Tata-tóvárosi kapucinus rendház

A tatai tó északnyugati partján fekvő Tóvárosba (Tótváros) a tatai uradalom földesura, Esterházy József (1682–1748) hívta a kapucinusokat, elsősorban a környéken általa letelepített német telepesek lelki gondozására. Erre talán Balogh Ferenc jószágigazgatótól kapott indíttatást, aki 1742-ben tatai várkáplánnak kapucinus szerzetest kért a tartományfőnöktől. A rendház és templom helyét 1743. febr. 28. áldotta meg Bazini Largius testvér, majd ápr. 12-én Esterházy kibocsátotta az alapító levelet, amelyben vállalta a kapucinusok ellátását gabonával, borral és tűzifával. Külön fizetést és ellátást ígért a várban végzett kápláni szolgálatokért. Az ünnepélyes alapkőletételre és a kapucinusok beiktatására 1743. máj. 5-én került sor, a várkápolnában tartott mise után. A rend szigorú szabályait követve az épületeket Kuttner Jakab komáromi építőmester tervezte, és irányította felépítésüket, de az első kapucinusok között is volt két építési szakember (Bertold és Jácint testvérek). A rendházból 1744-re már kész volt hét cella, a lépcsőház és a refektórium, amelyet kápolnaként használtak. 1745-ben az alapító menye, Esterházy Józsefné Pálffy Mária Antónia Mária-kápolnát építtetett számukra, amelynek felépítésére külön fogadalmat tett, amikor egy utazás során férjével együtt folyóba estek. (A kápolna később a főhajóból nyílt.) Ekkortól pallérként dolgozott az építkezésen a fiatal Fellner Jakab építész is. A templom és rendház 1747-ben szinte teljesen kész volt. Felszentelésére azonban csak 1756-ban került sor. ■ Az alapító határozta meg a templombelső ikonográfiáját és művészeit is. Hívására érkezett Tatára 1746-ban Karl Franz Palko, aki a főoltárra azt a jelenetet festette meg, amikor Szent István felajánlja Szűz Máriának fiát, Szent Imrét, követve a pozsonyi kapucinus templom hasonló témájú képét (Bécsi Udalricus/Ullrich kapucinus festő művét). Palko festette meg a főoltár két oldalán Szent Józsefet (a gróf védőszentjét) és Római Szent Franciskát (Eck-Hungersbach M. Franciska grófné védőszentjét), a Mária kápolnába a Szeplőtelen Fogantatás, a templom külső homlokzatára Assisi Szent Ferenc, a rendház bejárata fölé pedig Cantalicei Szent Félix képeit. A főoltár faragványait Joseph Beckert uradalmi szobrász, a tabernákulumot pedig a pozsonyi Ludwig Gode készítette. A könyvtár alapjait könyvadományával 1744-ben Balogh Ferenc jószágigazgató teremtette meg. ■ 1752-ben készült el a rendház kallómalma és posztóműhelye, amely a Cseke-tó vizét levezető csatorna mellett állt, és ahol a rendtagok habitusához való barna posztót készítették. ■ A templom belsejét a 19. század végén megújították. Ekkor, 1890-ben készült a barokk főoltárra Müller Ferenc festménye, amelynek kompozíciója Karl Franz Palko elpusztult barokk festményét követte. ■ A tatai kapucinusok elsősorban a tatai Esterházy-uradalom német falvaiban lelkipásztorkodtak és egyúttal koldultak is, de prédikáltak magyarul és szlovákul is. Rendszeresen is elláttak olyan falvakat, amelyekben nem volt plébánia. Például Várgesztesen 1850-ig, Vértesszőlősön 1866-ig, Bajon 1877-ig működtek kapucinus káplánok, akik minden vasár- és ünnepnapon miséztek, prédikáltak és hittant tanítottak. Az 1880-as évektől a német nyelv használata politikailag kényessé vált, az újságok kifogásolták, hogy a tóvárosi templomban még Szent István ünnepén is német prédikáció hallható. 1894-ben Zalka János győri püspök a német beszédeket nagypéntekre és a porciunkulai búcsúra korlátozta, majd 1904-ben végleg beszüntette. A kapucinusok hittant is tanítottak a tóvárosi iskolában, valamint harmadrendet és vallásos egyesületeket (Mária-kongregáció, oltáregylet, Rózsafüzér-társaság, munkásifjak és dolgozó lányok egyesületei) vezettek. Templomuk 1932-ban önálló plébánia központjává vált, amelyhez Tóváros mellett Baj község is hozzátartozott. ■ A második világháború alatt, a budapesti bombázások veszélye miatt 1944. márciustól 1945 nyaráig a Szent Bonaventura rendi teológiai főiskola tanárai és növendékei is a tatai rendházban tartózkodtak. ■ A kiépülő kommunista diktatúra a tatai kapucinusok életét is ellehetetlenítette. Bögözy Vilmos gvardiánt 1949. márc. 28-án letartóztatták, és izgatás vádjával 6 hónap fegyházra ítélték. A magyarországi szerzetesség 1950. évi megszüntetésekor tervezték a rendház kitelepítését (Tihanyba), de erre nem került sor. Viszont szeptemberben a rendház épületét államosították, és abban lakásokat, majd vendéglőt (az ÁFÉSZ által működtetett Taverna étterem, később Aranyfácán söröző) rendeztek be. A pincerészben egy időben légoltalmi bázis volt. A plébániát a győri egyházmegye papjai látták el. ■ A diktatúra megszűnésekor, 1989. dec. 2-án Pataky Kornél győri püspök ünnepélyesen visszaadta a rendnek a plébániát, és visszakapták a rendház néhány szobáját, ahol attól fogva 2-3 kapucinus élt és működött. 2003-ban a rend velencei tartománya új orgonát ajándékozott a templomnak. Virágh János kapucinus plébános 2007. évi halála után a rend visszaadta a plébániát a győri egyházmegyének. A rendház emeleti részén 2012-ben kiállítás nyílt, amely a kapucinusok lelkiségét, életét és az általuk hagyott műtárgyakat mutatja be. ■ (Koltai András, 2026)