Egri szervita rendház

A szerviták letelepedésére Egerben I. Lipót király 1687-ben adott engedélyt, mivel a török kiűzése után a várat védő németajkú katonáknak szükségük volt németül beszélő tábori papokra. A következő évben, 1688. júl. 31-én érkezett Egerbe Vintscher Simon, a szervita rend német tartományának vezetője és két rendtársa, hogy az egri püspökkel a rend letelepedéséről tárgyaljon. 1689-ben két szervita pap és egy laikus testvér érkezett Bécsből Egerbe, velük kezdődött a rend állandó jelenléte a városban. Míg a minoriták, jezsuiták és ferencesek a város belsejében, az Eger-patak jobb partján álló török dzsámikat foglalták el, a szervitáknak a patak bal oldalán, közvetlenül a vár tövében épült, kívül és belül színesre festett dzsámi és környéke jutott, mely azóta is a „Cifra Hóstya” nevet viseli. Akkor a dzsámi körül tizenkét vályogházikó állt, de ezek közül csak kettő volt olyan állapotban, hogy átmeneti otthont nyújthatott a betelepült szervitáknak, amíg a kolostoruk felépül. Az építkezést az esztergomi érsek és az egri püspök támogatta. A dzsámiból hamarosan templom lett, a főoltárra először a „Piéta”, vagyis az Isten Fiát ölében tartó Fájdalmas Anya szobra került, amelyet a bécsi szerviták adományoztak 1689-ben. Később, 1691-ben főoltárára Szent János apostol és evangélista (az egri főegyházmegye patrónusa) képe került, a Fájdalmas Anya kegyszobrát pedig az erre a célra kialakított oldalkápolnába helyezték. ■ A két vályogház átalakításával felépült kolostor 1703-ban, a kurucok Egerbe való betörésekor, a város nagy részével együtt tűz martaléka lett. Ezután új rendház épült, amelyben – ellentétben az előző épület közös szobáival – már minden szerzetes külön cellában lakhatott. A templomot 1724-ben kezdték építeni, és ezt követően határozták el, hogy mellé nagyobb rendházat emelnek. A munkálatok 1728-ban kezdődtek Csemy László perjel vezetésével, az alapkövet ápr. 22-én tette le Erdődy Gábor egri püspök. A templom oldalkápolnája, sekrestyéje, kórusa és a rendház nagyobbik része 1733-ra elkészült. A szerviták ekkor költöztek be az új rendházba, mely 1739-ben kilenc új szobával és boltíves ebédlővel gazdagodott. Mai alakját Kianast Győző perjelsége alatt nyerte el 1749-ben. A templom építését 1736-ban fejezték be, a templomtorony 1751/1752-ben épült. ■ Az egri szervita templom kegyszobra hamarosan búcsújáróhely lett. A szerviták minden hónap harmadik vasárnapján egész napos szentségimádást tartottak, német és magyar szentbeszédekkel. Szeptember harmadik vasárnapja lett az évi nagy búcsú állandó időpontja, a Fájdalmas Szűzanya ünnepe. Ekkor a püspök vagy valamelyik kanonok körmenetet vezetett a szervita templomtól a székesegyházba, amelyre a Fájdalmas Anya kegyszobrát is magukkal vitték. Az ünnep Eger város határain túlról is nagyobb tömegeket vonzott. ■ A kegyhely népszerűsége ellenére 1857-ben csak hat szervita élt a kolostorban, (4 felszentelt pap, 1 testvér, 1 novícius). A 19. század folyamán a kolostor lakóinak száma mindvégig 5-8 fő között változott. Mivel a városban több más rendház és templom is működött, a szerviták bevételei mérsékeltek voltak. A Fájdalmas Anya búcsúja önmagában nem tudta eltartani a rendházat és a szerzeteseket. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy a rendtartomány Bécsből ide helyezte teológiai stúdiumát, s így a képzésért támogatást tudott nyújtani. Az anyagi problémák azonban nem változtak, rendszeresen kértek mise-intenciókat a pesti rendháztól. ■ Egerben az 1700-as évektől egy plébánia működött, amíg Szmrecsányi Lajos egri érsek 1943. január 1-i hatállyal az eddigi egyetlen egri plébánia területéből két új plébániát választott le. Ezek egyikének központja a szervita templom lett, első plébánosának Csete M. Ágostont nevezték ki. ■ A magyarországi szerzetesrendek feloszlatásakor, 1950-ben a kommunista hatalom a szervita rendet is betiltotta. A rendház épületét államosították, de a lelkész számára a földszinten átmenetileg meghagytak négy szobát és a templom mögötti épületben is kettőt, kis udvarrésszel. A Széchenyi úti telket a rajta lévő épülettel, a két pincét és a kántorlakást szintén államosították. ■ A rendszerváltozás után az egykori szervita rendházak közül egyedül itt indult újra a közösségi élet 1993-ban, de 1998-ra a szerviták csak ketten maradtak, mindketten nyolcvan év felettiek. Ezért Hubert M. Moons generális külföldi (olasz, flamand, mexikói) szervitákat küldött, sőt 2001-ben maga is odaköltözött. Azonban 2008-ban a generális káptalan úgy döntött, hogy utánpótlás hiányában megszünteti a közösséget. ■ (Goreczky Tamás, 2025)