Kapucinus Rend Magyar Tartománya

Szent Ferenc evangéliumi életeszményének radikális követésével sokan kísérletezek, de az egyik legsikeresebb kezdeményezés Matteo da Bascio (Bassi Máté) ferencestől indult, aki 1525-ben remete és a vándorprédikátor életet kezdett Itália Marche tartományában. Nemsokára társak csatlakoztak hozzá, és 1528-ban pápai engedélyt kaptak, hogy a „remete kisebb testvérek” (fratres minores de vita eremitica), később „kapucinusoknak nevezett testvérek” (fratres capucciati nuncupati) közé újabb tagokat vegyenek fel, és saját rendházakat alapítsanak. A 16. század során nem kerülték el őket a botrányok, nézeteltérések és a ferencesekkel való ellenségeskedések, mégis sikeresen kötötték össze a remeték életformáját a lelkipásztorkodással. ■ A kapucinusokat puritán egyszerűségük mindenütt kedveltté tette. Magyarországon a 16. század vége óta működtek mint tábori lelkészek és misszionáriusok, első rendházuk 1674-ben létesült Bazinban, és az osztrák provinciához tartozott. ■ Az első világháború után, 1921-ben az Osztrák–magyar Provincia egyesült a Stájer Provinciával, és neve azontúl Bécsi Rendtartomány (Provincia Viennensis) lett. Vigilio dalla Zuanna (a Valstagna) rendfőnök 1933-ban jelen volt bécsi tartományi káptalanon, és megkérdezte, hogy támogatják-e a négy magyar rendház (Buda, Máriabesnyő, Mór, Tata) függetlenítését. Mivel egyetértő választ kapott, 1934. ápr. 6-án létrehozta a Magyarországi Kommisszariátust, Brindisi Szt. Lőrinc oltalma alatt. Az esetleg Magyarország határain kívül élő, de magyar származású kapucinusok kérhették áthelyezésüket az új kommisszariátusba. ■ Az önállósult magyar kapucinusok a következő években három új rendházat nyitottak (Szentes, Békéscsaba, Nagymágocs), amelyek egy-egy plébániához kapcsolódtak az Alföld szegényebb vidékein. A második bécsi döntés után a nagyváradi rendház is csatlakozott a magyar kommisszariátushoz. A budai kolostorban 1938-ban saját hittudományi főiskolát, 1941-ben nyomdát létesítettek, és a rendház 1939-ben pihenőházat (rezidenciát) szerzett a rendtagok számára Budatétényben. ■ A szerzetesrendek 1950. évi feloszlatása idején a máriabesnyői és békéscsabai kapucinus házak gyűjtőkolostorokká váltak, ahová a kommunista hatóság június és július folyamán más szerzeteseket deportált. 1950 őszén azután a kapucinusok működési engedélyét is megvonták, rendházaikat államosították, templomaikat pedig az egyházmegyék papsága vette át. A rendtartománynak ekkor több, mint 110 tagja volt. Közülük a papok többsége egyházmegyei szolgálatban folytatta életét. Az államilag feloszlatott kommisszariátus azonban egyházjogilag tovább létezett, sőt a II. Vatikáni Zsinatot követő reformok miatt 1974-ben önálló provincia rangjára emelkedett. ■ A rendszerváltáskor, 1989 őszén mintegy 30 idősebb kapucinus élt Magyarországon, akik újra megkezdték a szerzetesi életet a budai, móri, máriabesnyői és tatai rendházakban. Mivel idősödtek és fogytak, 2001-ben a kapucinus rend vezetése elhatározta a venetói és a magyar rendtartomány ideiglenes egyesülését, hogy előbbiek segítsék a magyarországiakat. 2001 májusában két atyát küldtek, majd többen is érkeztek. A magyar növendékek képzése azóta Venetóban történik. A létszámhiány miatt a kapucinusok 2002-ben kénytelenek voltak elhagyni Máriabesnyőt, majd 2007-ben Tatát. Attól fogva csupán a budai és a móri rendházakban éltek kapucinusok, de 2020 nyarán visszatértek Máriabesnyőre, hogy ismét átvegyék a kegyhely vezetését. ■ (Koltai András, 2026)