Legszentebb Üdvözítőről nevezett Szlovák Ferences Rendtartomány

A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc (1182–1226) alapította, aki megtérése után, Jézus Krisztus követésében mindenét elhagyva a szegénységet választotta. Hamarosan számos követője akadt. III. Ince pápa (1209) szóbelileg jóváhagyta a „testvériség” életmódját, majd 1223-ban III. Honorius pápa (1216–1227) írásban is megerősítette a regulát. Az Úr hamarosan számos követővel ajándékozta meg a közösséget, ezért az 1217 pünkösdjén tartott káptalanon elhatározták, hogy Az evangéliumot Szent Ferenc példája szerint Itálián kívül is hirdetik. ■ Magyarország északi részein, amelyet 1918/1919-ben az újonnan létrejött Csehszlovákia szerzett meg, a 13. századtól a rendnek több ágazata és rendtartománya működött. Miután 1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend reformált ágait (obszervánsok, reformáltak, sarutlanok, rekollektusok), és 1900-ban sor került a magyarországi ferences provinciák átszervezésére, a területen két rendtartomány osztozott. Nyugaton 14 rendház a ►Szűz Máriáról nevezett provinciához tartozott (Beckó, Érsekújvár, Galgóc, Körmöcbánya, Malacka, Nagyszombat, Nyitra, Okolicsnó, Pozsony, Pruszka, Szakolca, Bacsfa, Trsztena, Zsolna), keleten pedig hat rendház a ►Kapisztrán Szent Jánosról nevezetthez (Alsósebes, Bártfa, Eperjes, Fülek, Rozsnyó, Nagyszőlős). Ezekből hozta létre Bernardin Klumper ferences rendfőnök (minister generalis) 1924-ben a Legszentebb Üdvözítőről nevezett Szlovák Ferences Rendtartományt, amely az 1900-ban megszűnt, hasonló nevű magyarországi rendtartomány titulusát választotta. Székhelye a pozsonyi kolostorba került (a mariána provincia régebbi székhelyére), növendékházukat pedig Nagyszombatban rendezték be (a mariána provincia korábbi növendékházában). Később 1941-ben Zsolnán folytatták a teológiai és filozófiai stúdiumot. ■ A szlovák ferencesek is fölvállalták az iskolai tanítást, így Eszterle Péter atya 1927-ben Malackán gimnáziumot alapított. Külföldi missziós munkára is vállalkoztak. Az Amerikai Egyesült Államokban élő szlovákok között 1927-ben megkezdett missziójuk később őrség (custodia), majd 1990-től önálló provincia lett. ■ Az első bécsi döntést (1938) követő határváltozások miatt 1939-ben a rendtartomány két kolostorát visszavette a mariána provincia (Érsekújvár, Bacsfa), négyet pedig a kapisztrána provincia (Fülek, Kassa, Nagyszőlős, Rozsnyó). A világháború után, 1948-ban azonban visszaállt a korábbi állapot. ■ A csehszlovák kommunista hatóságok 1950. április 13/14-én a többi szerzetesekkel együtt a ferenceseket is gyűjtőkolostorokba internálták, épületeiket államosították. Miután elengedték őket, a rendtagok egyházmegyés lelkipásztorként vagy világi állásokban működhettek. Közülük egyesek illegálisan foglalkoztak fiatalokkal. Az 1970-es években Aleš Zlámal, a cseh-morva Szent Vencel rendtartomány minisztere illegális harmadrendet szervezett Pozsonyligetfaluban, amelynek egyes tagjai fogadalmat tettek, illetve pappá szentelték őket. Emiatt 1983-ban a hatóságok többüket letartóztatták. A kommunista rendszer bukása után, 1989-ben 15 illegális fogadalmat tett testvér lépett át a Szent Vencel tartományból a Legszentebb Üdvözítő rendtartományba, amely ezzel újra alakult, és 1992-ben káptalant tartott. ■ (Koltai András, 2025)