Budapest-vízivárosi kapucinus rendház

Széchényi György esztergomi érsek 1687. márc. 19-re dátumozott (de valójában az év második felében kelt) alapítólevelével 20 000 forintos alapítványt biztosított a kapucinusok budai megtelepedésének céljára. A Budai Kamarai Adminisztráció 1688-ban kijelölte számukra Tojgun budai pasa (†1559) vízivárosi dzsámiját a mellette fekvő sóházzal és a környező területtel együtt. A dzsámi épületeiben akkor katonai kórház és kápolna működött. Utóbbit a jezsuiták alakították ki a vízivárosi hívek számára, és nem szívesen engedték át másnak. Így a kapucinusok csak öt évvel később, 1692 decemberében költöztek Budára. A hivatalos beiktatáskor, 1692. dec. 19-én az érsek megbízottja, Putanics Márton János pesti plébános a kapucinusokat a vízivárosi plébánia vezetésével is megbízta. A jezsuiták ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy az érsek 1687-ben nekik engedte át Buda város egészének plébánosi jogait. Az érsek végül úgy rendelkezett, hogy a Vízivárosban a kapucinusok végezzék a plébánosi feladatokat, amelyet 1693 februárjában meg is kezdtek (akkortól vezették az anyakönyveket). Mivel azonban ezt a kapucinus rendi szabályok csak különleges helyzetben engedték meg, 1702 januárjában lemondtak a plébániáról, amelynek vezetését, Thomas Raspassani, egy Budán élő koszovói albán pap vette át. ■ A szentmiséket ő is a kapucinusok templomában tartotta, amelyet 1697/1698-ban Linzi Ottó kapucinus vezetésével úgy alakítottak át, hogy főbejáratát a keleti (Fő utcai) oldalra helyezték. Eközben a dzsámi északi és déli homlokzati fala megmaradt, utóbbiban a számárhátíves ablakokat és a mihrábot befalazták. (Ezeket csak 1971-ben, a Gerő Győző által vezetett régészeti feltárás során találták meg, azóta ismét láthatók.) A templom felszentelését 1716. szept. 20-án a Budán vizitáló Lucas de Natale ferences belgrádi érsek végezte. 1717-re kolostor is felépült, szintén Linzi Ottó vezetésével. A rendi előírások szerint mindkét épület a szegénységet tükröző sima homlokzatokkal, torony, faragott keretek és tagozatok nélkül épült. A templom végleges főoltára 1760-ban készült, Zichy Miklósné Berényi Erzsébet támogatásával. Az oltárképet, amely Szent Erzsébetet ábrázolta alamizsnaosztás közben, Scherwitz Mátyás festette. Az 1763. jún. 18-i földrengés során a templom enyhén megrongálódott, homlokzatán repedések támadtak. Talán részben emiatt 1776/1777-ben Nöpauer Máté építőmester kibővítette. Nagyobb szentélyt, alatta kriptát, volutákkal díszített homlokzatot kapott. A rendházhoz eredetileg nagyméretű telek tartozott, a kolostortól északra és délre is, de 1786-ban az északi kertet II. József császár Buda városának juttatta, hogy helyén nyilvános tér legyen (a későbbi Kapucinus, majd Corvin tér). Az 1792. évi koronázás során I. Ferenc király ezen a téren tette le koronázási esküt. ■ A kapucinusok saját templomuk mellett a Buda környéki német falvakban is végeztek lelkipásztori munkát, főként Budafokon, ahol 1708-tól és 1788-ig adminisztrálták a plébániát, továbbá Adonyban, Ercsiben, Pesthidegkúton, Pomázon és más helyeken. II. József egyházi reformjai során templomuk plébániatemplom lett, mivel 1787-ben Batthyány József esztergomi érsek a vízivárosi plébániát két része osztotta, és a déli Alsóvíziváros ellátását, anyakönyveinek a vezetését a kapucinusokra bízta (immár tekintet nélkül a rendi szabályokra). ■ Buda 1849 májusi ostroma során a templom és a kolostor is leégett, megsérült. Felújításukra 1854 és 1856 között került sor, a Vallásalap költségén, az Országos Építési Igazgatóság felügyelete alatt, Feszl Frigyes terve szerint, az akkori népszerű romantikus historizáló stílusban, ismét figyelmen kívül hagyva a kapucinus rend szigorú építési szabályait. A templom padlószintjét jelentős mértékben megemelték (kedvezőtlen módon módosítva arányait), régi homlokzata elé új homlokzat került, toronnyal. Az új homlokzat Szent Erzsébet szobrát Marschalkó János faragta. A rendház is új szárnyépületet kapott a Fő utcai oldalon, közepén egy kétszintes könyvtárteremmel. 1876-ban a templom berendezése a budavári Nagyboldogasszony-templom kiselejtezett barokk padjaival egészült ki. ■ A templom következő renoválása 1926 és 1929 között történt a Vallásalap, Budapest főváros és számos jótevő költségén. Ekkor a templom belseje műmárvány borítást és új orgonát kapott, a hajó mennyezetére pedig Tardos-Krenner Viktor festett freskót (Krisztus Király magyar szentekkel, 1927). Az 1930-as években a kapucinus plébánián harmadrendi közösség, Oltáregylet, Credo-egyesület, Egyházközségi Munkásszakosztály (EMSZO), Zita-kör, Szent Ferences Ifjúság, Nagyasszony-csoport, Szívgárda, cserkészcsapat (320. Nimród) működött, összesen mintegy 750 taggal. A plébániához tartozó iskolákban a kapucinusok 600 gyereket tanítottak hittanra. A templom sajátos szokása volt a pünkösd hajnalban (4 órakor) tartott szentmise, amelyre a környékbeli falvakból is érkeztek zarándokok. ■ Budapest 1944/1945. évi ostroma során a budai kapucinus templomot és rendházat közel 100 tüzérségi gránát, akna és bomba találta el. Az egyik 1945. jan. 11-én áttörte a templom mennyezetét, és a szentély előtt robbant fel. Azt követően a németek a templomot istállónak használták, és a lovak mindent megrágtak. Eközben pusztultak el a barokk kori oltárképek, amelyeket a főoltáron Fáy Győző (Szent Erzsébet, 1954) és Szilágyi János (Szent István, Szent László, 1966), a mellékoltárokon Feszty Masa (ferences szentek, 1954) festményei pótoltak. A kapucinusok eközben kiterjedt pasztorációt végeztek a környékbeli óvóhelyeken, ahol miséztek, gyóntattak, prédikáltak. ■ A szerzetesrendek magyarországi felszámolása során, 1950 októberében a rendházat megszüntették, épületét államosították. Nagyobbik részét a Honvéd Térképésztiszti Iskola, majd 1958-tól a Statisztikai Hivatal kirendeltsége, végül a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat foglalta el. (Utóbbi a magyar kulturális külkereskedelem kézbentartója, és egyben a titkosszolgálat egyik fedőszerve volt.) ■ Viszont a plébánián továbbra is működhettek a kapucinusok, egyházmegyés papi státuszban. A plébánosok a diktatúra alatt mindvégig a rend tagjai közül kerültek ki, bár a legtovább működő Komlósi Imre/Ágoston inkább békepapi múltjának és kapcsolatainak köszönhette kinevezését. Egy ideig a segédlelkészek is kapucinusok voltak, köztük Tallós Ödön/József tartományfőnök, akit 1951 végén felmentettek állásából. Helyére, majd rendtársai helyére is egyházmegyés segédlelkészek kerültek. ■ A rendház plébánia által használt részét 1950-ben fallal választották el, így utóbbinak sem külön bejárata nem maradt, sem az emeleti lelkészlakások nem voltak elérhetők. Ezért a templom melletti földszinti ablak helyén alakítottak ki új bejáratot, az emeletre pedig a sekrestye födémjét átvágva készítettek meredek falépcsőt („macskafuttató”). A plébániai használatban maradt egyházközségi irodát és tanácstermet Komlósi Imre plébános 1969-ben átadta a Kultúra vállalatnak, helyette 1972-ben a rendház udvarán építettek faházat a plébániai hitoktatás céljára. ■ A kommunista diktatúra megszűnésével a rend 1990-ben visszakapta a teljes rendházat és kertjét, amelyben 1994-ben megnyitották a budapesti bencés öregdiákok által szervezett Szent Benedek Általános Iskolát és Gimnáziumot, amelynek fenntartója kezdetben a Pannonhalmi Főapátság, 2002-től pedig a Krisztus Légiója Kongregáció volt. Az iskola 2011-ben Albertfalvára költözött, majd 2015-ben felvette II. János Pál pápa nevét. ■ Mivel 2001-ben a kapucinus rend magyar tartománya egyesült a venetói tartománnyal, 2004-től a templomban működik az Avianói Boldog Márk Budapesti Olasz Lelkészség, amelyet a rend olasz tagjai vezetnek. ■ (Koltai András, 2025).