Magyar Premontrei Cirkária
Latin név
Circaria Hungariae Ordinis Canonicorum Regularium Praemonstratensium
Névváltozatok
Praepositura S. Joannis Baptiste de Castro Jászó Ordinis Praemonstratensis, Praepositura S. Michaelis Archengeli de Csorna Ordinis Praemonstratensis, Ordo Canonicorum Regularium Praemonstratensium de Csorna/Castro Jászó, Csornai/Jászóvári Premontrei Kanonokrend, Csornai/Jászóvári Premontrei Kanonokrendi Prépostság

Egyetemes rend adatai

Név (egyetemes rend)
Premontrei Rend
Latin név (egyetemes rend)
Candidus et Canonicus Ordo Canonicorum Regularium Praemonstratensium (OPraem)
Névváltozatok (egyetemes rend)
Premontrei Kanonokrend, premontreiek
Felekezet
római katolikus
Férfi rend/női rend
férfi
Típus
pápai jogú szabályozott kanonoki rend
Alapító
Magdeburgi Szt. Norbert (1081/1085–1134)
Évszámok
1120; pápai jóváhagyás 1126; újból 1617–1624
Életmód
a liturgia ünnepélyes végzése, liturgikus apostolkodás, plébániai szolgálat, ifjúság nevelése, missziók

Magyarországi szervezet adatai

Évszámok
1130/1170–1550/1560 cirkária; 1802–1852 Csorna és Jászó külön önállóak; 1889–1924 cirkária; 1924–1950 Csorna önálló; 1990– cirkária
Székhely
Gödöllő, Takács Menyhért út 1.
Története

A közös életet folytató és egyúttal lelkipásztori munkát végző papi közösségek többnyire Szent Ágoston 400 körül megfogalmazott reguláját követték, amely a vagyonközösséget, a közös imádságot és az aszkézist állította a középpontba. A szabályozott kanonoki életideált legsikerebben az a közösség valósította meg, amelyet Xanteni Szent Norbert alapított 1120-ben az észak-franciaországi Prémontré völgyben. „Szent Ágostonnak a prémontré-i egyház szokásai szerint élő kanonokjait” hamarosan mindenfelé hívták, így a rend már a 12. század első felében elterjedt a rend egész Európában. ■ Magyarországra az első premontreiek egyenesen az anyakolostorból érkeztek valamelyik Árpád-házi király meghívására, és Nagyvárad mellett (Promontorium, Váradelőhegy, Váradhegyfok) telepedtek le a 12. század közepén. 1235-ben Frigyes, a vesztfáliai Hamborn apátja vizitálta a magyarországi premontrei monostorokat (kanóniákat), amelyből összesen 20-at talált. Közülük Váradelőhegy és Lelesz Prémontré közvetlen filiái voltak. Okleveles adatok alapján a tatárjárás előttről még két monostor ismert (Nyulak szigete, Bény), viszont az említett 20-ból négy a tatárjárás során pusztult el. A 13. század végéig még 10 újabb premontrei monostort alapítottak Magyarország előkelői, köztük IV. Béla király (Turóc, 1251; Csútmonostor, 1267). Összességében a monostorok száma 30 és 40 között lehetett. ■ A rend rohamos elterjedése miatt egy-egy ország vagy tartomány monostorait már a 12. században cirkáriákban (circaria) egyesítették. Minden cirkáriába egy vagy két vizitátort (vagy circatort) választottak, hogy végigjárja a monostorokat, ellenőrizze szerzetesi fegyelmüket, és szükség esetén megvédje őket. Később a generális apátok a cirkáriák élére vikáriust állítottak (vicarius abbatis generalis), általában egy-egy nagyobb monostor apátját. Magyarországon ezt a tisztséget a középkor folyamán többnyire a sági vagy a leleszi prépostok töltötték be. Az 1294. évi egyetemes káptalan a magyar apátok hiánya miatt az ottani monostorok feletti felügyeletet öt csehországi apátságra bízza (Strahov, Leitomischl, Hradisch, Klosterbruck/Louka, Obrowitz/Zabrdovice), akikhez egyenként 4-10 monostort rendelt. Azonban úgy látszik, hogy a rendelet a gyakorlatban nem valósult meg. ■ Eredetileg minden apát évente elutazott a Prémontrében tartott egyetemes káptalanra. Az angol premontreieknek 1178-ban sikerült elérniük, hogy a távoli cirkáriákból csak két apát jelenjen meg, majd 1510-tól a káptalan úgy rendelkezett, hogy elég hatévente egy apát jelenléte. Ezzel a joggal éltek a magyar cirkária prépostjai is, akik viszont tartományi káptalanokon találkoztak, a középkor végén többnyire Budán. ■ A premontrei közösségek élén kezdetben mindenhol apátok álltak, a magyar cirkáriában azonban a 12. század végétől lemondtak az apáti címről, és elöljáróikat – egyfajta nemzeti hagyományként – prépostnak nevezték. A magyar premontrei élet további jellegzetessége volt, hogy a szerzetesek többnyire nem teljes jogú, fogadalmas közösséggel rendelkező, nagyobb monostorokban éltek, hanem kisebbekben, amelyeket egy-egy család vagy nemzetség alapított tagjainak eltemetésére és a birtok lelkipásztori szolgálatára. Egy részük nem is volt több, mint szerzetesek által vezetett plébánia, és a család sajátjaként rendelkezett a monostor birtoka felett. Emellett a 15. században elterjedt a kommenda-rendszer is, tehát a monostorok birtokainak eladományozása papok vagy világiak számára. A magyar cirkáriát ez annyira meggyengítette, hogy több, korábban virágzó monostor teljesen megszűnt vagy más rendeknek (főként pálosoknak) került átadásra. A sajátos magyarországi szokások közé tartozott az is, hogy számos premontrei prépostság hiteleshelyi, tehát közjegyzői tevékenységet végzett. ■ A széthullásnak Fegyverneki Ferenc sági (ipolysági) prépost vetett véget, akit a generális apát rendeletére a magyar cirkária 1510-ben vizitátorának választott. Királyi jóváhagyással fellépett a kegyurakkal szemben, biztosította a prépostok szabad választását, növelte a szerzetesek számát, visszaszerzett és benépesített kiürült monostorokat, ahol sikerült a szerzetesi szellemet összhangba hozni a hiteleshelyi tevékenységgel. ■ Az oszmán hódítás és a protestáns vallások elterjedése miatt a 16. század közepén a premontrei monostorok egész Magyarországon elnéptelenedtek. Birtokaik világiak vagy püspökök, kanonokok kezére jutottak, aki titulusként viselték a préposti címeket. 1657-ben és 1692-ben az egyetemes káptalan úgy rendelkezett, hogy a megszűnt lengyel és magyar cirkáriák továbbra is a ►cseh cirkária generális vikáriusának vezetése alatt maradjanak. ■ A magyarországi premontrei élet újjáélesztését Franz von Schöllingen perneggi prépost (1700-tól apát) kezdte, aki 1694-tól kezdve megszerzett néhány magyar prépostságot, de mivel a háborús időben ezek helyreállítása meghaladta kis prépostsága erejét, eladta azokat morvaországi apátságoknak. Így 1710-re Klosterbruckhoz (Louka, Luca) tartozott Jászó, Lelesz és Váradhegyfok, Hradisch-hoz (Hradisko, Gradicium) Csorna, Obrowitz-hoz (Zabrdovice) pedig Jánoshida. Pernegg egyedül a türjei prépostságot tartotta meg, de 1737-ban az is eladta a Csornát már birtokló Hradisch-nak. Bár a csehországi apátok a magyar prépostságokban elsősorban csak titulust (amelyet vagy maguk vagy konventjük egyik tagja viselt) és jövedelmező birtokot láttak, a 18. század során mégis lassan felépítették azokat, és újraindították a szerzeteséletet. Csupán Jászón sikerült megszereznie Sauberer András prépostnak 1770-re a teljes függetlenséget prépostsága részére. A további fejlődésnek azonban véget vetett, hogy II. József császár 1785 és 1787 között feloszlatott minden magyarországi premontrei prépostságot (és morvaországi atyaapátsagaikat), így a rend másodszorra is eltűnt Magyarországról. ■ Hamarosan a rend központja is megszűnt, miután a francia forradalom során, 1793-ban Prémontrét is szekularizálták, majd a napóleoni háborúk során ugyanerre a sorsra jutott Európa szinte valamennyi premontrei apátsága, kivéve kilencet, amelyek az Osztrák Császárság területén álltak. Közéjük tartozott két magyarországi prépostság is. ■ Ugyanis 1802-ben I. Ferenc király – két másik monasztikus renddel együtt –visszaállította a csornai és a jászói premontrei prépostságokat azzal a feltétellel, hogy birtokaik jövedelméből gimnáziumokat tartsanak fenn. Hogy a birtokok megfelelő méretűek legyenek, Csornához csatolták Türjét és Jánoshidát, Jászóhoz pedig Leleszt és Váradhegyfokot. A következő években a csornaiak Szombathelyen és Keszthelyen, a jászóiak pedig Kassán, Rozsnyón és Nagyváradon kezdtek tanítani. Gimnáziumaiknak jó hírük volt, a következő másfél évszázad során több is az ország legjelentősebb oktatási intézményei közé tartozott. ■ A két önálló prépostság felállításával tulajdonképpen ismét létrejött a magyar cirkária, valójában azonban a premontrei prépostságok legfeljebb formális kapcsolatban álltak egymással. Ugyan a strahovi apátot 1804-ben kinevezték az birodalom premontrei apátságainak elnökévé (praeses), de 1813-ban ez a funkció is megszűnt. A magyar prépostágok gyakorlatban önálló szerzetesrendként működtek, mint „Csornai” illetve „Jászóvári Premontrei Kanonokrend”. ■ Az 1848-as forradalmak után az osztrák jozefinista egyházpolitika megváltozott. Ezért az 1852-ben Marienbadba összegyűlt cseh, osztrák, és magyar premontrei apátok megtehették, hogy Hieronymus Zeidler strahovi apátot megválasztották elöljárójuknak (praeses), majd 1883-ban, a Bécsben tartott egyetemes káptalanon két cirkáriát állították fel: egyet az ►Osztrák-Magyar a Monarchia minden kanóniája számára (beleértve a magyarokat is), egyet pedig Belgium számára (ahol 1857-től újra kezdődött a premontrei élet). A következő, a belgiumi Tongerloo-ban tartott káptalanon azonban az ►osztrák-magyar cirkáriát szétválasztották, és ismét fölállították a magyar cirkáriát. ■ Az első világháború után, 1918/1919-ben nemcsak a Magyar Királyság, hanem magyar premontrei cirkária is darabjaira hullott. Jászót (és Leleszt) Csehszlovákiához, Nagyváradot Romániához csatolták, és mindkét országban rövid időn belül államosították a rend gimnáziumait. A jászói prépostság három ország területére került házait és birtokait a prépost vikáriusokon keresztül kormányozta. Csorna és a hozzá tartozó prépostságok, gimnáziumok viszont a csonka Magyarország területén maradtak. Ezért az 1924-ben a Teplában tartott generális káptalan a jászói prépostságot (valamint a hozzá tartozó gödöllői és nagyváradi közösségeket) a csehszlovák cirkáriához csatolta, a magyar cirkária pedig megszűnt. Mivel Csorna az országa egyetlen prépostsága maradt, saját jogúként (sui juris) egyenesen a generális apát alá tartozott. Ezen eleinte az sem változtatott, hogy a jászói prépostsághoz tartozó, Magyarországra költözött premontrei tanárok 1924-ben új gimnáziumot és rendházat alapítottak Gödöllőn, amely 1937-ben önálló perjelség rangjára emelkedett. ■ Az első (1938), majd a második bécsi döntés (1940) következtében Jászó és Nagyvárad ismét Magyarországhoz került, így a Szentszék megszüntette a gödöllői és nagyváradi perjelségek önállóságát, és azokat ismét a jászói prépostsághoz csatolta. Az államosított gimnáziumokat is újból megnyitották. ■ A második világháború végén, 1944/1945-ben az államhatárok visszaálltak a korábbi állapotba. 1947-ben Gerinczy Pál jászói prépostot, mivel nem volt állampolgársága, kiutasították Csehszlovákiából, ezért Nagyváradra távozott. Ekkor a generális káptalan a nagyváradi (váradhegyfoki) prépostságot leválasztotta Jászóvárról, és Gerinczy Pál (aki lemondott jászóvári apáti tisztéről) vezetésével önállóvá alakította. Ezzel a döntéssel a gödöllői jászóvári rendtagok hivatalosan a nagyváradi prépostsághoz tartoztak. ■ Ennek azonban inkább elméleti jelentősége volt, mert mindhárom országban kommunista diktatúra épült ki, amely 1945-től elvette a premontreiek birtokait, majd 1948-ban (Csehszlovákiában már 1945-ben) államosította iskoláit. Ezután a premontrei tanárok lelkipásztori munkát vállaltak, főként a saját rendi plébániákon és lelkészségeken. Végül 1950-ben (Romániában már 1949-ben) megtörtént a szerzetesrendek felszámolása. A rendek tagjait kényszerlakóhelyre deportálták, épületeiket pedig államosították. ■ A szétszóratás idején a premontreiek többsége egyházmegyébe felvette papként végzett lelkipásztori munkát, mások világi foglalkozást, tudományos vagy fizikai munkát végeztek. Néhányan külföldre menekültek, és ottani apátságokhoz csatlakoztak, illetve a csornaiak 1961-ben újat alapítottak a kaliforniai Silveradóban. ■ A diktatúra megszűnésével, 1989-től kezdődően a premontrei közösségek újraéledtek. Megfogyatkozott létszámuk ellenére ahol lehetett, visszatértek rendházaikba Csornán, Gödöllőn és Nagyváradon. Gödöllőn 1992-ben ismét megnyílt a premontrei gimnázium, amely új épületet kapott, és a gödöllői perjelség 2006-ban átvette a zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpont fenntartását. A csornaiak 1994-ben újraalapították Szombathelyen egykori gimnáziumukat, és 2017-ben Keszthelyen szakgimnáziumot indítottak. A rend tagjai több plébániát vezetnek, többek között Csornán, Türjén, Gödöllőn, Mányon és Zsámbékon, ahol 1990-ben Gödöllőtől függő rendház is létesült. ■ Mivel az időközben, 1970-ben bevezetett új konstitúciók szerint a cirkáriák már nem politikai földrajzi, hanem nyelvi alapon szerveződtek, 1990-ben újraéledt a magyar cirkária is, amelyhez a csornai és gödöllői apátságok mellett váradhegyfoki prépostság, valamint a Zsámbékon működő premontrei női kanonokrend is hozzá tartozik. ■ (Koltai András, 2026).

Lelkiség

A premontreiek a közös életet választó papi közösségek, a szabályozott kanonokok életformáját követik, amely a szemlélődő és az aktív életet ötvözi („vita mixta”), tehát fontos szerepet kap benne egyrészt a közösen, lehetőleg ünnepélyesen végzett zsolozsma és liturgia, másrészről pedig a lelkipásztori és azzal összefüggő művelődési munka, amely magába foglalja akár a hiteleshelyi tevékenységet és az iskolai tanítást is. A rendalapító Xanteni Szent Norbert (1080c–1134) elgondolása szerint a szemlélődő monostori élet során gyűjtött lelki kincseket a lelkipásztori munka során kell átadni másoknak, a lelkek megmentéséért („contemplare et contemplata aliis tradere”). Mindebben a premontreiek Szent Ágoston 400 körül megfogalmazott reguláját követték. Az eredeti célkitűzéseket a devócióval kiegészítve fogalmazták meg a barokk korban a rend öt fő célját (quinque fines ordinis): kórusima, az Oltáriszentség tisztelete, Mária tisztelete, lelkipásztorkodás, önmegtagadás (böjti fegyelem). ■ (Koltai András, 2026).

Archontológia
Generális vikáriusok és vizitátorok: Pál (turóci prépost, 1354/1359–); István (sági prépost, 1357–); Péter (leleszi prépost, 1362/1365–); Jakab (bozóki prépost, 1366/1367–); Egyed (turóci prépost, 1369/1370–); János (leleszi prépost, 1373–); Domonkos (leleszi prépost, 1382—1401); Antal (csornai prépost, 1431/1438); Csicsery Miklós (leleszi prépost, 1438–1443); Szaniszló (leleszi prépost, –1451); Majthényi Zorardus (turóci prépost, 1493–1504); Fegyverneki Ferenc (1510—1536). – Kaczvinsky Victor (Jászó, 1889–1893); Kunc Adolf (Csorna, 1893–1905); Takács Menyhért (Jászó, 1905–1924). – Fényi Ottó (gödöllői perjel, 1990–1997); Ullmann Péter/Ágoston (gödöllői perjel, 1997–2015); Balogh Piusz (gödöllői perjel és apát, 2015––). – Vizitátor: Benedek Ciprián (Jászó, <1900>); Burány Gergely (Csorna <1920>).
Bibliográfia

[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, I, 281– 290. – Fuxhoffer–Czinár 1869, II, 22– 32. – Szöllőssy 1878, I, 26– 36. – Tóth Mike 1904, 7–12. – Žák 1911, 45-47. – Balanyi 1933, 157–163. – Heimbucher 1933-1934, I, 432– 448. – LThK 1957–1967, VIII, 688– 694 (N. Backmund). – DIP 1974–2003, VII, 720– 741. – KMTL 1994, 558-559 (Hervay Ferenc Levente). – Puskely 1998, II, 999– 1005. – MKLex 1993–2014, XI, 255– 266. (Kovács Endre Imre OPraem). – MaMűL 2003–2014, IX, 296– 302. (Hervay Ferenc Levente OCist–Mezey Alice). – OKZR 2005–2007, III, 11–38 (Johannes Meier). – Remény 2020, 48–50. – [Névtárak:] SchemOPraemJászó 1891. – SchemOPraemJászó 1916. – MKA 1927, 218– 221. – Catalogus generalis Ordinis Praemonstratensis in anno jubilaeo 1928, Averbode, 1928. – MKA 1930–1931, 219– 220. – Somorjai 2008, 205– 208. – SchemOPraemJászó 1944. – OKN 2000-2001, 370-378. – [Könyvek, tanulmányok:] Le Paige, Joannes: Bibliotheca Praemonstratensis ordinis, I-II, Parisiis, 1633. – Hugo 1734–1736. – Danielik János: A premontreiek: A prémontreiek: Korrajz a keresztény műveltség középkori munkásai méltánylásául, Eger 1866. – Lakatos Vince, A csornai premontrei kanonokrend tanítórendi működése, in Magyar Középiskola 2(1909), 90-102. – Takács Menyhért, A jászóvári premontrei kanonokrend, in Magyar Középiskola 2(1909), 273-284. – Karácsonyi János: Ki építette az elsó premontrei monostort Magyarországon? [Mikodin győri püspök Garábon], in Turul 1927, 1-3. – Horváth Antal: Praemonstratensia Hungarica, in Analecta Praemonstratensia 8(1932), 253-255. – Meszlényi Antal: A tanító szerzetesrendek visszaállítása, in Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 1933, 303-329. – Oszvald Arisztid: Fegyverneky Ferenc, sági prépost, rendi visitator 1506–1535; in Emlékkönyv Szent Norbert halálának 800 éves jubileumára 1134-1934, Gödöllő 1934, 51-108. – Horváth Tibor Antal: A magyar premontrei rendtartomány megalakulása, in Csornai premontrei kanonokrendi Szent Norbert-gimnázium értesítője (Szombathely), 1934/1935, 94–101. – Horváth Antal: De primordiis Circariae Hungaricae Ordinis Praemonstratensis, in Analecta Praemonstratensia 13(1937): 54-62. – Horváth Antal: Lex contra statutum: Adalék a premontrei rend tórténetéhez Magyarországon (Szerzetesi élet és hiteleshelyi tevékenysélg) in Csornai premontrei kanonokrendi Szent Norbert-gimnázium értesítője [Szombathely], 1933/1934, 16-27. – Oszvald Arisztid, A magyarországi középkori premontrei prépostságok, in Jászóvári Premontrei Kanonokrend Gödöllői Gimnáziumának értesítője 1938/1939, 3-38 – Oszvald Arisztid: Fejezetek a magyar premontreiek 800 éves múltjából, in Jászóvári Premontrei Kanonokrend Gödöllői Gimnáziumának értesítője 1939/1940, 142-167; 1940/1941, 155-174; 1941/1942, 265-283. – Backmund 1949–1956, I, 415-424; III, 613-614. – Oszvald 1957. – Backmund 1983, I, 511-522. – Norbert Backmund: Geschichte des Prämonstratenserordens, Grafenau 1986. – Kara Anna: Szerzetes tanítórendek a magyar parlamentben 1867–1944, in Jogtörténeti Szemle 2012:1, 43–57. – Körmendi Tamás, A 13. századi premontrei monostorjegyzékek magyar vonatkozásairól, in Történelmi Szemle 43(2001):1-2, 61-72. – Körmendi Tamás, A Premontrei Rend megtelepedése a középkori Magyarországon. A rend korai hazai története a kezdetektől az 1235-i Catalogus Ninivensisig I–II, Turul, 2001, 103-111; 2002, 45-55. – Kovács Imre Endre–Legeza László, Premontreiek, Budapest, 2002 (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében). –Mezey Alice, Die Prämonstratenser im mittelalterlichen Königreich Ungarn, in Netzwerk des Glaubens. Prämonstratenser in Mitteleuropa, Brandenburg, 2003. – Oszvald Petra: A Diploma restitutionale (1802) országos előzményei és következmnényei a középfokú premontrei oktatásban, in Premontrei tanulmányok 2022, 413-431. – Wikipedia/hu (Premontrei rend). – http://premontre.info/. – Praemonstratensian Atlas, 2025. URL: https://yvonneseale.org/atlas/