Széchényi György esztergomi érsek 1687. márc. 19-re dátumozott (de valójában az év második felében kelt) alapítólevelével 20 000 forintos alapítványt biztosított a kapucinusok budai megtelepedésének céljára. A Budai Kamarai Adminisztráció 1688-ban kijelölte számukra Tojgun budai pasa (†1559) vízivárosi dzsámiját a mellette fekvő sóházzal és a környező területtel együtt. A dzsámi épületeiben akkor katonai kórház és kápolna működött. Utóbbit a jezsuiták alakították ki a vízivárosi hívek számára, és nem szívesen engedték át másnak. Így a kapucinusok csak öt évvel később, 1692 decemberében költöztek Budára. A hivatalos beiktatáskor, 1692. dec. 19-én az érsek megbízottja, Putanics Márton János pesti plébános a kapucinusokat a vízivárosi plébánia vezetésével is megbízta. A jezsuiták ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy az érsek 1687-ben nekik engedte át Buda város egészének plébánosi jogait. Az érsek végül úgy rendelkezett, hogy a Vízivárosban a kapucinusok végezzék a plébánosi feladatokat, amelyet 1693 februárjában meg is kezdtek (akkortól vezették az anyakönyveket). Mivel azonban ezt a kapucinus rendi szabályok csak különleges helyzetben engedték meg, 1702 januárjában lemondtak a plébániáról, amelynek vezetését, Thomas Raspassani, egy Budán élő koszovói albán pap vette át. ■ A szentmiséket ő is a kapucinusok templomában tartotta, amelyet 1697/1698-ban Linzi Ottó kapucinus vezetésével úgy alakítottak át, hogy főbejáratát a keleti (Fő utcai) oldalra helyezték. Eközben a dzsámi északi és déli homlokzati fala megmaradt, utóbbiban a számárhátíves ablakokat és a mihrábot befalazták. (Ezeket csak 1971-ben, a Gerő Győző által vezetett régészeti feltárás során találták meg, azóta ismét láthatók.) A templom felszentelését 1716. szept. 20-án a Budán vizitáló Lucas de Natale ferences belgrádi érsek végezte. 1717-re kolostor is felépült, szintén Linzi Ottó vezetésével. A rendi előírások szerint mindkét épület a szegénységet tükröző sima homlokzatokkal, torony, faragott keretek és tagozatok nélkül épült. A templom végleges főoltára 1760-ban készült, Zichy Miklósné Berényi Erzsébet támogatásával. Az oltárképet, amely Szent Erzsébetet ábrázolta alamizsnaosztás közben, Scherwitz Mátyás festette. Az 1763. jún. 18-i földrengés során a templom enyhén megrongálódott, homlokzatán repedések támadtak. Talán részben emiatt 1776/1777-ben Nöpauer Máté építőmester kibővítette. Nagyobb szentélyt, alatta kriptát, volutákkal díszített homlokzatot kapott. A rendházhoz eredetileg nagyméretű telek tartozott, a kolostortól északra és délre is, de 1786-ban az északi kertet II. József császár Buda városának juttatta, hogy helyén nyilvános tér legyen (a későbbi Kapucinus, majd Corvin tér). Az 1792. évi koronázás során I. Ferenc király ezen a téren tette le koronázási esküt. ■ A kapucinusok saját templomuk mellett a Buda környéki német falvakban is végeztek lelkipásztori munkát, főként Budafokon, ahol 1708-tól és 1788-ig adminisztrálták a plébániát, továbbá Adonyban, Ercsiben, Pesthidegkúton, Pomázon és más helyeken. II. József egyházi reformjai során templomuk plébániatemplom lett, mivel 1787-ben Batthyány József esztergomi érsek a vízivárosi plébániát két része osztotta, és a déli Alsóvíziváros ellátását, anyakönyveinek a vezetését a kapucinusokra bízta (immár tekintet nélkül a rendi szabályokra). ■ Buda 1849 májusi ostroma során a templom és a kolostor is leégett, megsérült. Felújításukra 1854 és 1856 között került sor, a Vallásalap költségén, az Országos Építési Igazgatóság felügyelete alatt, Feszl Frigyes terve szerint, az akkori népszerű romantikus historizáló stílusban, ismét figyelmen kívül hagyva a kapucinus rend szigorú építési szabályait. A templom padlószintjét jelentős mértékben megemelték (kedvezőtlen módon módosítva arányait), régi homlokzata elé új homlokzat került, toronnyal. Az új homlokzat Szent Erzsébet szobrát Marschalkó János faragta. A rendház is új szárnyépületet kapott a Fő utcai oldalon, közepén egy kétszintes könyvtárteremmel. 1876-ban a templom berendezése a budavári Nagyboldogasszony-templom kiselejtezett barokk padjaival egészült ki. ■ A templom következő renoválása 1926 és 1929 között történt a Vallásalap, Budapest főváros és számos jótevő költségén. Ekkor a templom belseje műmárvány borítást és új orgonát kapott, a hajó mennyezetére pedig Tardos-Krenner Viktor festett freskót (Krisztus Király magyar szentekkel, 1927). Az 1930-as években a kapucinus plébánián harmadrendi közösség, Oltáregylet, Credo-egyesület, Egyházközségi Munkásszakosztály (EMSZO), Zita-kör, Szent Ferences Ifjúság, Nagyasszony-csoport, Szívgárda, cserkészcsapat (320. Nimród) működött, összesen mintegy 750 taggal. A plébániához tartozó iskolákban a kapucinusok 600 gyereket tanítottak hittanra. A templom sajátos szokása volt a pünkösd hajnalban (4 órakor) tartott szentmise, amelyre a környékbeli falvakból is érkeztek zarándokok. ■ Budapest 1944/1945. évi ostroma során a budai kapucinus templomot és rendházat közel 100 tüzérségi gránát, akna és bomba találta el. Az egyik 1945. jan. 11-én áttörte a templom mennyezetét, és a szentély előtt robbant fel. Azt követően a németek a templomot istállónak használták, és a lovak mindent megrágtak. Eközben pusztultak el a barokk kori oltárképek, amelyeket a főoltáron Fáy Győző (Szent Erzsébet, 1954) és Szilágyi János (Szent István, Szent László, 1966), a mellékoltárokon Feszty Masa (ferences szentek, 1954) festményei pótoltak. A kapucinusok eközben kiterjedt pasztorációt végeztek a környékbeli óvóhelyeken, ahol miséztek, gyóntattak, prédikáltak. ■ A szerzetesrendek magyarországi felszámolása során, 1950 októberében a rendházat megszüntették, épületét államosították. Nagyobbik részét a Honvéd Térképésztiszti Iskola, majd 1958-tól a Statisztikai Hivatal kirendeltsége, végül a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat foglalta el. (Utóbbi a magyar kulturális külkereskedelem kézbentartója, és egyben a titkosszolgálat egyik fedőszerve volt.) ■ Viszont a plébánián továbbra is működhettek a kapucinusok, egyházmegyés papi státuszban. A plébánosok a diktatúra alatt mindvégig a rend tagjai közül kerültek ki, bár a legtovább működő Komlósi Imre/Ágoston inkább békepapi múltjának és kapcsolatainak köszönhette kinevezését. Egy ideig a segédlelkészek is kapucinusok voltak, köztük Tallós Ödön/József tartományfőnök, akit 1951 végén felmentettek állásából. Helyére, majd rendtársai helyére is egyházmegyés segédlelkészek kerültek. ■ A rendház plébánia által használt részét 1950-ben fallal választották el, így utóbbinak sem külön bejárata nem maradt, sem az emeleti lelkészlakások nem voltak elérhetők. Ezért a templom melletti földszinti ablak helyén alakítottak ki új bejáratot, az emeletre pedig a sekrestye födémjét átvágva készítettek meredek falépcsőt („macskafuttató”). A plébániai használatban maradt egyházközségi irodát és tanácstermet Komlósi Imre plébános 1969-ben átadta a Kultúra vállalatnak, helyette 1972-ben a rendház udvarán építettek faházat a plébániai hitoktatás céljára. ■ A kommunista diktatúra megszűnésével a rend 1990-ben visszakapta a teljes rendházat és kertjét, amelyben 1994-ben megnyitották a budapesti bencés öregdiákok által szervezett Szent Benedek Általános Iskolát és Gimnáziumot, amelynek fenntartója kezdetben a Pannonhalmi Főapátság, 2002-től pedig a Krisztus Légiója Kongregáció volt. Az iskola 2011-ben Albertfalvára költözött, majd 2015-ben felvette II. János Pál pápa nevét. ■ Mivel 2001-ben a kapucinus rend magyar tartománya egyesült a venetói tartománnyal, 2004-től a templomban működik az Avianói Boldog Márk Budapesti Olasz Lelkészség, amelyet a rend olasz tagjai vezetnek. ■ (Koltai András, 2025).
Gvardián és plébános: Szakály Benvenut (1787–1791); (Szentmiklósi) Laurián (1791–1793); Apildt Agatangelus (1793–1796); Edlauer Mannas (Rodau-i, 1796–1802); Kiss Szimpert (Budai, 1802–1806); (Magyaróvári) Szeverián (1806–1819); Kanneider Hortulan (1819–1822); Koczianovich Gergely (Előszállási, 1822–1832); Stilla Márk (1832–1844); Szuszky Amand (1844–1850); Szép Anzelm (1850–1854); Strebitzky Iréneusz (1854–1857); Troppler Alajos (1857–1858); Kling Libor (1858–1860); Krizsány Ágoston (1860–1863); Krizsán Károly (1863–1864); Lichtenecker Rudolf (1864–1866); Horváth Ráfáel (1866–1869); Spiesz Félix (1869–1871); Pecsovics Florid (1871–1874†); Steiner Richárd (1874–1880); Berger Márk (1880–1887); Steiner Richárd (1887–1889); Berger Márk (1889–1894); Lukács Vitál (1894–1896); Wollin Alajos (1896–1902); Bruha Sebestyén (1902–1908); Peska Ignác (1908–1911); Lindauer Károly (1911–1914); Lukács Vitál (1914/1915); Schweighardt Veremund (1915–1919); Tury Timót (1919–1920); Patyi Kamill (1920–1923); Dobos Benvenut (1923–1925); Rischl Anasztáz (1925–1928). – Gvardián: Patyi Ferenc/Kamill (1928–1936); Puskás Ferenc/Béla (1938–1939); Röss Ernő/Bertalan (1939–1941); Puskás Ferenc/Béla <1943–1945>; Pallai Ignác/Titusz <1947>. – Pacsay Fidél <2001>; Sergio Tellan <2009>. – Plébános: Rischl Anasztáz (1928–1931); Schweighardt Veremund (1931–1937); Erdész János/István (1937–1945); Pallai Ignác/Titusz (1945–1948); Röss Ernő/Bertalan (1949–1964); Komlósi Imre/Ágoston (1964–1980); Pintér István/Alajos (1980–1989); Ámon Ágoston/Ottmár (1989–1992); Pacsay János/Fidél (1992–2003); Demeneghi Alberto (2003–2007); Ingegneri Leopoldo (2007–2010); Szpisják Péter Pál (2010–2012); Tellan Sergio (2012–).
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok