Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Szűz Mária Szolgáinak Rendje egy firenzei remeteközösségből nőtt ki a 13. század első felében. A hagyomány szerint 1233-ban hét előkelő, jámbor férfinak közös látomásban megjelent Szűz Mária, és azt tanácsolta nekik, hogy kezdjenek bűnbánó életet. 1240-ben a Senario-hegyre (Monte Senario) költöztek, majd megtelepedtek Itália és Németország több városában. A végleges pápai jóváhagyást a rend 1304-ben XI. Benedek pápától kapta. ■ A 16. század végén Monte Senario kolostorából reformmozgalom indult, amelyet szigorított aszketizmus és böjt jellemezett. 1612-ben V. Pál pápa jóváhagyta új konstitúcióikat (Costituzioni de’ romiti del sacro eremo di Santa Maria de’ Servi di Monte Senario). ■ Habsburg II. Ferdinánd főherceg özvegye, Gonzaga Anna Katalin (1566–1621) 1607-ben Innsbruckban kettős (klauzúrás és fogadalmak nélküli) női kolostort alapított a „Szent Szűz szolgálóinak”, amelybe maga is belépett. A nővérek lelki gondozására 1613-ban férfikolostort alapított, amelyben a Monte Senario-i remeték reformált szabályait és ruháját vezették be. Ezzel létrejött a szervita rend külön ága, a „német obszervancia”, amely a következő évtizedek során tucatnyi kolostort alapított a Habsburg Birodalom tartományaiban, többek között Prágában (1627) és Bécs Roßau elővárosában (1639), valamint Mária-kegyhelyeken, mint Maria Waldrast (Tirol, 1622), Kreuzberg (Bonn mellett, 1635) és Maria Luggau (Karintia, 1636). Magyarországon is az obszerváns szervitákra bízta 1644-ben Johann Rudolf von Stotzingen, a Sopron megyei szarvkői uradalom birtokosa azt a lorettói kápolnát, amelyet a Lajta mellett, Stotzing (később Lajtaszék) falu közelében emelt. ■ Magyarország középső részének az oszmán uralom alóli fölszabadulása után, 1687-ben a szervita rend Pesten és Egerben is megtelepedett, ahol egy-egy török mecsetet kaptak meg. További, a tiroli szerviták által átvett zarándokhelyek voltak Mariahilfberg (Alsó-Ausztria, 1672) és Maria Weißenstein (Tirol, 1718), továbbá kolostoraik voltak még Frohnleitenben (Stájerország, 1679), Voldersben (a Hypolitus Guarinoni orvos által 1620-1654 között épített különleges templom mellett, 1694), és Kötschachban (Karintia, 1713). ■ A reformált német szervita vikariátus kolostorai 1633-tól egy rendtartományt alkottak (Provincia Germaniae), amely 1714-ben egy tiroli (osztrák) és egy cseh provinciára vált szét, majd az elsőből 1756-ban ismét két provincia keletkezett: a tiroli (7 konventtel) és az ►osztrák-magyar (11 konventtel). ■ II. József császár 1783 és 1788 közötti intézkedéseivel felszámolta az innsbrucki kolostor mellett működő kettős női kolostort, valamint bezáratott több kegyhelyet. A tiroli szerviták azonban 1804-ben visszatértek Maria Luggau-ba, 1836-ban pedig visszavásárolták Maria Weißenstein templomát, majd 1845-ben visszaköltöztek Maria Waldrast-ba és Frohnleiten-be, sőt 1817-ben átvették Rattenberg (korábban ágostonos) kolostorát is. 1901-ben a Schneebergen fekvő Mariahilfberg (Gutenberg) rendházát az osztrák-magyar rendtartománytól a tiroli vette át. Eközben a provincia tagját, Albuin M. Patscheidert 1853-ban a rend generálisává választották, aki a rendet ismét a fejlődés útjára állította. ■ Az első világháború után az ► osztrák-magyar közös tartomány kormányzása komoly nehézségekbe ütközött, így az angol származású Augustin M. Moore rendfőnök 1928-ban megszüntette, és az ausztriai házakat a ►tiroli rendtartományhoz csatolta. Ugyanakkor 1926-ban az Ausztriától Olaszországhoz csatolt Maria Weißenstein kolostorát a velencei szervita rendtartomány vette át. ■ Ausztria német megszállása után a nemzetiszocialista hatalom 1938-ban egyszerűen kisajátította az innsbrucki kolostort, és abba kormányhivatalnokok költöztek. A város 1943 decemberi bombázásakor a templom és a kolostor nagy része megsemmisült. De a szerviták már 1945-ben megkezdték újjáépítését, és amit lehetett, eredeti formájában állítottak helyre. ■ A 20. század második felében a rendtartomány több németországi alapítással is próbálkozott. A vesztfáliai Gelsenkirchen-Buer-ben 1952-től építettek templomot és kolostort, majd ezt követték Düsseldorf-Rath (1956), valamint a bajorországi Weihenlinden (1962) és Viehausen (1975) kolostorai. A csehországi kommunista diktatúra bukása után, 1994-ben újraélesztették Gratzen (Nové Hrady) kolostorát, amelyet 2006-ban létszámhiány miatt kénytelenek voltak átadni a Mária Családja (Rodina Panny Marie) közösségnek. Emiatt távoztak már 1953-ban Maria Langegg-ből, majd Frohnleitenből (1965), Rattenbergből (1971), Maria Jeutendorf-ból (1978), Kötschach-ból (1979), Schönbühelből (1980), Fraknóról (1981), valamint a németországi kolostorokból (utoljára Buerből, 2020), továbbá 2009-ben Bécsből (Roßau) és 2025-ben Voldersből. Ezt követően a rendtartományhoz két tiroli (Innsbruck, Maria Waldrast), egy karintiai (Maria Luggau), és egy alsó-ausztriai (Mariahilfberg) rendház tartozik. ■ (Koltai András, 2025)
A szervita szerzetesek célja önmaguk és minden ember megszentelése, Szűz Mária tisztelete révén, amely régebben elsősorban a Fájdalmas Anya tiszteletére összpontosult. Életükhöz Mária példájából nyernek inspirációt, minden tettüket Márián keresztül Krisztusnak szentelik, és arra törekszenek, hogy mélyítsék el magukban Mária szerepének ismeretét Krisztus és az Egyház titkában, hogy ennek gazdagságát közvetíthessék mások felé. Naponta imádkozták a Hétfájdalmú Szűz Mária olvasóját. Az Üdvözlégy Mária (Ave Maria) imádság ezen kívül is végigkísérte a szerviták napjait. Beillesztették az imaórák és olvasmányok elejére és végére, valamint a szentmisébe, a lépcsőima elé. Prédikációikat az „Ave Maria” szavakkal kezdték és fejezték be. Az is szokássá vált, hogy minden szervita egyik szerzetesi nevéül Mária nevét vette fel. Más koldulórendekhez hasonlóan a szerviták is a lelkipásztori szolgálatban találták meg fő tevékenységüket. A prédikálás, hitoktatás, gyóntatás, társulatok szervezése révén is Szűz Mária tiszteletét terjesztették, és szívesen vállalták Mária-kegyhelyek gondozását. ■ (Koltai András, 2025)
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, II, 176-184. – Tóth Mike 1904, 75-77. – Balanyi 1923, 174-176. – Balanyi 1933, 46-47. – Heimbucher 1933-1934, I, 576-588. – LThK 1957–1967, IX, 694-695 (A. M. Rossi). – DIP 1974–2003, VIII, 1398-1423. – Marienlexikon 1988–1994, 144-146. – Puskely 1998, 1216-1222. – MKLex 1993–2014, XIII, 233-234 (Diós István). – MaMűL, XI, 172-176 (Medgyesy S. Norbert). – Buben 2002–2012, III/2, 257-293. – OKZR 2005–2007, I, 161-172 (Karl Suso Frank OFM). – [Névtárak:] Szöllőssy 1878, I, 187-189. – [Könyvek, tanulmányok:] Giani, Arcangelo: Annalium Sacri Ordinis Fratrum Servorvm B. Mariae Virginis a suae institutionis exordio centuriae quatuor, Pars I-II, Florentiae, 1618–1622. – 2. ed. Aloysius Mariae Garbu, Vol. I-III, Lucae, 1719–1725. URL: https://www.deutsche-digitale-bibliothek.de/entity/123098076. – Romer, Augustinus Maria OSM: Servitus Mariana auspiciis Austriacis in Germania, Hungaria et Boemia Regnis reparata, seu historia Ordinis Servorum B. Maria Virginis, Viennae, 1667. URL: http://data.onb.ac.at/ABO/%2BZ165306009. –Alessio Rossi: Manuale di storia dell’Ordine dei Servi di Maria (1233–1954), Roma, 1956. – Mooney, Christopher M.: The Servite Germanic Observance (1611-1668), Roma, 1976 (Scrinium historiale, VII). – Foster, Luke M.: Theology and theologians in the Servite Germanic Observance, 1636–1783, Roma 1978 (Scrinium historiale, XII). – Pötscher, Augustin M.: Geschichte des Servitenordens, Salzburg, 2001. – Wolff, Gottfried M. OSM – Mooney, Chris: Serviten: 400 Jahre in Österreich, Innsbruck, 2011. – Čapská, Veronika: Představy společenství a strategie sebeprezentace: Rád servitů v habsburské monarchii (1613-1780) [Képzelt közösség és a reprezentáció stratégiái: A szervita rend a Habsburg Monarchiában], Praha, 2011. – László, Stefan: Loretto im Burgenland: Beiträge zur Geschichte des Wallfahrtortes und des Servitenkonventes, Loretto, 1994. – Fekete 2009. – Koltai András: Szervita rend, in Szerzetesség a koraújkori Magyarországon. URL: https://szerzetes.hypotheses.org/koldulorendek/szervita/. – [Web:] Wikipedia/de (Serviten). – http://www.serviten.at/ – https://www.ordensgemeinschaften.at/portal/ordenswiki/address/524.html
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok