Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Szűz Mária Szolgáinak Rendje egy firenzei remeteközösségből nőtt ki a 13. század első felében. A hagyomány szerint 1233-ban hét előkelő, jámbor férfinak közös látomásban megjelent Szűz Mária, és azt tanácsolta nekik, hogy kezdjenek bűnbánó életet. 1240-ben a Senario-hegyre (Monte Senario) költöztek, majd megtelepedtek Itália és Németország több városában. A végleges pápai jóváhagyást a rend 1304-ben XI. Benedek pápától kapta. ■ A 16. század végén a Monte Senario kolostorából reformmozgalom indult, amelyet szigorított aszketizmus és böjt jellemezett. 1612-ben V. Pál pápa jóváhagyta új konstitúcióikat (Costituzioni de’ romiti del sacro eremo di Santa Maria de’ Servi di Monte Senario). ■ Habsburg II. Ferdinánd főherceg özvegye, Gonzaga Anna Katalin (1566–1621) 1607-ben Innsbruckban kettős (klauzúrás és fogadalmak nélküli) női kolostort alapított a „Szent Szűz szolgálóinak”, amelybe maga is belépett. A nővérek lelki gondozására 1613-ban férfikolostort alapított, amelyben a Monte Senario-i remeték reformált szabályait és ruháját vezették be. Ezzel létrejött a szervita rend külön ága, a „német obszervancia”, amely a következő évtizedek során tucatnyi kolostort alapított a Habsburg Birodalom tartományaiban. ■ A reformált szervita vikariátus kolostorai 1633-tól egy ►rendtartományt alkottak (Provincia Germaniae), amely 1714-ben egy ►osztrák-tiroli és egy cseh provinciára vált szét, majd az elsőből 1756-ban ismét két provincia keletkezett: a tiroli (7 konventtel) és az osztrák-magyar (11 konventtel). Utóbbiak közül hat Magyarországon volt (Eger, Fraknó, Lorettó, Pest, Stotzing, Vát). ■ II. József császár 1783 és 1788 közötti intézkedései nyomán az osztrák-magyar rendtartományban csupán három magyarországi kegyhely (Lorettó, Stotzing, Vát) kolostorai szűntek meg. A megmaradt rendházak vagy már régóta plébániát vezettek (Fraknó, Schönbühel) vagy II. József idejében bíztak rájuk plébániát (Bécs, Maria Langegg, Gutenstein/Mariahilfberg, Jeutendorf) vagy pedig városi lelkipásztorkodással foglalkoztak (Pest, Eger). ■ A 19. század végén a magyarországi születésű rendtagok a rendtartomány létszámának kb. egyharmadát tették ki, amely valamivel magasabb volt az osztrákok számánál (miközben 20 %-uk olasz származású volt). Részben ennek volt köszönhető, hogy Franz Sal. M. Brichta tartományfőnök 1900-ben a Schneebergen fekvő Mariahilfberg rendházba költözött, majd amikor azt 1901-ben átadták a tiroli rendtartománynak, Budapestet választotta székhelyéül, és ez így is maradt a rendtartomány fennállásának hátralevő idejében. ■ Az első világháború után a két országban fekvő rendházak közös kormányzása komoly nehézségekbe ütközött, így felmerült a rendtartomány szétválasztása. Ekkor az osztrák részen öt (Bécs, Fraknó, Jeutendorf, Maria Langegg, Schönbüchel), Magyarországon pedig csak két rendház működött. Előbbieket az angol származású rendfőnök, Moore M. Ágoston 1928-ban a ►tiroli rendtartományhoz csatolta, a ►magyarországiaknak pedig mint rektorátusnak, részleges önállóságot adott. Mindez azt jelentette, hogy az osztrák-magyar tartomány megszűnt. ■ (Koltai András, 2025)
A szervita szerzetesek célja önmaguk és minden ember megszentelése, Szűz Mária tisztelete révén, amely régebben elsősorban a Fájdalmas Anya tiszteletére összpontosult. Életükhöz Mária példájából nyernek inspirációt, minden tettüket Márián keresztül Krisztusnak szentelik, és arra törekszenek, hogy mélyítsék el magukban Mária szerepének ismeretét Krisztus és az Egyház titkában, hogy ennek gazdagságát közvetíthessék mások felé. Naponta imádkozták a Hétfájdalmú Szűz Mária olvasóját. Az Üdvözlégy Mária (Ave Maria) imádság ezen kívül is végigkísérte a szerviták napjait. Beillesztették az imaórák és olvasmányok elejére és végére, valamint a szentmisébe, a lépcsőima elé. Prédikációikat az „Ave Maria” szavakkal kezdték és fejezték be. Az is szokássá vált, hogy minden szervita egyik szerzetesi nevéül Mária nevét vette fel. Más koldulórendekhez hasonlóan a szerviták is a lelkipásztori szolgálatban találták meg fő tevékenységüket. A prédikálás, hitoktatás, gyóntatás, társulatok szervezése révén is Szűz Mária tiszteletét terjesztették, és szívesen vállalták Mária-kegyhelyek gondozását. ■ (Koltai András, 2025)
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, II, 176-184. – Tóth Mike 1904, 75-77. – Balanyi 1923, 174-176. – Balanyi 1933, 46-47. – Heimbucher 1933-1934, I, 576-588. – LThK 1957–1967, IX, 694-695 (A. M. Rossi). – DIP 1974–2003, VIII, 1398-1423. – Marienlexikon 1988–1994, 144-146. – Puskely 1998, 1216-1222. – MKLex 1993–2014, XIII, 233-234 (Diós István). – MaMűL, XI, 172-176 (Medgyesy S. Norbert). – Buben 2002–2012, III/2, 257-293. – OKZR 2005–2007, I, 161-172 (Karl Suso Frank OFM). – [Névtárak:] Szöllőssy 1878, I, 187-189. – SchemOSMProvAH 1897. – [Könyvek, tanulmányok:] Giani, Arcangelo: Annalium Sacri Ordinis Fratrum Servorvm B. Mariae Virginis a suae institutionis exordio centuriae quatuor, Pars I-II, Florentiae, 1618–1622. – 2. ed. Aloysius Mariae Garbu, Vol. I-III, Lucae, 1719–1725. [DDB] – Romer, Augustinus Maria OSM: Servitus Mariana auspiciis Austriacis in Germania, Hungaria et Boemia Regnis reparata, seu historia Ordinis Servorum B. Maria Virginis, Viennae, 1667. [ÖNB] –Alessio Rossi: Manuale di storia dell’Ordine dei Servi di Maria (1233–1954), Roma, 1956. – Mooney, Christopher M.: The Servite Germanic Observance (1611-1668), Roma, 1976 (Scrinium historiale, VII). – Foster, Luke M.: Theology and theologians in the Servite Germanic Observance, 1636–1783, Roma 1978 (Scrinium historiale, XII). – Pötscher, Augustin: Geschichte des Servitenordens, Salzburg, 2001. – Wolff, Gottfried M. OSM – Mooney, Chris: Serviten: 400 Jahre in Österreich, Innsbruck, 2011. – Čapská, Veronika: Představy společenství a strategie sebeprezentace: Rád servitů v habsburské monarchii (1613-1780) [Képzelt közösség és a reprezentáció stratégiái: A szervita rend a Habsburg Monarchiában], Praha, 2011. – László, Stefan: Loretto im Burgenland: Beiträge zur Geschichte des Wallfahrtortes und des Servitenkonventes, Loretto, 1994. – Fekete 2009. – [Web:] Wikipedia/de (Serviten). – http://www.serviten.at/ – Koltai András: Szervita rend, in Szerzetesség a koraújkori Magyarországon. URL: https://szerzetes.hypotheses.org/koldulorendek/szervita/.
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok