave Maria) imádság ezen kívül is végigkísérte a szerviták napjait. Beillesztették az imaórák és olvasmányok elejére és végére, valamint a szentmisébe, a lépcsőima elé. Prédikációikat az „Ave Maria” szavakkal kezdték és fejezték be. Az is szokássá vált, hogy minden szervita egyik szerzetesi nevéül Mária nevét vette fel. Más koldulórendekhez hasonlóan a szerviták is a lelkipásztori szolgálatban találták meg fő tevékenységüket. A prédikálás, hitoktatás, gyóntatás, társulatok szervezése révén is Szűz Mária tiszteletét terjesztették, és szívesen vállalták Mária-kegyhelyek gondozását. ■ (Koltai András, 2025)
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, II, 176-184. – Balanyi 1923, 174-176. – Balanyi 1933, 46-47. – Heimbucher 1933–1934, I, 576-588. – LThK 1957–1967, IX, 694-695 (A. M. Rossi). – DIP 1974–2003, VIII, 1398-1423. – Marienlexikon 1988–1994, 144-146. – Puskely 1998, 1216-1222. – MKLex 1993–2014, XIII, 233-234 (Diós István). – MaMűL, XI, 172-176 (Medgyesy S. Norbert). – Buben 2002–2012, III/2, 257-293. – OKZR 2005–2007 I, 161-172 (Karl Suso Frank OFM). – [Névtárak:] MKA 1927, 246. – MKA 1929, 252-254. – MKA 1930-1931, 243-244. – Somorjai 2008, 220. – OKN 2000-2001, II, 393–395. – [Könyvek, tanulmányok:] – Giani, Arcangelo: Annalium Sacri Ordinis Fratrum Servorvm B. Mariae Virginis a suae institutionis exordio centuriae quatuor, Pars I-II, Florentiae, 1618–1622. – 2. ed. cum additionibus et castigationibus variis, Aloysius Mariae Garbu, Vol. I-III, Lucae, 1719–1725. URL: https://www.deutsche-digitale-bibliothek.de/entity/123098076. – Romer, Augustinus Maria OSM: Servitus Mariana auspiciis Austriacis in Germania, Hungaria et Boemia Regnis reparata, seu historia Ordinis Servorum B. Maria Virginis, Viennae, 1667. URL: http://data.onb.ac.at/ABO/%2BZ165306009.s – Alessio Rossi: Manuale di storia dell’Ordine dei Servi di Maria (1233–1954), Roma, 1956. – Mooney, Christopher M.: The Servite Germanic Observance (1611-1668), Roma, 1976 (Scrinium historiale, VII). – Foster, Luke M.: Theology and theologians in the Servite Germanic Observance, 1636–1783, Roma 1978 (Scrinium historiale, XII). – Pötscher, Augustin: Geschichte des Servitenordens, Salzburg, 2001. – Wolff, Gottfried M. OSM – Mooney, Chris: Serviten: 400 Jahre in Österreich, Innsbruck, 2011. – Čapská, Veronika: Představy společenství a strategie sebeprezentace: Rád servitů v habsburské monarchii (1613-1780) [Képzelt közösség és a reprezentáció stratégiái: A szervita rend a Habsburg Monarchiában], Praha, 2011. – László, Stefan: Loretto im Burgenland: Beiträge zur Geschichte des Wallfahrtortes und des Servitenkonventes, Loretto, 1994. – Fekete 2009.– Koltai András: Szervita rend. [https://szerzetes.hypotheses.org/koldulorendek/szervita]
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok