Makói szervita rendház

A szerviták 1939-ben telepedtek meg Makón, amikor Glattfelder Gyula csanádi püspök rájuk bízta a Szent Gellért nevét viselő fiúinternátus vezetését. Az első szervita szerzetesek (Ángyán M. Fülöp házfőnök, Német M. Alajos, Váry M. Bonajunkta) 1939. szept. 2-án foglalták el működési helyüket az intézetben. A szerviták a konviktus vezetése és a diákok tanulmányainak felügyelete mellett vállalták a püspöki kápolna lelkészi teendőinek ellátását (szentmisék, gyóntatás, szentbeszédek), a városi Szent István kórház betegeinek és nővéreinek lelki gondozását (szentmisék, betegek szentsége), továbbá hitoktatói munkát végeztek a kereskedelmi, a polgári és a Bajza utcai általános iskolában, sőt bekapcsolódtak a tanyai pasztorációba is. 1942-ben a Makón működő szervita atyák számát négyre emelték, és a rend örökös használatba megkapta a rendháznak is helyet adó konviktusi épületet. A püspöki kápolna 1943/1944-ben történt kibővítése után a szomszédos középiskola ünnepi szentmiséinek is otthont adott. ■ Ebben az időben kerültek színes üvegablakok a kápolnába, amely a városi értelmiség találkozóhelye lett. ■ 1948-ban, a magyarországi teljes kommunista hatalomátvétel évében az egyházi iskolákat, így a Szent Gellért-konviktust is államosították. Az erről szóló jegyzőkönyv felvétele aug. 28-án történt. A szerviták még egy évig az intézmény egy leválasztott részében maradhattak, de 1949-ben végleg el kellett hagyniuk az intézményt, amely ekkor már úgynevezett népi kollégiumként működött. Az 1949. márc. 3-án felvett jegyzőkönyv alapján csak néhány bútort és személyes tárgyat vihettek magukkal. A szervitákat ezzel teljesen kitiltották a konviktus területéről, de a kápolnában és a környék templomaiban még tovább működhettek. Bonajunkta, Piusz és Miklós atyák átköltöztek a görög katolikus egyház segédlelkészi lakásába (Dózsa György utca 25.), és hitoktatóként kaptak alkalmazást a helyi plébános kisegítésére. A következő évben, a magyarországi szerzetesrendek felszámolása során, 1950. június 9-én este a makói szervitákat az egri rendházba deportálták. 1950 őszén a csanádi egyházmegye több szervita atyát is átvett egyházmegyei szolgálatba. A makói kápolnában ketten teljesítettek lelkipásztori szolgálatot: Dely M. Brúnó (Dely Péter) templomigazgató és Takács M. Gábor (Takács József) káplán. ■ (Goreczky Tamás, 2025)