Súr-csatkai szervita rendház

A szerviták letelepedését a csatkai Mária-kegyhely mellett Rott Nándor veszprémi püspök (1917–1939) vetette fel először. A tervet azonban csak Czapik Gyula püspök (1939–1943) vitte sikerre, miután panaszok merültek fel a súri plébános ellen. A püspök a Csatka melleti Szentkút kegyhelyet, valamint a vele határos Súr község plébániáját és Csatka önálló lelkészségét ajánlotta fel a rend számára, amelyet az elfogadott. A szerviták 1940. aug. 1-jén vették át a plébánia és a lelkészség vezetését. Hamarosan fellendítették a csatkai kegyhely életét is, amelyet kiépítettek, és megújították a kegykápolnát. Ezzel párhuzamosan a csatkai Sarlós Boldogasszony és a súri Nagyboldogasszony plébániatemplomot is felújították. Ekkor kerültek a súri templom belső díszítőfestésébe a szervita rendre utaló elemek. Rendházként a súri plébániaház szolgált, általában három–négy páter és két–három laikus testvér tartozott hozzá, de egy részük Csatkán lakott. A házfőnök egyben a súri plébánosi teendőket is ellátta (kivéve 1941–1944 között, amikor Kovács Angelusz volt a plébános). A rendház egy másik tagja csatkai lelkész és egyben a kegyhely vezető lelkésze volt. Ezt a tisztséget Luluk Bonfilius (1940–1943), Póka Elek (1944) majd Németh M. Alajos (1945–) töltötte be. ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950-ben történt betiltása után a rend egy-egy tagja plébánosként, illetve lelkészként helyben maradhatott: Súrban Erdélyi M. Ferenc (1951-ig), majd Molnár Márton (1951/1952), Csatkán pedig Németh M. Alajos (1951-ig). Miután távozniuk kellett, mindkét plébániát a veszprémi egyházmegye papjai vették át, akik egyébként szintén felszámolt szerzetesrendek tagjai voltak. Súron Nováky Lajos kapucinus (1952–1961), Kovács Remig bencés (1961–1971) és Kelety Géza ciszterci (1971–1974), Csatkán pedig Halász Piusz ciszterci (1951–1961), majd Pócza Dezső Árpád ferences (1961–1986) szolgált. ■ A csatkai kegyhelyen 1861 óta éltek remeték, akik önkéntes kápolnagondnokként gondozták a Szentkutat, a kápolnát és annak környékét, sekrestyési teendőket láttak el és szolgálatára voltak a búcsúsoknak. Az utolsó csatkai szervita Laták M. Károly testvér volt, aki 1958-ban tért vissza „remeteként” a kegyhelyre, és ott is halt meg 1973-ban. ■ (Goreczky Tamás, 2025)